„A szegénység újratermeli önmagát”

Diszkrimináció, szegénység, kirekesztés címmel interjúkat is tartalmazó tanulmány készült a közelmúltban az Unió megbízásából. A dokumentumot Pörös Béla, a kutatás egyik résztvevője állította össze. A baranyai tapasztalatokra is építő tanulmányban mellbevágó állítások is szerepelnek. Többek között egy gyermekvédelemmel foglalkozó szakember szerint „Pécsett, a keleti városrészben lévő iskolákba járó gyerekek 60-70 százaléka cigány származású. Más iskolákba viszont nem szívesen vesznek fel cigány tanulókat.” Vagy: „A lakások elosztásának rendszerébe mi nem látunk bele, nem tudjuk, miért kap, vagy nem kap valaki. Az viszont tény, hogy aki egy kicsit jobb anyagi körülmények között él, az nem hajlandó például Györgytelepre költözni. A szegényeknek viszont nincs választásuk, így ez is a kirekesztés egyik formája” – olvasható többek között a tanulmányban.

Pörös Béla szerint a kutatásoknak, amelyek Európa több államára is kiterjedtek, az az egyik célja, hogy rávilágítsanak arra, az egyes államokban hogyan zajlanak a kirekesztéshez vezető folyamatok. Míg Nyugat-Európában a nagyvárosok peremén alakulnak ki szegények lakta gettók, keleten a városok mellett vidéken is létrejönnek ilyenek, például az Ormánságban.
Pörös Béla a honi helyzetet illetően leszögezte, mindez nem kizárólag a cigány származásúak problémája, hanem a szegényeké. Bár az kétségtelen, hogy a szegények között nagyon sok a roma – tette hozzá a kutató.

A bajok gyökerét illetően Pörös Béla egészen a rendszerváltás előtti időkig nyúl vissza. Kifejtette, a beilleszkedés akkor azért volt könnyebb a hátrányos helyzetűek számára, mert cigány munkanélküliség nem létezett. Amellett, hogy volt keresetük, a cigányok együtt dolgoztak a nem romákkal, közös programjaik is voltak. A kilencvenes évek elején azonban munkahelyek ezrei szűntek meg Baranyában is, s ezzel megfordult a folyamat. A cigányok a szegényekkel együtt kezdtek ismét – kényszerből – elkülönülni a jobb módúaktól. Györgytelep például annak idején az ide települő bányászoknak adott a kor színvonalához képest jó minőségű lakásokat. A bányavállalat megszűnése után az önkormányzat tulajdonába kerültek az addigra már meglehetősen rossz állapotban levő épületek, ahová halmozottan hátrányos helyzetű családokat költöztettek. Jellemző adat, hogy a fürdőszoba, WC és vezetékes víz nélküli lakásokban az egy főre eső lakás alapterület 8,77 négyzetméter.

– A legnagyobb gond, hogy már a második, harmadik generáció nő fel úgy, hogy a gyerekek szülei talán soha sem dolgoztak, így pedig erről nekik sincsen semmilyen tapasztalatuk, mintájuk, azaz a szegénység újratermeli önmagát – véli Pörös Béla.
Megítélése szerint hiába várunk csodát az Uniótól, a szegénység felszámolását nem fogja önmagában megoldani a nemzetközi közösség, ezért helyben kellene lépnünk. Pörös Béla úgy véli, a legfontosabb az lenne, ha az iskoláztatás terén egyenlő esélyei lennének mindenkinek. Meglátása szerint a szegénysorból érkezőknek az oktatás lehetne a „megváltás”, ám közülük nagyon kevesen jutnak el még az érettségiig is, nemhogy egyetemre.

A problémák megoldására szerinte a társadalom más, jobb helyzetben lévő részeinek szemlélet-váltására is szükség van, ám ez hosszú folyamat.

– Az Egyesült Államokban is évtizedekig tartott, míg az afro-amerikaiak nemcsak teljes jogú állampolgárokká váltak, hanem meg is szűnt a velük szembeni megkülönböztetés, és ez még ma sem teljes körű. Ott például az is lendített az ügyön, hogy a tévécsatornákon feltűntek a színes bőrű bemondók. Nálunk is jótékony hatása lenne, ha a cigány származásúak közül nemcsak Győzikét láthatnák a nézők. Ugyancsak sokkal több roma rendőrre, ügyészre, bíróra, orvosra lenne szükség, ami mind-mind az érintettek elfogadását segítené elő. Ennek a kulcsa viszont a megfelelő, kirekesztés nélküli oktatás lehetne – szögezte le végül Pörös Béla.