Amikor gyilkolt a mecseki bánya

A helyi bányászat egyik legsúlyosabb szerencsétlensége 30 éve rázta meg a közösséget és az országot egyaránt: 1986. február 18-án a pécs-vasasi bányában tizenöt embert temetett maga alá egy fejtésomlás. A tragédia tizenegy bányász – köztük öt lengyel vendégmunkás – életét követelte.

Az akkoriban több mint ezer- fős föld alatti létszámú Vasas Bányaüzemben egy keddi napon, 16 órakor történt az omlás 320-350 méteres mélységben, 48 méter hosszan. A lezúduló tömeg tizenöt bányászt temetett maga alá. A csapdába esettek közül négy embert sikerült élve kimenteni, a három napon át, megfeszített erővel zajló munkálatok ellenére hat magyar és öt lengyel bányászon már nem segíthettek.

Veszélyes üzem volt a bánya

Ma sem tudható pontosan, hogy a stratégiai üzemnek számító tárnákban metán- vagy szénporrobbanás, tűz, gázkitörés vagy omlás miatt hányan haltak meg. A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kutatásai szerint a második világháború óta csak a pécsi bányákban ötszáznál is többen vesztek oda.

Az áldozatok tiszteletére Pécs-Vasason 2015-ben emlékművet avattak, a Lélekmadár-Bányászhimnusz elnevezésű alkotás a helyi Bányász Emlékparkban áll.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A Lélekmadár - Bányászhimnusz avatása 2015 februárjában (fotó: Laufer László)
[/caption]

Sajtóvisszhang a kor szellemében

A baleset délutánján a visszaemlékezések szerint gyorsan terjedt a hír a városban - az omlásról a másnap megjelenő Dunántúli Napló is beszámolt. A Mecseki Szénbányák azonban nem verte nagy dobra (a kor szigorúan ellenőrzött viszonyai közt nem is tehette ezt) a hírt.
A szerdai újság címlapján nem is kapott helyet a tragédia, a bányavállalat által este 10-kor kiadott szűk szavú közleményt azonban a 2. oldalon lehozta a lap:

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A késő éjjel közzétett hír már másnap megjelent a Dunántúli Naplóban (fotók: DN archív)
[/caption]

Csütörtökön már főoldalon és belül folytatva hozhatta a Dunántúli Napló a tragédia részleteiről és zajló mentésről szóló cikket - miközben zajlott a bányamentők küzdelme a lent maradottakért.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Beszámoló a mentésről a címlapon...
[/caption]

[caption id="" align="alignleft" width="650"] ... és folytatása a 2. oldalon
[/caption]

A pénteki lapszámban már a gyász hangján szólt az összefoglaló: bár még folytak a mentési munkák, esély már nem volt arra, hogy túlélőket találjanak:

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Egyre sötétebb hírek érkeznek
[/caption]

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Gyászjelentés és végleges információk
[/caption]

"Most érdemes szénbányásznak jönni..."

Ahhoz pedig, hogy a bányászat milyen veszélyes, de ezzel együtt is vonzó pálya lehetett, ironikus módon egy hirdetés is tanúskodik - amely a tragédia napjaiban is megjelent a lapokban.
A munkásokat a szénbányákhoz toborzó felhívás gyors lakáshoz jutást, erős fizetést és kiemelkedő juttatásokat ígért a "törekvő férfiaknak":

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Az álláshirdetések közt rendszeresen megjelent a bányamunka
[/caption]