A Mecsek Egyesület az első szervezet, mely Tüke-elismerést kapott

– Minek köszönhető, hogy megtört a jég, és a Tüke Alapítvány már nem csak személyeket díjaz?
– Talán az a legnagyobb érdemünk, hogy 125 éve töretlenül járjuk és ápoljuk a Mecsek ösvényeit, és igyekszünk vonzóvá tenni a turistaértékeit. Igen, 125 éve, talán az országban is csak néhány civil közösség létezik, mely ennyi ideje aktív. Megjegyzem, azért a mi életünkben is volt egy kis szünet az „átkos” időkben, 1948–1993 között.

– Idén jubilálnak?
– Méghozzá április utolsó hetében, és rendkívüli programokkal készülünk.

– Milyen volt a hőskorban, a XIX. században a természetjárás?
– Hát éppen ez az, hogy szinte semmilyen. Az első turistautak a város közelében 1891 után épültek. A Zsongorkő volt az első művi elemekkel bővített természetes „turistabástya”, de csak délre adott panorámát, ezért megépítették az első magyar turistakilátót – István-kilátó – is a Jakabhegyen. Ebből a időből származik továbbá az Irma út, a Lenkei-, az Ilonka- és a Mócs Szaniszló-pihenő.

– Hogy néz ki most a Mecsek, természetjáró szemszögből?
– Átalakult az évek során a turistáskodás, ma már a megyében másfél tucat, a városban pedig hét szervezet működik. Egykor a 45 ezres Pécsen a Mecsek Egyesületnek háromezer tagja volt, most több mint kétszázan vagyunk. Viszont aki ma Baranyában nekiveselkedik, az bejárhatja a maga Caminóját, mert ezer kilométernyi jelzett út halad a térségben, s ezenkívül van 300 kilométernyi kerékpárút is.

– Milyen feladatokat végeznek napjainkban?
– Tavaly megújítottuk a „Darázs csípte katona” emlékművét, a Teca mama vendéglője fölött, és márciusban lesz a hivatalos átadása. Helyre raktuk a kisnyárádi Szent János-kápolnát, számtalan út menti keresztet, képoszlopot hoztunk rendbe. Ami pedig a fő specialitásunk, a források, fakadó vizek feltárása. Ebbe egyébként több szervezet is besegített, és ezen a téren a legjobban állunk az egész országban. Közel kétszáz nyilvántartott forrás van Baranyában, és amiből 173 kapott valamiféle építményt, víznyerési lehetőséget.

– Főleg idősebbekből áll a csapat?
– Valóban ez a helyzet, de nagyon büszkék vagyunk a „bakancsos óvodásainkra” is, arra a félszáz kisgyerekre, akik a szüleikkel évente úgy ötször ugyancsak nekiindulnak túrázni.

– Hol tudhat meg a legtöbbet az érdeklődő a Mecsek Egyesületről?
– Másfél éve látogatható a múzeumunk a Király utca 40. alatt. Baronek Jenő tiszteletbeli örökös elnökünk gyűjteménye adja a gerincét, és mecseki turistarelikviákból áll.

– Gondolom, egyértelmű, hogy miként kapcsol ki egy erdész és természetvédő.
– Sajnos sokkal kevésbé vagyok természetjáró, mint amennyire szeretnék lenni. A család azért gyakran nekivág a Mecseknek, és a kedvencünk a Zsongorkő, melyről azt gondolom, hogy Közép-Európa egyik legszebb pontja. Nagyon szeretem a Cigányhegyet, a Réka-völgyet is. A Kelet-Mecsek pedig szerintem übereli a Szalajka-völgyet, csak kevesebb propagandát kap.

Ez a hivatása is

Ripszám István Pécsett született 1965-ben. Véménden nőtt fel, a középiskolát Győrben a bencéseknél végezte, Sopronban erdőmérnökként diplomázott 1989-ben, majd természetvédelmi szakmérnöki oklevelet is szerzett. A Bogádi Zengő Gyöngye Tsz után, 1993-ban került a Mecseki Erdészeti Zrt.-hez, majd tagja lett a Mecsek Egyesületnek is. A pécsváradi erdészetnél töltött tíz esztendőt, 2014 óta a Mecsek Erdő Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese. Felesége, Ágnes matematikát tanít, Réka lányuk (25) orvos, Dorka (22) jogásznak készül, Domonkos fiuk 12 esztendős, és vérbeli horgász.