Közélet

2012.02.15. 16:21

Amikor dalra fakad a vidám Ribizlibohóc

Május elsején született: a mentő a felvonulók mögött haladt, és biztatták az anyukát, hogy tartson ki. Jó kezdet egy bohóc pályafutásához.

Méhes Károly (Dunántúli Napló)

– Tehát imádott cirkuszba járni és irigyelte a bohócokat?

– Dehogy, ellenkezőleg! Féltem tőlük, ijesztőnek találtam őket. Egyébként ezt most is tapasztalom: van kisgyerek, aki sírva fakad, ha meglát...

– Akkor miből alakult ez a pálya?

– Jártam Füsti Molnár Éva színi tanodájába, továbbá Papp Zoltán musicalstúdiójába. Aztán jött az ötlet, hogy gyerekműsort csináljak. Egy túrkálóban láttam meg a bohócruhát, rögtön úgy éreztem, ez lesz az igazi. Egy barátom meg gyártott hozzá kiegészítőket, mókás, kunkori orrú cipőt.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Egy turkálóban láttam meg a bohócruhát, rögtön tudtam, ez lesz az igazi”
[/caption]

– Könnyű dolog bohóckodni?

– Csöppet sem. Az első fellépéseket abszolút bukásnak értékeltem. Az Enyezd utcai óvodában indult meg valami: itt – ahol egyébként a véletlen folytán ma is fellépek – nagyon segítőkészek voltak az óvónők, ők adtak ötleteket, mivel lehet megfogni a kicsiket. De van egy felnőtteknek szóló műsorom is.

– Nem titok, hogy egy szociális területen dolgozik, ahol idős embereket is „mulattat”.

– Igen, ez egy mentálhigiénés munka. Bizony, ott is vidámnak kell lenni, olyan öregekkel, akiket két bőrönddel hoztak oda, és soha nem látogatják. A fehér köpeny is egyfajta jelmez. Nagyon érdekes, hogy az élet két végét látom: az óvodásokat és a nyolcvan fölöttieket. Banalitás, de tapasztalom, hogy ugyanannak tud örülni mind a két kor-
osztály.

– Ismert kép a bánatos, könynyet pergető bohóc. Önnél hogy van ez, rászorul néha mások vidítására?

– Szerencsére nem panaszkodhatom, jó baráti köröm van. A mindennapokhoz meg legyen annyi: tizenhárom nővel dolgozom együtt a malomvölgyi szociális otthonban. Hát lehet ilyen körülmények között szomorú az ember?

Zenés játékok

Tormási Attila, a Ribizlibohóc 1974. május 1-jén született Pécsett. Szociális szervező és gondozó a szakmája. Előbb az Integrált Nappali Szociális Intézmények Krisztina téri egységénél dolgozott, hét éve pedig a Malomvölgyi Szociális Otthon mentálhigiénés munkatársa, ahol többek között zenei memóriajátékot fejlesztett ki a lakók számára. Túrázni, biciklizni szeret. Még nőtlen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!