2021.05.18. 12:00
Bővíti férőhelyeit a Pécsi Morpheus Állatmentő Alapítvány
Munkájukért nem várnak hálát, a legnagyobb elismerés számukra a megmentett és gazdihoz juttatott állatok csillogó szeme, vidám csaholása, farkcsóválása. Ők a Pécsi Morpheus Állatmentő Alapítvány.
Fotó: D.É.
Lelkes állatbarátok és támogatók pénzadományaiból összejött a menhely bővítéséhez szükséges teljes összeg, adták hírül boldogan közösségi oldalukon. Tizenkét új kennelt tudnak ebből kialakítani a Szigeti tanyán lévő bérelt területen, így a mentett állatok kényelmesebb átmeneti otthont kaphatnak.
A fáradhatatlan pécsi állatmentők jelenleg is csaknem 50 kutyáról gondoskodnak, így a férőhelyek számának növelése hatalmas segítséget jelent majd számukra. Az alapítvány kuratóriumi tagja, Németh László mesélt a mindennapjaikról.
– Honnan az állatok iránti rajongása? Az első mentésre biztosan emlékszik.
– Családunk első kutyusa Mazsola volt, a kis yorki. Akkor éreztem meg, milyen is az állatok szeretete. Az első megmentett kutya még sok évvel ezelőtt egy elgázolt, nyílt töréssel, lógó lábbal vánszorgó tacsiféle keverék volt, akit Solton, a főútról szedtem fel, és vittem állatkórházba.
– Gondolom, sok időt tölt az állatok körül, mit szól ehhez a család?
– Valóban sokat vagyok távol a családtól. A párom eleinte nehezményezte, hogy 0–24-ben csak az állatmentésen jár az agyam, de már elfogadta, hogy nekem ez az életem. Mindenben támogat, sőt a mentési akciókban is gyakran részt vesz.
– Ez a lelkes kis csapat hogyan talált egymásra? Honnan a névválasztás?
– Az állatok szeretete hozott össze bennünket. Az állatmentés kapcsán ismerkedtünk meg és kovácsolódtunk ilyen elhivatott csapattá. Morpheus a görög mitológiában az álmok istene volt, a Mátrix című sci-fiben pedig az emberiség megmentője. Innen az ötlet, mert mi meg állatokat mentünk és álmodozók is vagyunk. És legfőbb célunk, hogy ezeket valóra is váltsuk.
– Hogyan lehet segíteni az állatmentőket?
– Évről évre nő a segítőink, támogatóink száma. Kutyasétáltatókra, ideiglenes gazdikra és kétkezi segítségre viszont mindig szükség van. Ahogy rendszeres támogatókra is, hiszen a menhely fenntartása, fejlesztése, az állatok ellátása nem olcsó mulatság. Az állatorvosi számláink is tetemesek, minden apró támogatás jól jön. Az alapítványt már az adójuk egy százalékával is támogathatják.
– A legnagyobb közösségi oldalon is jelen vannak?
– Igen, a közösségi média ereje óriási, sok állatbaráthoz eljut alapítványunk munkássága, csaknem 20 ezer követőnk van már. A mostani sikeres kennelprojekt is részben ennek az összefogásnak köszönhető.
– Legfőbb segítőik az ideiglenes befogadók, vicces nevükön „idigazdik”.
– Sajnos ideiglenes befogadóból mindig hiány van. Ez egy rendkívül felelősségteljes és időigényes feladat, sokszor kölyökkutyákról van szó, akik állandó felügyeletet, ellátást, törődést igényelnek. Több ilyen önkéntesre lenne szükség.
– Csak kutyusokon segítenek?
– Természetesen nem csak kutyákat mentünk, bár azok vannak többségben. Vannak cicáink és mentett nyuszijaink is. Igyekszünk megtalálni számukra a legjobb és legszeretőbb gazdit.
– A legemlékezetesebb eset, amit sose felejt el?
– Nehéz lenne választani, hisz mind a szívemhez nőttek. De a legemlékezetesebb mégis a leszakadt szájú Buksi, akit csak többszöri műtéttel tudtak újra kutyává varázsolni. Ma már boldogan él szeretett gazdijával.
– A következő álom, ami megvalósításra vár?
– A cél mindig ugyanaz, a menhely fejlesztése, az anyagi háttér biztosítása. Várunk segítő önkénteseket, adományozókat, és persze örökbefogadókat. Csányi Vilmos etológus szavaival élve: „Ha valaki igazán nagy örömöt akar szerezni egy állatnak, vegyen magához egy menhelyi kutyát. Nagyon nagy szeretetjutalomban lesz része.”