Kamu volt a 95-ös pécsi farkastámadás? Utánajártunk, mi történt húsz éve

Kommentelők pedzegetik és a 444.hu is felvetette, hogy többek szerint részben vagy teljesen kamu volt az 1995-ös pécsi farkastámadás, az emberekre, de legalábbis az elhunyt nagymamára igazából egy helyi fejes kutyája támadt rá és a vadállatot a kutya gazdáját védendő engedték ki ketrecéből, hogy fedősztorit kreáljanak. Utánajártunk, pontosan mi történt húsz évvel ezelőtt, lehet-e a már húsz évvel ezelőtt is népszerű városi legendának valóságalapja.

A pécsi állatkert kilencvenes években elképesztő állapotban volt és nem csak azért, mert az állatok többségét a mai előírásokhoz és társadalmi elvárásokhoz képest borzasztó körülmények között tartották. A pécsi zoo döbbenetes ügyekkel került be a hírekbe, ezek közül csak az egyik, de kétségtelenül a legtragikusabb volt a 95 decemberi farkasszökés. A 99-es vezetőváltás után az új igazgató, megvizsgálva az elÕzÕ vezetés munkáját, nem találta rendben a gazdálkodást és a szaporulati leltárt sem (például hiányzott egy darab tigris, igen, olyan tigris), ezért feljelentést tett.

A hűtlen kezelésben a bíróság végül nem találta bűnösnek az ex-igazgatót, Csoki, a barnamedve lelövetésében azonban igen. A medvét az igazgató tudtával ketrecében osztrák vadászokkal lövették ki, majd a tetemet az erdőbe vitték és ott fényképezkedtek vele. 120 ezer forintot kellett fizetnie természetkárosításért a kiváló állatvédelmi szakembernek, aki azzal védekezett, hogy Csoki létszám feletti volt.

„Nem találják a felelőseit kilenc őz pusztulásának, egy oroszlán fulladásának, illetve nem derült fény arra sem, hogy ki felel a kenguruállomány teljes pusztulásáért. A 12 kengurut harci kutyák tépték szét: szemtanú nem akadt, a biztonsági őr nem látott semmit. Pedig a kifutó kerítését látható módon megbontották, és a kutyák ezen keresztül juthattak be az állatok közé. Napokkal később széttépett kecskéket is találtak a gondozók, amelyeket szintén kutyák marcangoltak szét. A kihűlt testeken azonban szúrásnyomokat is találtak, így vélhetően ember is segített a mészárlásban.” – 2001-ben így foglalta össze az Index a pécsi állatkert közelmúltjának eseményeit.

Hét emberre támadt rá a szökött vad

Egy szó mint száz, a káosz nagyon enyhe kifejezés arra, ami a pécsi állatkertben lehetett akkoriban, nem csoda hát, ha az 1995. december 28-ai farkastámadást követően azonnal megindultak a pletykák, bár ebben néhány szerencsétlen hivatalos nyilatkozatnak is szerepe lehetett. Megpróbáltuk összerakni, pontosan mi történt húsz éve, van-e bármi alapja a hivatalos verziótól eltérő elméleteknek.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Hiányzik két rúd a ketrecből (Dunántúli Napló, 1995. december 15.)
[/caption]

1995. december 28-án, csütörtökön a délelőtti órákban szabadult el a farkas, legalábbis az állatkert dolgozói ezt állították. Mivel este hét után néhány perccel lőtték ki a Damjanich utcai Pollack-kollégiumnál, úgy 8-10 órát kóborolhatott a Mecseken. Ez alatt az idő alatt összesen hét embert ért támadás az állatkert-Kisrét-tévétorony háromszögben, egy ember meghalt, két gyerek súlyosan, életveszélyesen megsérült, négyen könnyebb sérülést szenvedtek.

A  megtámadottak közül kettő felnőtt volt, az egyik a kórházba szállítás közben elhunyt, unokáit az állattól védő nagymama, a másik a napokban több médiumnak nyilatkozó, az eset idején hároméves és súlyos sérülést elszenvedett Rappai Soma nagynénje, aki szintén a vele lévő gyerekeket védte a ragadozótól és aki könnyebb sérülésekkel megúszta. Rögtön van tehát egy olyan nem kisgyermekkorú szemtanú, aki nem csak hogy látta az állatot, hanem konfrontálódott is vele, lábon harapta a fenevad. Bár a farkas hasonlít bizonyos fajtájú kutyákra, nehéz elképzelni, hogy a hölgy ne tudta volna később, a vizsgálat során azonosítani a rájuk támadó állatot.

A bozótból csapott le áldozataira

Kiss Hajnalka 1995 decemberében hatéves óvodás volt. Csütörtök délelőtt, mivel gyönyörű, napsütéses idő volt, édesanyja szólt neki, valamint 8 és 10 éves bátyjainak, hogy készülődjenek, mennek a mecseki Mandulás játszótérre. Sok kisgyermekes család és nagyszülő választotta ugyanezt a programot aznap, hiszen téli szünet volt, és az előző napokban borongós volt az idő, nem lehetett kimozdulni. Hajni és testvérei bújócskázni kezdtek a játszótéren.

„Egyszer csak azt láttam, hogy a bozótból rohan felém valami. Elkapta a lábamat a térdem fölött és elkezdett húzni a bokrok felé” - eleveníti fel a történetet a most 26 éves fiatal nő.

Édesanyja, Kiss Tiborné hozzáteszi, először azt hitték, kutya, ő és két fia odaszaladtak és próbálták elijeszteni az állatot, ami egy pillanatra el is engedte a kislányt, de rögtön utána a másik lábát megragadva húzta tovább a bozót felé.

„Az állat teljes csöndben támadott, sem morgás nem volt, sem ugatás, semmi” - mondja az anya. Közben egy másik család is odaért segíteni, mire az állat elengedte a lányt és elszaladt. Hogy Hajninak nem lettek komoly sérülései, abban nagy szerepe volt a melegítőre húzott anoráknak. A fogak nyomai a lábain másnapra bekékültek.

Kiss Tiborné úgy emlékszik, azonnal felmerült benne és a segítségükre sietőkben is, hogy nem kutya volt a támadó, hanem farkas. „Mindig is kutyás voltam, volt német juhászom, biológia tagozaton végeztem a gimnáziumban, nagy állatkertlátogatók voltunk, láttam már farkast többször. Ami a lányomat megtámadta, nem kutya volt, hanem farkas, semmi kétség” – magyarázza Kiss Tiborné. Úgy döntöttek, elautóznak az állatkerthez és jelentik a történteket, bár tartottak attól, kinevetik majd őket. Az állatkert és a Mandulás közti utat viszont akkor már elzárta egy rendőrautó, őket is csak azért engedték tovább, mert elmondták, mi történt velük. Az állatkert parkolója tele volt rendőrrel, kommandóssal, és állt ott egy mentő is. Ott tudták meg, hogy az állatkertből jutott ki a farkas és hogy valaki meghalt.

Hajnit a gyerekkórházba vitte a mentő kivizsgálásra. Mire leértek, a két súlyosan sérült gyereket már műtötték. „Akkor értettük meg, mekkora szerencsénk volt” – mondja az anya. Nagyon furcsának tartják ugyanakkor, hogy később senki nem foglalkozott velük, nem kérdezték ki őket egyetlen egyszer sem arról, mit láttak, pedig a kislánynak még veszettség elleni oltássorozatot is kellett kapnia, biztos, ami biztos alapon.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Lezárták a mecseki utakat (Dunántúli Napló, 1995. december 29.)
[/caption]

Később sokan nem hitték el, hogy farkas támadt a lányra, biztos kutya volt, mondták neki. Kártérítést nem kértek a szülők, szerették volna, ha lányuk gyorsan túljut az egészen. Nem ment könnyen. „Évekig álmodtam róla, a Mandulásban sem voltam azóta és a kutyákat sem nagyon szeretem” – mondja Hajnalka. Nem véletlen, hogy úgy vélik, az állatkert igazgatója jól döntött, amikor múlt vasárnap kilőtte az állatot.

Az önkormányzat december végén vizsgáló bizottságot állított fel és a rendőrség is azonnal megkezdte a nyomozást.
A Dunántúli Napló 1996. január 7-én dr. Ernyes Mihály megyei rendőrfőkapitány Pécsi Rádiónak adott nyilatkozatát idézte. Hetekkel a nyomozás lezárulása előtt, mindössze pár nappal az eset után a kapitány azt mondta a rádióban: nem zárható ki, hogy a nagymama szívbetegségben hunyt el. Ez még akkor is felelőtlenül korai nyilatkozatnak tűnik, ha valószínűleg a városi pletykát feldobó riporter kérdésére próbált diplomatikus választ adni. Ráadásul dr. Farkas Károly, a város jegyzője ezzel párhuzamosan a lapnak azt nyilatkozta: lezárták a vizsgálatot, ami megállapította, hogy a farkast szándékosan engedték ki a ketrecből. Nem véletlen hát, hogy elkezdett terjedni a városban: valami nem stimmel ezzel az üggyel, valami kavarás lehet a háttérben.

Sajtótájékoztatón találgatott a jegyző

Január 11-én sajtótájékoztatón erősítette meg a jegyző: a vizsgálatok alapján egyértelmű, emberi közreműködéssel jutott ki a farkas a ketrecből, sőt, lehet, hogy a rácsokat csak utólag törték ki emberi kezek. Mint elmondta, a ketrec mellett egy frissen eltört lapátnyelet találtak. Ugyanakkor sietett leszögezni azt is, hogy az állatkert vezetését nem terheli semmilyen felelősség. A jegyző három lehetséges választ is adott arra a kérdésre, miért engedte ki az ismeretlen a vadállatot:

1. Bosszúból (ma már rekonstruálhatatlan, mire gondolt itt a jegyző)

2. El akarta lopni („Lopni, megyünk lopni, a Pityinger meg a Maugli”)

3. A saját kutyája okozta vérengzést kente rá a farkasra (Matt!)

Sehol nincs nyoma annak, hogy bármiféle vérengzés történt volna az esettel egy időben az állatkertben, a kengurumészárlás és társai későbbi attrakciói voltak a pécsi Horrorkertnek. Így nem lehet másként értelmezni ezt a kijelentést, mint hogy a jegyző egy városszerte terjedő pletykát tálalt lehetséges magyarázatként, ami elég unortodox értelmezése volt a szerepkörének. Egészen váratlan helyről kapott tehát megerősítést az addig csak kósza városi legenda.

Pár nappal később a lap megszólaltatta Fischl Frigyes farkasszakértőt, aki elmondta, nem tartja kizártnak, hogy el akarták lopni az állatot, de inkább azt valószínűsíti, hogy véletlenül nyitva hagyták az ajtót és később, hogy eltussolják, kitörték a rácsot.

„Mégis farkas a farkas” – ezzel a címmel jelent meg cikk a farkasügyről a Dunántúli Naplóban, február 18-án. Két igazságügyi orvosszakértő, dr. Jegesy Andrea és dr. Könczöl Franciska vizsgálati eredményeit tárta a közvélemény elé a lap. A cikkben pontosan le is írják a városszerte terjedő pletykát: egy pitbull harapta meg a később elhunyt asszonyt és unokáit, annak tulajdonosa engedte ki ketrecéből a farkast. (Fontos, hogy kizárólag a halállal végződött támadással kapcsolatban merültek fel kétségek, a másik, szintén súlyos sérülést okozó találkozással kapcsolatban nem.)

A gondozó lett az egyetlen gyanúsított

Dr. Jegesy Andrea volt kollégánknak, Lendvai Dávidnak alapos bemutatót tartott, egy kartondobozból még a lelőtt állat lefőzött koponyáját is előszedte. Elmondta, Pécsett három vizsgálatot végeztek el. A fogtechnikai szerint a halotton talált fognyomok származhattak a lelőtt állattól. Az újságíró értetlenkedésére kijelentette: egy orvosszakértői véleményben sohasem lehet kijelenteni, hogy valami biztos. Hasonló eredménnyel zárult a szőrvizsgálat is, amit dr. Könczöl Franciska végzett. A holttesten az alvadt vérben száradt szőrszálakat találtak. Elektromikroszkóp alatt elemezve egyértelmű lett, hogy ezek ugyanolyan csíkozottságúak, mint a lelőtt állaté. A farkas gyomrában ráadásul emberi vért találtak. Dr. Jegesy Andrea a lapnak úgy fogalmazott: nagymértékben valószínűsíthető, hogy a lelőtt farkas támadta meg a nagymamát és unokáit.

Aki azt gondolta volna, hogy az állatkert legalább a nyomozás idejére megszűnt botránymágnesnek lenni, nagyot téved. Március elején emberre is veszélyes lépfenefertőzés ütötte fel a fejét, ráadásul az első megbetegedések után egy hétvégét még nyitva is voltak, mert „nem gondolták”, hogy ekkora a baj. Vidra, puma, hiúz, párduc pusztult el a járványban, amit a vizsgálat szerint fertőzött marhahús okozott. Egy hónapig, egészen április elejéig zárva volt a zoo.

Április 11-én a Dunántúli Napló már a befejezett nyomozásról és a vádemelési javaslatról ír. A farkas gondozója lett az ügy egyetlen gyanúsítottja. Egy rendbeli foglalkozás körében elkövetett halált okozó, két rendbeli maradandó fogyatékosságot okozó, és négy rendbeli könnyű testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetéssel gyanúsították meg. Az állatkert egyik vezetője ellen mindössze munkavédelmi szabálysértés miatt indult eljárás. A cikk szerint a farkas gyomrából származó vérmintát DNS-vizsgálatnak is alávetették, ezt a napokban egy az érintett családhoz közeli forrás megerősítette lapunknak. A nyomozati anyag szerint beigazolódott, hogy az idősebb hölgy halála és a farkastámadás között közvetlen összefüggés van. A nyomszakértő megállapította, hogy a rácsokat feszítő eszköz segítségével görbítették ki, és azt is, hogy a ketrec műszaki állapota nem felelt meg az előírásoknak. Az állatgondozó elmondta, ő már csak a farkas eltűnését észlelte. Az állat kiszabadulásának körülményeire a nyomozás nem tudott választ adni.

Az MTI 1997. június 6-ai tudósításában azt írja: az elhunyt nagymama családjának első fokon tízmillió fölötti kártérítést ítélt meg a bíróság, az indoklásban a bíróság kitért a két gyerek maradandó testi és lelki sérüléseire is, de úgy tudjuk, a jogerős ítéletben még ennél is nagyobb összeg szerepelt, amit az állatkertnek, illetve a tulajdonos önkormányzatnak kellett kifizetnie. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy közvetlen összefüggés van a farkastámadás és az asszony halála között, tehát messze nem arról van szó, amit a mai napig sokan állítanak, hogy az ijedtség miatti szívinfarktus végzett az asszonnyal.

Összegzés

Farkas volt a támadó, nem vitás. Mennyi az esélye annak, hogy valaki, miután kutyája megtámadta a nagymamát és unokáit, kiengedte a farkast, vagy elintézte, hogy kiengedjék, majd pedig végig kontrollálta a vizsgálatokat, a nyomozást, a szakértői véleményeket, többek között hamis bizonyítékokat (fognyomok, szőr, emberi szövetmaradványok az állat gyomrában) gyártatva? Nagyjából nulla. Túl sok embert kellett volna ehhez korrumpálni, fenyegetni, sakkban tartani és irányítani túl hosszú ideig. Mivel a támadások pontos időrendjét nem ismerjük, elméletileg lehetséges, hogy a Rappai Somáékat ért támadás után engedte el valaki a farkast, ami aztán megtámadta a nagymamát és unokáit, de a fentiek tükrében ez is minimum valószínűtlen. Egyetlen rejtély azért mégis maradt a történetben, mármint azon kívül, hogy az állatkert vezetése hogyan úszhatta meg két lábbal való kirúgás nélkül az ügyet. Soha nem derült ki, hogy ki és miért feszítette ki a farkas ketrecének rácsait, számomra Fischl Frigyes magyarázata tűnik a legvalószínűbbnek (utólag, a szökést palástolandó). Bár ahogy a mostani farkasszökésnél is abnormálisan viselkedett az állat (állítólag kimászott mint egy macska), talán az sem elképzelhetetlen, hogy húsz éve is valami olyasmi történt, amire farkast nem tartottak képesnek. Lehet, hogy a farkasokat nem ismerjük eléggé.