Ángel Pinero szinte csak a tenger ízeit hiányolta

A mosolygós spanyol fiú az Egyetemi Támogató Szolgálathoz érkezett februárban, a PTE első külföldi önkénteseként. A fogyatékkal élő hallgatók napi boldogulását segítő szervezetben adminisztratív feladatok mellett nyelvoktatással is foglalkozott, miközben ő maga is sokat tanult.

– Mi volt a legfeltűnőbb különbség Pécsben vagy Magyarországban az otthonodhoz képest?

– Az, hogy itt igazából nem minden a paprikáról szól. Magyarországot úgy ismerik a világban, hogy itt nagyon fontos a paprika. Ehhez képest – bár én szinte csak az egyetemi menzán ettem – alig találkoztam vele az ételekben.

– A konyháink nagyon különböznek?

– Igen, az otthonom híres a változatos ételeiről, ezért vártam, hogy az itteni ételeket is megismerjem. De nálatok mintha mindent kirántanának, és nagyon kevés a zöldség a menün. A tengeri ételekről nem is beszélve, az nagyon hiányzott. És van még egy dolog, amit a spanyol ismerőseim el sem hittek: a krumplis tészta. Én sem értem ma sem, miért kell két teljesen jó ételt keverni… De visszatérve a paprikára, talán azért is tűnt fel a hiánya, mert az nálunk létfontosságú. Murcia a fő termővidéke, még a zászlónk színében, meg a focicsapat mezében is azt látod. Sőt, a szurkolókat is pimentonerosnak (paprikatermelők) hívják.

– Pécsen sok a külföldi, év közben a diákok, nyáron a turisták. Őket hogyan kezeljük szerinted, kell javulnunk valamiben?

– Én csak öt hónapot éltem itt, de nagy problémára nem emlékszem. A napi sziesztához szokott életritmusomat, mondjuk, nehéz volt az elején hozzáigazítani az itteni szokásokhoz. Jó, az tényleg kemény volt a korai időszakban, hogy egy szót se beszéltem magyarul, itt pedig angollal is nehéz boldogulni, nemhogy spanyolul próbálkozni. De mindent meg sikerült oldanom, csak a buszozás volt kalandos, hiszen egy csomó helynek megjegyezni, sőt egyáltalán kiejteni is nehéz volt a nevét. Azóta persze sokat javultam, a nevekkel már boldogulok, sőt néhány rövidebb mondat is megy.

– És tényleg annyira vendégszeretők vagyunk, mint amilyennek tartjuk magunkat?

– Ez általánosságban valóban igaz. Meg is lepődtem, milyen nagylelkűek és segítőkészek itt az emberek. Önkéntesként finoman szólva nem vetett fel a pénz, de úgy tapasztaltam, hogy aki meg tudott hívni, az meg is tette. De egyébként is, bármi volt a gondom, akadt valaki, aki segített. A nyelvi korlátokat leszámítva otthon érezhettem magam.

– Az átlagnál jobban megismerted a fogyatékkal élők helyzetét. Ebben melyik ország áll jobban?

– Nagyjából ugyanolyan a helyzet, bár Spanyolországban talán előrébb jár az akadálymentesítés. De olyan zebrát sem lehetne az egész országban találni, mint itt Pécsen, ahol alig lehet átérni a rövid zöldeken. Pár hete már itthon vagyok, de még mindig tartom a nálatok felvett szokást, hogy futok a zebrán – erről majd le kell szoknom!

– Visszatérsz még Pécsre?

– Szeretnék, csak még nem tudom, mire lesz lehetőségem. De a barátaimmal, akikkel Kozármislenybe jártunk focizni, megállapodtunk még egy meccsben, majd valamikor. És a pécsi főnököm is el szeretne vinni egy meccsre, ő ugyanis hatalmas Fradi-szurkoló, és egy igazi FTC–UTE-mérkőzést mindenképpen meg szeretne mutatni nekem. Szóval van miért visszamennem.

Az Azori-szigetektől a hőlégballonozásig

Ángel Pinero Pascual del Riquelme a Földközi-tenger partján fekvő Murciában született, a helyi egyetemen környezettudományt tanult, és tanári képesítést szerzett. Önkéntesként a nemzetközi tapasztalatszerzést Lettországban kezdte, itt spanyolt tanított és a rendezvényszervezést is kipróbálta – egy hőlégballonverseny lebonyolításánál segédkezett. Tanított egy portugál egyetemen is hat hónapot, az Azori-szigeteken. Itt a környezetvédelem sajátos feladataival is megismerkedett, a fiatalok környezeti tudatosságáról készített kutatást.

Pécsre az Európai Bizottság Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) programja résztvevőjeként érkezett, amely 18–30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget legfeljebb egyéves önkéntes munkákra. Ángel szabadidejében leginkább szenvedélyének, a focinak hódol, játszani és szurkolni is szeret, másik hobbija a képregényrajzolás. Szeretne még önkénteskedni is, de hosszú távon odahaza, Murciában kíván boldogulni a szakterületén. Mielőtt megállapodna, igyekszik minél több országot és kultúrát megismerni.