Bodor Richárd több mint fél éve Debrecenben edzősködik

– Korábban azért csak-csak összefuthattunk önnel Pécsett. Egy jó ideje azonban még véletlenül sem.

– 2012-ben Budapestre költöztem, egy úszóiskola alapjainak lerakásában segítettem. Tavaly szeptember óta a Debreceni Sportiskola munkatársa vagyok. Ott kellettem. Feljebb akartam lépni, s amikor az egykori edzőm, Sántics Béla szakosztályvezető megkeresett, örömmel fogadtam el az edzői állást. Gyerekekkel foglalkozom, fiúkkal és lányokkal is, 10–15 évesekkel.

– Tudják ők, hogy kicsoda Bodor Richárd? Hogy ott volt két olimpián, hogy Európa-bajnokságokról bronzérmekkel tért haza?

– Túlnyomórészt tudják. Ha mégsem, akkor valószínűleg rám keresnek az interneten. Az olimpia egyébként is gyakran előkerül, hálás téma, mindig lehet jókat mesélni róla nekik.

– Kell is mesélni, ugye? Hiszen motiválásra mindig szükség van.

– Így van, s az olimpia jó motiváló. Az úszás valójában a lököttek sportja: nem játékos, az ellenfél leginkább az óra, az időmérés. Ahhoz, hogy az ember minden egyes nap beugorjon a medencébe, és egymás után teljesítse a távokat, kell egyfajta, jó értelemben vett megszállottság.

– És ez a megszállottság elmúlik? Vagy másként kérdezve: önnek nem hiányzik az úszás?

– Jó kérdés. Nem hiányzik, de nem is utáltam meg. Hetente háromszor még biztosan beugrom én is, odafigyelek magamra, hogy maradjak a versenysúlyomnál, úgyhogy ebből a fagyiból sem lesz probléma. De az igazság az, hogy a viadal, a megmérettetés már nem hoz lázba, anélkül meg nem érdemes nekivágni.

– És milyen az edzői munka? Valahogy nehéz elképzelnem, hogy áll a medence szélén, és perlekedik a fiatalokkal.

– Nem vagyok az a kiabálós típus. Sípom van, azt használom, de ennyi, nem robbanok szét az idegeskedéstől. Ott vagyok velük, segítek nekik, ráadásul tényleg tudom, hogy milyen ez a sport, hiszen évekig űztem. tudom azt is, milyen nehéz hajnalban felkelni, és odaérni a reggel hatos edzésre, hogy mennyire nincs néha kedve az embernek olyankor vízbe ugrani. Mert néha tényleg nagyon nincs. De aztán csak beugrunk. Ez egy ilyen sport.

Sok érem zsúfolódott már össze a vitrinjében

Bodor Richárd 1979-ben született Pécsett. A Köztársaság Téri Általános Iskolába járt, a TÁSI-­ban érettségizett, diplomáját pedig a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán, testnevelés-tanári szakon szerezte. Mindkét pécsi úszóklubban (azaz az ANK-ban és a PVSE-ben) megfordult. A 2004-es athéni és a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékokon is részt vett, Athénban a hetedik lett a 4 × 100 méteres váltó tagjaként, 200 méteren tizedik, 100 méteren tizennegyedik. Négy bronzérme van Európa-bajnokságokról (három a 2004-es madridi, egy a 2002-es riesai viadalról), emellett tizennégyszeres magyar bajnok.