Pécs jövője: elszalasztott lehetőségekről beszél Pálné Kovács Ilona

- Pálné Kovács Ilona szerint az egyre romló közhangulaton kellene javítani.

– "Ha a város a kultúráját fontosnak tartja, akkor a saját kreatív értelmiségét, tudósokat, művészeket, kreatívokat a tenyerén kellene hordoznia."

- "A Kodály Központ felépítésével a Pannon Filharmonikusok elhelyezése megoldódott, de a zenére épülő kreatív vállalkozások nem jelentek meg."

- "Pécs a középkorban körülvette magát fallal, most ezt le kellene bontani."

– Milyen Pécsett élni?

– Itt születtem, a városhoz való kötődésem elsősorban érzelmi alapon nyugszik. Mostanság viszont megfordul a fejemben, hogy elköltözzünk. Az nem baj, ha mozognak az emberek, világot látnak, az a baj, ha ezt pusztán kényszerből teszik. Pécs sajnos nem tud lehetőséget adni az itt született, itt végzett fiataloknak.

– Mi Pécs erőssége?

– Ideális város volt kulturális értékeivel, hatalmas egyetemmel, akadémiai intézményekkel, tálcán kínálva a lehetőségeket arra, hogy az értelmiség, a művészek alkothassanak, s ezzel a város fontos fejlődési bázisát képezzék. Sajnos ez a bázis vékonyodik, egyre instabilabb.

– Ez kinek a hibája? A városvezetésé?

– Természetesen az egyetem finanszírozását, a diákok számát külső tényezők is befolyásolják. S persze van, amibe a helyi politika is beleszólhat.

– Mibe például?

– Ha a város a kultúráját fontosnak tartja, akkor a saját kreatív értelmiségét, tudósokat, művészeket, kreatívokat a tenyerén kellene hordoznia. Pécs azért lehetett kulturális főváros, mert erre alkalmasnak találták. Nem pusztán értékei bemutatására, hanem ezek bázisán a további fejlődésre. Ezzel a lehetőséggel nem tudott élni a város, a pécsi EKF nem a helyi művészet, a tudomány, és kultúra helyzetbe hozására koncentrált. Az más kérdés, hogy egy ilyen centralizált országban valóban nem is volt lehetőség valós helyi stratégia és szövetség formálására. Sajnos, azóta a helyzet tovább romlott.

– Mi jelentene kitörést? Sokszor említik e kérdésnek a kapcsán a zsákutcába futó autópályát, a nem kihasznált repteret, a fürdő hiányát.

– Elsősorban nem az infrastruktúrában, betonban kell most gondolkodunk. A kohézió, az alkotókedv sokkal fontosabb. Romlik a közhangulat, depressziós a város gazdaságilag, és lélektanilag is a kilátástalanság, csalódottság, az egzisztenciális bizonytalanságok miatt. A kreatív, motivált értelmiség aggasztó ütemben hagyja el a várost, miközben ők adták korábban Pécs arculatát.

– Sokak szerint a kulturális ipar tévút. Ön szerint nem?

– Nem tudhatjuk, hisz nem invesztált a város abba, hogy helyzetbe hozza a saját kreatív értelmiségét és vállalkozóit. A leckét felmondtuk, hogy a kulturális és a kreatív iparra lehetne építeni, de valójában nem tettünk sokat érte. Ki segítette például a képzőművészeket művészeti vásárokon való részvételhez? Milyen segítséget kapnak a kreatív vállalkozások az induláshoz? Építenek-e olyan lakásokat, amelyeket az egyetemről kikerülő tehetségeknek lehetne felajánlani? Egyáltalán felmértük-e komolyan, kikről is beszélünk, megkérdeztük-e őket, hogyan lehetne segíteni?

– Mivel lehetne a kulturális ipart felturbózni?

– Sajnos az EKF-beruházások többnyire nem ezt a célt szolgálják. A Kodály Központ felépítésével a Pannon Filharmonikusok elhelyezése megoldódott, de a zenére épülő kreatív vállalkozások nem jelentek meg (stúdió, lemezgyár, hangmérnökképzés stb.). A Zsolnay-negyedben még üresen álló műhelyek is jelzik, hogy nem sikerült a helyi értékeket mozgásba hozni. Sajnos a város kulturális értékeinek, presztízsének a megőrzése is mintha meghaladná az erőnket.

A befektetőket aktívabban kell vonzani, megtartani

Pécs a középkorban körülvette magát fallal, most ezt le kellene bontani Pálné Kovács Ilona szerint, nyitni a régióra, a világra, s a városháza kapuját is jobban ki kell nyitni. Csak nyitott várospolitikával, hálózatokba fonódva lehet ma eredményt elérni. A gazdaság szereplőivel is sokkal folyamatosabb kapcsolatokat, igazi fejlesztési szövetségeket kellene építeni, nem csak adóztatni, hanem megismerni az igényeiket is.

Pécs zömmel közpénzekből élő, „parazita” város, tele közintézményekkel, a hivatalokkal, lényegi ipar nélkül. A válságot a közszféra is megszenvedte, Pécs sokat veszített, az alapokat szinte újra kell építeni. Kell ipar természetesen, de hogy milyen ipar kell, azt a befektetők döntik el, ezért sokkal aktívabbnak kellene lenni a befektetők vonzásában és megtartásában.

Az önkormányzat szervező, irányító kapacitásait meg kellene erősíteni, megosztva a kompetenciákat a politika és a szakértők között. A helyi tudást, amit személyesen vagy intézményekben birtokolunk, csak professzionális és nyitott helyi kormányzással lehet a város fejlődésének szolgálatába állítani.