Csányitól várnak segítséget - Romokban egy helesfai család

– Láttuk Csányi Sándort egy tévéműsorban, ahol arról beszélt, hogy ő is szegény családból jött, és hogy a középiskolában még késsel-villával sem tudott enni. Azt mondta, azoknak próbál segíteni, akik saját hibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, és akik kapaszkodót, egy szalmaszálat keresnek. Ott segít, ahol nagy a baj. Hát, úgy gondoltuk, akkor talán mi is fordulhatunk hozzá – magyarázza Devecz István, miért keresték fel az OTP Bank vezérigazgatóját.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Összesen tizenhárman élnek a helesfai házban, köztük négy, három év alatti gyermek és több beteg felnőtt
[/caption]

A kétségbeesett nagyapa már a műsort követő nap, stoppal nekivágott az útnak az egyik unokájával. Nagyjából öt óra alatt fel is értek Budapestre, ahol személyesen szerettek volna beszélni Csányi Sándorral. Erre azonban nem volt lehetőségük, ezért levelet írtak neki, amelyben azt kérték, látogasson el hozzájuk a vezérigazgató, és hallgassa meg a problémájukat.

Küszöbön a kilakoltatás, fogytán az idejük

A népes család (csak a helesfai családi házban tizenhárman laknak, összesen négy generáció) akkor került igazán nehéz helyzetbe, amikor az egykor bányászként dolgozó nagyapától elvették a rokkantnyugdíját. Ugyan a bányászok egészségkárosodási járadékát végül megkapta, az az összeg több tízezer forinttal kevesebb, mint a nyugdíja volt. Aztán jött a második csapás: a cég, ahol sofőrként dolgozott, csődbe ment, őt pedig elbocsátották. Hasonlóan járt a veje is. Azóta hiába járnak cégtől cégig, sehol nem alkalmazzák őket. Márpedig a családnak nagy szüksége lenne a pénzre.

– Jövő hónapban egy másik bank kilakoltat minket – mutatja az értesítést Devecz István. – A banki hitelek, amiket felvettünk, túlnőttek rajtunk. Annak idején mindent annak a tudatában vettünk fel, hogy fizetni tudjuk a részleteket. De most, hogy nincs munkák, már nem megy. Újabb és újabb hitelt kértünk, hogy fizetni tudjuk az előzőeket – a havi kiadásunk több mint 600 ezer forint lett, a bevételünk pedig 100 ezerrel kevesebb ennél. Igyekszünk mindent fizetni, de már nincs miből.

Tragikus előzmények a nagy családban

A család sorsát ráadásul személyes tragédiák, betegségek is nehezítik. Devecz István maga is rokkant (18 év föld alatti bányamunka után százalékolták le), a nővére súlyos beteg, agyvérzése volt, azóta mozgáskorlátozott. Szintén velük él egyik lányuk anyósa, akinek agyzsugorodása és tüdődaganata van. A családfő vállára a napi gondok mellett a múlt terhe is nehezedik: édesapja, aki szintén nagy családot akart, egy nap, amikor már úgy érezte, nem tud megfelelő körülményeket biztosítani tizenhárom gyermekének, öngyilkos lett.

– Nem akarom, hogy ez nálunk is bekövetkezzen – mondja a családfő, akit láthatóan még most is megviselnek a történtek. – Ezért próbálok meg mindent, még a legképtelenebb dolgokat is. Ezért utaztunk fel Budapestre is.

Nem érkezett segítség, hiába várták reménykedve

A tévéműsor óta eltelt majdnem két hónap, de hiába. Senki nem kereste fel őket.

– Csányi úr nem jött el, csak egy levelet kaptunk a bank elnöki tanácsadójától. Azt írták, sajnálják, de Csányi úr sűrű időbeosztása miatt nem tud ellátogatni hozzánk. Negyven év munkája semmivé lesz a jövő hónapban, elveszítem a házamat, a családomat, ők pedig megadták egy alapítvány címét, hogy keressük fel őket, bár adósságrendezésben sajnos sem ők, sem a bank nem tud segíteni. Ennyi. Pedig mi nem kértünk alamizsnát, sem pénzt! Csak munkát nekem és a vejemnek, és azt, hogy a sok különböző hitelünket kiválthassuk eggyel, és csak azt kelljen fizetnünk. Ha ebben egy bank vezérigazgatója, aki az ország egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, nem tud közreműködni, akkor ki tud?