Közélet

2008.05.16. 06:36

Bizonyossá vált: Janus Pannonius maradványaira bukkantak

„Ha a megtalált sírban nem Janus Pannonius földi maradványai lettek volna, akkor egy tökéletes alteregó csontvázát találtuk meg” – állítja Kárpáti Gábor neves pécsi régész. – „Utóbbi viszont a szakma logikája szerint teljesen kizárt.”

Kozma Ferenc (Dunántúli Napló)

A pécsi székesegyház altemplomában, a nyugati fal mentén, 1991-ben, a fűtés modernizációjakor egy sírt találtak, amelyről feltételezhető volt, hogy akár Janus Pannonius maradványait is őrizheti. Hosszú időnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy az akkori feltárást vezető régész, Kárpáti Gábor sejtései teljes bizonyossággá váljanak.

– A történelmi tények, a lelet helye, a sír mellékletei, az antropológusok szakvéleményei alapján ma már száz százalékos biztonsággal állíthatom, hogy a sírban egykor Janus Pannonius csontváza volt – mondta a régész. – Vagy egy tökéletes alteregóját találtuk meg – tette hozzá – ám ilyesmi esetünkben teljesen kizárt.

Mint megtudtuk, időközben két antropológus egymástól függetlenül, más-más szempontok alapján vizsgálta meg a csontvázat, és korán kívül – harmincöt év körüli lehetett – olyan betegségeket állapítottak meg az elhunytnál – tüdőbaj és köszvény –, amelyekről a költő verseiben, mint saját betegségeiről írt.

Az egyik antropológus K. Zoffmann Zsuzsa, a Nemzeti Múzeum szakembere, a másikuk pedig dr. Marcsik Antónia, a szegedi egyetem munkatársa volt. Megállapításaikban nem csak az életkor és a lehetséges betegségek szerepeltek, de azt is leszögezték, hogy a koponya finomarcú, törékeny emberé lehetett. Ezt igazolja vissza az egyetlen fennmaradt arckép, amit Andrea Mantegna páduai festő készített, kinek dicséretéről Janus Pannonius verselt. Ám a döntő bizonyíték az a sírmellékletként megtalált pápai bulla volt, amit Kárpáti Gábor úgy értékel, mintha a humanista költő személyi igazolványát találták volna meg. Ilyen pápai bullát Nagyváradon, Szent László sírjában találtak csupán, Magyarország mai területén sírmellékletként még sehol. Így különös jelentése van: jelzés, igazolás a halott kilétéről. Márpedig Janus Pannonius II. Pál bulláját személyesen vehette át Rómában, mivelhogy 1464-ben ott járt. Feladata a pápa köszöntése, valamint támogatásának megszerzése volt egy törökellenes hadjárat tervéhez, továbbá II. Pál hozzájárulását kérte egy Vitéz János által felállítani szándékolt új egyetem, az Universitas Istropolitana megalapításához. Ezenkívül kéréssel fordult a pápához az egyházmegyéjével kapcsolatban is.

A humanista költő csontváza egyelőre a róla elnevezett múzeum csonttárában van. Ám amint azt Mayer Mihály megyéspüspök kérdésünkre elmondta, nem sokáig. Az egyházmegye ezer éves jubileumának egyik legjelentősebb felvezető eseményeként, az ünnephez méltó körülmények között, méltó módon szeretnék eltemetni az egyházmegye 26-dik püspökét. Október 22-én a Pécsi Bazilika altemplomában újratemetik a nagy humanista költő, Janus Pannonius földi maradványait. „Ez illő a reneszánsz év küszöbén egy reneszánsz időkben verselő, a kor nyelvezetén az emberekhez szóló püspökhöz, aki ugyanakkor istenre tekintő, hívő emberként élt” – jegyezte meg Mayer Mihály, aki a sorban az egyházmegye 85-dik püspöke.

Az újratemetés minden bizonnyal országra szóló esemény lesz. Az sem kizárt, hogy később európai hírű zarándokhellyé válik a humanista költő sírja.

Mi bizonyítja, hogy a sír valójában Janus Pannoniusé volt?

1. A meglelt sír helye. Aki az egyházi hierarchiában magas helyet foglalt el, azt rendszerint kitüntető helyre temették. A püspököket a középkorban általában a székesegyházuk szentélyében, az oltár előtt, illetve annak tengelyében vágott sírokban helyezték el. Pécsett ez nem volt lehetséges, mert a szentély alatt altemplom húzódik. A sír viszont az altemplomban, pontosan az oltár alatti részből, a fő helyről került elő.

2. Az antropológiai vizsgálatok. A csont korát, az elhunyt életkorát nem volt nehéz meghatározni, tudták, hogy a halott Janus kortársa volt. Ám több mint jelzésértékűnek mutatkozott az alkat, az egyes betegségek, a köszvény és a tüdőbaj megállapítása. A testindexek alapján kialakuló személyes jegyek a költő önmagáról verseiben alkotott képével egyeztek. Az egyetlen fennmaradt portré is beillik a képbe.

3. A sírban talált bulla (pápai okmány, annak pecsétje). Közismert, hogy a költő járt II. Pál pápánál, akinek a bulláját meglelték a csontváz „kezében”. Az is ismert, hogy mind a pápa, mind pedig Mátyás király szorgalmazták a méltó eltemetést. A tetem hosszú hányattatásának ismeretében fontos azonosító jelként tehették mellé.

4. A sírban talált kátrány. Janus Pannonius Zágrábban halt meg, először ott temették el, majd Pécsre hozták, ahol a történészek szerint hét évig nem temették el (nem merték sem méltó, sem méltatlan helyre), hanem lezárt koporsóban tartották. A koporsót kátránnyal vonták be, érthető okokból, és így tudták megmutatni Mátyás királynak is, hogy valóban kit rejt a koporsó.

A püspök-költő

Janus Pannonius (Csezmice, 1434. aug. 29. – Medvevára, Horvátország, 1472. márc. 27.), humanista költő, pécsi püspök volt. Neveléséről nagybátyja, Vitéz János váradi püspök gondoskodott. 1447-ben Itáliában töltött 11 évet, Guarino da Verona iskolájában, majd Paduában folytatta tanulmányait. 1458-ban doktori címet szerzett. Tökéletesen beszélt görögül és latinul. Hazatérve Mátyás humanista udvarának tagja, előbb váradi kanonok, majd 1459-től 1472-ig pécsi püspök. Mátyás ellen fordult, majd Horvátországba menekült. Tüdőbajban halt meg, Pécsett temették el.

Címkék#Hírkereső

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!