A vadmalacot is levadásszák az aranysakálok

A megyében is egyre többször bukkannak fel a bő két évtizede még kipusztultnak gondolt, ám azóta Magyarországra visszatért aranysakálok. A nem védett csúcsragadozóval kapcsolatban már-már inváziót emlegetnek a vadászok. Annak dacára, hogy évente csak a megyében több száz példány kerül belőlük terítékre, egyre többen lesznek, s jelentős kárt okoznak a vadállományban.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Baranya több táján gyakori vendég az aranysakál, azonban óvatos, rejtőzködő állat, így nehéz szemügyre venni a ragadozót
[/caption]

– Tény, hogy néhány év alatt nagyon felszaporodott az állomány, s már szinte mindenütt megtalálhatók az aranysakálok – mondta érdeklődésünkre Gondos Gyula, a Baranya Megyei Vadászkamara titkára.

A legelők, parlag területek, bozótosok, nádasok jellemezte területeket meghódító sakál jellemzően rágcsálókon, egereken és pockokon, kisebb madarakon, puhatestűeken él, de a gyümölcsöt sem veti meg. Sőt, a vadászok szerint a vadakat sem. Őzgidák, szarvasborjak, vadmalacok is áldozatául eshetnek.

– Éves szinten már több tízmilliós kárt tesznek a vadállományban. Az aranysakálok sokkal rafináltabbak a rókánál, például a vadmalacokat úgy ejtik el, hogy az anyakoca figyelmét néhány példány leköti, mások pedig levadásszák az így őrizetlenül maradt prédát – mondta Gondos Gyula.

Egyes állattartók szerint a nádi farkasok a háztáji állományban is kárt tesznek, ezt azonban Gondos Gyula nem hiszi.

– A sakálok rendkívül óvatosak, messze elkerülik az embert, így nem valószínű, hogy baromfiudvarba merészkedjenek. Miután könnyen összetéveszthetők a rókákkal, elképzelhető, hogy nem sakált, hanem rókát láttak.

Egyszer már kipusztult, most mégis újra hódít

AZ ARANYSAKÁL a Kárpát-medencében, így Magyarországon is őshonos. Hazánk területéről a 20. század közepe táján az élőhelyek csökkenése miatt a medvével, a farkassal és a hiúzzal együtt gyakorlatilag teljesen eltűnt, a korabeli utolsó példányát 1942-ben ejtették el a feljegyzések szerint. A veszélyeztetett fajokat felsoroló Vörös könyv 1989-ben a kipusztult fajok közé sorolta.

A TERMÉSZETES ellenség nélküli csúcsragadozó az 1990-es évek elején tűnt fel ismét Magyarországon, az egykori Jugoszlávia területéről érkeztek az első példányok. Kezdetben csak kóborló egyedeket láttak, később azonban már kölyköket nevelő családokat is. Egyes feltételezések szerint ismételt megjelenésük hátterében az éghajlatváltozás áll.

ELŐSZÖR CSAK a Dél-Dunántúlon, így Baranyában jelentek meg, majd egyre északabbra is megfigyelték őket, legutóbb Veszprém megyében számoltak be valóságos aranysakál-invázióról.

Összetéveszthető a rókával – Toldi küzdött vele

AZ ARANYSAKÁLT idehaza nádi és réti farkasként is emlegetik. Érdekesség, hogy Arany János Toldija réti farkassal küzdött meg a nádasban.

A RAGADOZÓ felületes szemrevételezés alapján könnyen összetéveszthető a rókával, azonban néhány jellegzetes jegy alapján viszonylag egyszerűen megkülönböztethetők. A róka fülének külső felülete fekete, az aranysakálé vöröses színű. A sakál farka rövidebb mint a rókáé. Lábai vörösek, a rókáé általában feketék. Bundája összességében mindig szürkés árnyalatú, a rókáé pedig egyértelműen vörös.

AZ ARANYSAKÁL rendkívül óvatos, rejtőzködő életet él, éjszakai állat. A rókával ellentétben kerüli az ember által lakott területeket, a városokról nem is beszélve. Szívesen költözik elhagyott borz- vagy rókavárakba, de olykor föld feletti vackot is készít. Egy pár kapcsolata egy életre szól, az április végén, május elején születő három–öt kölyök a szülőkkel marad és együtt vadásznak.

Máté Balázs (Dunántúli Napló) Baranya több táján gyakori vendég az aranysakál, azonban óvatos, rejtőzködő állat, így nehéz szemügyre venni a ragadozót -->