A Magasházban egykor élők többsége szerint vétek lebontani a tornyot

A 25 emeletes pécsi magasházban egykor élők gyűltek össze múlt vasárnap rendkívüli lakógyűlésre az immár majd’ 25 éve üresen álló szellemház tövében, a Pécs Turizmus Közhasznú Egyesület szervezésében.

Dokumentumfilm készülhet a bontásról

Az öteletgazda az egyesület egyik munkatársa, Salamon Péter volt, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy a „Lakógyűlés – 25 emeletnyi emlékezet” címet kapott rendezvény egy, a Magasházzal foglalkozó, másfél éve előkészített program fontos állomása volt. Egy dokumentumfilmet is szeretnének készíteni, és a bontást is végigkövetnék kameráikkal. A legtöbb egykori lakó nem volt a házban, amióta kiköltöztették őket. Sokan nem is tartották a kapcsolatot más volt lakókkal, jónéhányan azonban igen, és még ma is találkoznak, s a legtöbben azonnal megismerték a másikat.

Sokaknak azóta sem volt ilyen jó lakásuk

Azt mindenki hangsúlyozta, hogy a Magasház olyan volt, mint egy nagy falu. A lakók ismerték egymást, köszöntek egymásnak, közös programjaik, rendezvényeik voltak, születésnapok, gyereknapok, szilveszterek. Volt egy külön, jól felszerelt tornatermük, közösségi helyiségeik. A házban posta, patyolat működött, közel volt minden, ami kellett. A többség szerint azóta sem volt olyan jó lakásuk mint itt, elsősorban a közösség miatt.

A 25 emeletes 84 méter magas, 248 lakás és négy lift volt benne, nyolcszázkilencvenheten lakták. A felső két szinten a színészeknek biztosítottak szolgálati lakást, és itt volt az akkori városvezetés klubhelyisége is. Mindez hamarosan végleg a múlté lehet, eltűnhet a pécsi látképről.

Egy összetartó falu, huszonöt emeleten -  A Magasházról mondták

Németh Csabáné: – Az elejétől a végéig itt laktam, a tizenkettediken. A panoráma gyönyörű volt, imádtam, fájó szívvel hagytam itt, és fájlalom, hogy hagyták idáig jutni az épületet. Amikor bejelentették, hogy összedőlhet, megijedtünk, egy éjjelre a lányomhoz mentem, de aztán visszatértem, és nem is akartam elhinni, hogy baj lehet.

Mester István: – A fővárosban élek, akkor kétlaki életem volt a Pécsi Nemzeti színészeként, ahol 52 évet töltöttem. A 23.-on laktam, az első beköltöző voltam 1977-ben, és a végén hagytam el a házat, mert az aljáról kezdte a kiköltöztetést a katonaság. Nem féltünk, mert nem hittük el, hogy baj lehet, és szomorú vagyok, hogy lebontják.

Temesi Gyuláné: – Soha nem volt rossz a lift, pedig állandóan jöttek-mentek. Én nem itt laktam, de itt dolgoztam. Az Univernél voltam gondnok, ott mint vendéglátóst bíztak meg, hogy jöjjek át, és a város elöljáróságait és vendégeiket fogadjam a 24.-en lévő klubban. Kávét főztem, felszolgáltam – udvarias, tisztelettudó emberek voltak.

Bundy János: – Öt évet laktam itt, a „balhé” előtt elköltöztem a tizenkilencedikről. Az erkélyünk plafonja világosabb a többinél, mert felálltam, és kifestettem, egy kötelet kötve magamra. Sajnáltam, hogy kiköltöztették az embereket. Az épület a politika áldozatává vált, de a lelkemben már eltűnt azzal, hogy halálos ítéletet írtak alá.

Ácsné Brauner Márta: – A hatodikon laktunk a lányommal, egy nagy egyszobás, de leválasztott amerikai konyhás lakásban. Akkoriban nagyon örültünk, hogy itt kapunk lakást. Az viszont borzasztó volt, amikor megtudtuk a rossz hírt. Félni azonban csak a korábbi földrengéskor féltünk, meg egy hóviharban, mindkétszer kilengett az épület.

Szabó Tímea: – A kilencediken éltünk, sokat gyönyörködtünk a kilátásban, a közösség pedig mindennél jobb volt. Nem szeretném, hogy lebontsák, s nem csak a nosztalgia miatt, vagy mert szimbólum. Sokba kerülhet, de biztos fel lehet újítani, önkormányzati lakásokat kellene kialakítani, nagy igény van rájuk, és később pénz is jönne vissza.

Bukovics Mátyás: – Kilenc évet éltünk itt, a 24.-en, másfél szobás lakásban. Előtte nem laktam emeletes házban, de tetszett a magasság, a feleségem az elején félt. Minden a közelben volt, a lakók ismerték egymást. Amiatt mentünk el, mert a lányom után megszületett a fiam is, ő kétéves volt, amikor költöztünk, de rajongója a háznak.

Salamon Péter: – Én nem itt laktam, de a környéken nőttem fel, a Hal Józsefbe jártam, így sok osztály- és évfolyamtársam itt élt. Emiatt is nagyon sokat voltam itt, a közösségi helyiségekben is, az első csókom is itt csattant el, ide jártam kungfuzni, a múltam egy fontos része volt a Magasház, emiatt is szerettem volna ezt a lakógyűlést.