Közélet

2011.02.03. 17:55

Aranysakálok százai kerülnek terítékre

Egyre több az aranysakál Baranyában még akkor is, ha évente akár több száz példányt is elejtenek, főként vaddisznóhajtások során.

Schneider Gábor (Dunántúli Napló)

Barát vagy ellenség? – teszi fel a kérdést a Magyarországon egyre jobban elszaporodó aranysakálokkal kapcsolatban Nagy Gábor, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője, vadászati referense. Nyilvánvaló, hogy a természetvédő szakember válasza csak az előbbi lehet, azonban a vadászok és a vadőrök nem osztják minden tekintetben a véleményét.

Az aranysakál az 1900-as évek elejére teljesen eltűnt az országból, mígnem körülbelül húsz éve délkelet felől ismét feltűnt a határ közeli területeken. A régi-új faj megjelenése felett érzett öröm azonban a vadászok részéről nem tartott sokáig. Azt vették ugyanis észre, hogy ahová a nádifarkas befészkeli magát, ott jelentős mértékben csökken az őzek száma.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A pécsi zoo-ba 2009-ben került egy sakálpár - Baranyában százával él szabadon is (fotó: Löffler Péter)
[/caption]

Gondos Gyula, a Baranya Megyei Vadászkamara titkára szerint több száz aranysakál telepedett már meg Baranyában, amit igazolnak a terítékre került példányok is: tavaly közel háromszázat lőttek ki a megyében.

– Bár alapvetően nem vadászik az értékes nagyvadakra, de a csoportos portyázásai során képes leteríteni a legyengült, sebesült egyedeket – mondta a titkár. – A szaporulatra pedig különösen veszélyes, mert ha lehetősége van, akkor elkapja a vadmalacot, az őzgidát, de akár a szarvasborjút is. Nem csoda, hogy az őzek elvándorolnak az aranysakál által rendszeresen látogatott helyekről.

Nagy Gábor az elmúlt évben több előadást is tartott baranyai vadászoknak és más érdeklődőknek, hogy jobban bemutassa ezt a sokak számára még ismeretlen, vagy félreismert csúcsragadozót, és meggyőzze őket a hazai élővilágban betöltött fontos szerepéről.

– A nagy, zárt erdőtömböket kerülő, inkább a legelők, parlagterületek, bozótosok, nádasok jellemezte területeken terjeszkedő sakál alapvetően rágcsálókon, egereken és pockokon, kisebb madarakon, puhatestűeken él, de ha szezonja van, nem veti meg a gyümölcsöt sem – hangsúlyozta a nemzeti park igazgatóság vadászati referense. – Olykor-olykor elejthet egy-egy őzgidát vagy vadmalacot, de alapos táplálkozásvizsgálatok bizonyítják, hogy nem ez a jellemző. Igazából nem képes kitartó üldözésre, inkább lesből támad. A vadászati statisztikák is azt tanúsítják, hogy az aranysakál megjelenése óta nemhogy csökkent, hanem nőtt a megyében a terítékre került őzek száma.

Jung Jenő már több mint húsz éve dolgozik vadászként, vadgazdaként a sellyei erdőkben.

– Először 1994-ben, egy vaddisznóhajtásban lőttünk aranysakált. Azóta egyre több lett belőle, és eközben a páratlan őzállományunk évről évre apadt. Ma már nem is tudunk vendéget fogadni őzbak kilövésére – számolt be a tapasztalatairól a fővadász. – Először még örültünk neki, de ilyen mértékben már károsnak tartom a jelenlétét a területen.

Az aranysakál nem tartozik a védett fajok közé Magyarországon, de a szaporodási időszakban – március elseje és június tizenötödike között –, tilos a vadászata. Ha terítékre kerül, a bundáját és a koponyáját többnyire magukkal viszik a vadászok trófeaként. Február eleje az aranysakáloknál még a párválasztás időszaka, ilyenkor kint a természetben sokkal gyakrabban lehet hallani az esti órákban az állatok jellegzetes üvöltését nem csak az Ormánságban vagy a Dél-Zselicben, de már a Mecsek hegylábi részein is.

Félénk, kerüli az embert

Az aranysakál rendkívül óvatos, rejtőzködő életet él, éjszakai állat. A rókával ellentétben kerüli az ember által lakott területeket, a városokról nem is beszélve. Szívesen költözik elhagyott borz- vagy rókavárakba, de olykor föld feletti vackot is készít. Egy pár kapcsolata egy életre szól, az április végén, május elején születő három–öt kölyök a szülőkkel marad és együtt vadásznak. A családokban nagyon fejlett szociális kapcsolatok működnek.

Összetévesztik a rókával

- Az aranysakál fülének külső felülete vöröses színű, míg a rókáé mindig fekete
- Bundája összességében mindig szürkésebb árnyalatú, a rókáé pedig vörös
- A toroktól a mellkasig világos terület, fehér gallér látható
- A sakálnak a rókánál valamivel rövidebb farka van
- Fejformája hasonlít a rókáéhoz. Feje keskeny, arcorri része megnyúlt, elhegyesedő, de a rókáénál tompább
- A sakál testoldala, combja és lábai is vörösek, szemben a rókával, melynek lábai általában feketék

Toldi Miklós is réti farkassal küzdött a nádasban

Az ókori Egyiptomban Anubiszt, a holtak oltalmazóját aranysakálként jelenítették meg és tisztelték – mondta Nagy Gábor.

Az afrikai szavannákon ma is nagy számban él ez a faj, Jane Goodall férjével, Hugo van Lawickkal Ártatlan gyilkosok címmel írt könyvet róluk. Változatos hazai elnevezései között szerepel a nádi farkas, a toportyánféreg, a csikasz, a réti farkas és a farkassakál is. Arany János Toldija réti farkassal küzd meg a nádasban. A Pécsi Állatkertben is megtekinthető egy fiatal pár.

Schneider Gábor (Dunántúli Napló) A pécsi zoo-ba 2009-ben került egy sakálpár - Baranyában százával él szabadon is (fotó: Löffler Péter) -->

Címkék#Pécs

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!