2012.02.15. 16:21
Amikor dalra fakad a vidám Ribizlibohóc
Május elsején született: a mentő a felvonulók mögött haladt, és biztatták az anyukát, hogy tartson ki. Jó kezdet egy bohóc pályafutásához.
– Tehát imádott cirkuszba járni és irigyelte a bohócokat?
– Dehogy, ellenkezőleg! Féltem tőlük, ijesztőnek találtam őket. Egyébként ezt most is tapasztalom: van kisgyerek, aki sírva fakad, ha meglát...
– Akkor miből alakult ez a pálya?
– Jártam Füsti Molnár Éva színi tanodájába, továbbá Papp Zoltán musicalstúdiójába. Aztán jött az ötlet, hogy gyerekműsort csináljak. Egy túrkálóban láttam meg a bohócruhát, rögtön úgy éreztem, ez lesz az igazi. Egy barátom meg gyártott hozzá kiegészítőket, mókás, kunkori orrú cipőt.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Egy turkálóban láttam meg a bohócruhát, rögtön tudtam, ez lesz az igazi”
[/caption]
– Könnyű dolog bohóckodni?
– Csöppet sem. Az első fellépéseket abszolút bukásnak értékeltem. Az Enyezd utcai óvodában indult meg valami: itt – ahol egyébként a véletlen folytán ma is fellépek – nagyon segítőkészek voltak az óvónők, ők adtak ötleteket, mivel lehet megfogni a kicsiket. De van egy felnőtteknek szóló műsorom is.
– Nem titok, hogy egy szociális területen dolgozik, ahol idős embereket is „mulattat”.
– Igen, ez egy mentálhigiénés munka. Bizony, ott is vidámnak kell lenni, olyan öregekkel, akiket két bőrönddel hoztak oda, és soha nem látogatják. A fehér köpeny is egyfajta jelmez. Nagyon érdekes, hogy az élet két végét látom: az óvodásokat és a nyolcvan fölöttieket. Banalitás, de tapasztalom, hogy ugyanannak tud örülni mind a két kor-
osztály.
– Ismert kép a bánatos, könynyet pergető bohóc. Önnél hogy van ez, rászorul néha mások vidítására?
– Szerencsére nem panaszkodhatom, jó baráti köröm van. A mindennapokhoz meg legyen annyi: tizenhárom nővel dolgozom együtt a malomvölgyi szociális otthonban. Hát lehet ilyen körülmények között szomorú az ember?
Zenés játékok
Tormási Attila, a Ribizlibohóc 1974. május 1-jén született Pécsett. Szociális szervező és gondozó a szakmája. Előbb az Integrált Nappali Szociális Intézmények Krisztina téri egységénél dolgozott, hét éve pedig a Malomvölgyi Szociális Otthon mentálhigiénés munkatársa, ahol többek között zenei memóriajátékot fejlesztett ki a lakók számára. Túrázni, biciklizni szeret. Még nőtlen.