Doktor, aki népvándorlásokra szakosodott

Százezrek vándoroltak be, s érkeznek most is Afrikából és a Közel-Keletről Európába a háborúk, a nyomorúság elől. A hatalmas tömegmozgás új egészségügyi kérdéseket vet fel. A megoldások egyik nemzetközi szaktekintélye dr. Szilárd István, a PTE ÁOK tudományos főtanácsadója.

– Hogy lesz valaki a migrációs ügyek elkötelezett orvosa?
– Belgyógyász-ügyeletesként értem meg, amint az első száz ember hazánkba érkezett teherautókon a délvidéki harcok miatt kiürített eszéki szociális otthonból. Aktívan tevékenykedtem a Vöröskeresztben is akkoriban, így bekapcsolódtam az ellátásukba, s gyakorlatilag ott voltam mind a háromszázezer később érkező elhelyezésénél is. Aztán három évet Szarajevóban és Brčkóban, négyet Szkopjében és Pristinában töltöttem, hasonló kérdések megoldásával, s négy évig Brüsszelben a kontinentális problémákkal foglalkoztam.

– Mi volt a háborús területeken a feladata?
– Az egészségügy helyreállítása, az etnikai tisztogatások miatti belső menekültek ellátása.

– Laikusként azt gondolnám, hogy ez a munka a tömegtáborok fertőzésveszélyeinek elhárításáról szól.
– A közegészségügyi biztonság az csak az egyik oldal, de legalább ilyen fontos az is, hogy a legkülönbözőbb területekről az Európai Unióba érkező emberek a hagyományaik, betegségprofiljuk, vallási és kulturális szokásaik szerint kapjanak egészségügyi ellátást. Nem lehet már ezt a kérdést továbbra is a szőnyeg alá söpörni, hiszen ott tartunk, hogy Európa 8 százaléka nem az unióban született!

– Mennyire a Balkán kapuja ebben a kérdésben Pécs?
– Maximálisan. Erre ugyanis Európa egyáltalán nincs felkészülve, ugyanakkor a PTE ÁOK kontinentális vezető szerepet tölt be az orvosok ilyen jellegű felkészítésében. Épp most készült el az irányításunkkal egy mesterképzési program, melynek két osztrák, egy német, egy angol és a kassai egyetem a tagja. A vezető szerepünket jelzi az is, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) negyedévente megjelenő migrációs online folyóiratának mi vagyunk a társ­szerkesztői.

– Otthonos az újságírásban, hiszen éveken át írt színházkritikákat a Dunántúli Naplóba is.
– Medikushallgatóként 1966-ban megalapítottam az Orvosegyetemi Színpadot. A vezetése mellett rendeztem is, aztán orvosként már inkább csak véleményeztem a bemutatókat. Továbbá Eck Imrével való barátságomnak köszönhetően évekig a Pécsi Balett orvosa voltam, s ma is ott vagyok minden premieren a Pécsi Nemzeti Színházban.

Kommentek