Közélet

2008.06.14. 16:34

Egyenruha terve a Nagy Lajosban

Bevezetnék ősztől az egyenruha kötelező viseletét a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában. A terveket az egyik legsikeresebb hazai divattervezővel, Frank Adéllal készíttették el, de végleges döntés még nem született. A szülők és a diákok véleménye megoszlik.

Cseri László

Szülőktől származó információk szerint a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának vezetősége lépéseket tett annak érdekében, hogy ősztől kötelezővé váljon a diákok egyenruha-viselete. Három rend ruhát kellene megvásárolniuk gyermekeiknek, az árról azonban még nem tudni semmit, hiszen a ruhakészítés folyamata még korántsem indult meg. A szülők véleménye megoszlik. Többen felesleges és a családi kasszát igencsak megterhelő kiadásként élik meg az egyenruha bevezetését. Ugyanakkor számosan emlékeznek arra, amikor még a rendszerváltás előtti időkben az iskola közelében vették csak elő a táskába gyűrt, az iskola jelvényével díszített egyensapkájukat, hogy az igazgató fürkésző tekintete ne találhasson kivetnivalót diákjuk küllemén. Sokan emlékeznek az országban egyöntetűen kék iskolaköpenyre is: a lányok fehér gallérral, a fiúk csak úgy, magában hordták; a tehetősebbek az akkor divatba jött, világosabb színű nejlonköpenyben izzadtak egész nap, a kevésbé jómódúak beérték az egészségesebb, de gyűrődős kartonköpennyel.

A Nagy Lajos igazgatója, Páva Péter lapunk érdeklődésére azt mondta, hogy néhány héten belül eldől, lesz-e ősszel egyenruha vagy nem, addig az ügyről nem kívánnak nyilatkozni. A ruházatot ellenző, a jelenséget erős kritikai megjegyzésekkel fűszerező szülők viszont nem szerették volna nevüket adni, mert tartanak attól, hogy a negatív vélemény esetleg valamilyen formában visszaüthet gyermekükre.

Szívesen mondta el viszont véleményét a hazai divattervezők egyik legsikeresebb képviselője, a Pécsett élő Frank Adél, akit az iskola megbízott az egyenruhák tervezésével. Mint érdeklődésünkre kifejtette, elsősorban a megrendelő ízlése és elvárása szabja meg a ruhák alapvető megjelenési módját, irányultságát. Iskolai egyenruhát eddig nem tervezett, de formaruhákat különböző cégeknek, kastélyszállóknak, énekkaroknak annál inkább, tehát ez a terület sem volt számára idegen. Az iskolai egyenruhák ellen amúgy sincs kifogása, magyarázta, hiszen komoly előnye, hogy a divat vadhajtásait jótékonyan eltakarja.

Természetesen fiú- és lányruhát is tervezett, előbbi egy kicsit klasszikusabb vonalvezetésű, de végül is egységet mutat a két nem viselete. Frank Adél megérti azokat a diákokat, akik ellenérzéssel viseltetnek az ilyen típusú viselet iránt, mert inkább önmagukat szeretnék megmutatni. Gyakran jár Londonba – tette hozzá –, és ott mindennapos látvány különböző iskolák komplett osztályainak megjelenése a köztereken, ráadásul a cipőtől a szoknyán át a felsőruházatig és a sapkáig minden darab az intézményt hirdeti és jelképezi. A Nagy Lajosban pusztán felsőruházati termékről lenne szó – magyarázta.

Zsinórmintás blúzok világa

Az iskolai egyenruhák viselése a múlt század 20–30-as éveiben kezdett teret hódítani, melyet 1928-ban miniszteri rendelet szabályozott – derül ki az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum egyik kiállítási anyagából. Az iskolai kötényeket, zsinórmintás blúzokat, kabátokat, a Bocskai sapkát aztán lassan-lassan felváltotta más, sok helyen az unalmas fehér ing vagy blúz, fekete vagy sötétkék szoknya-nadrág kombináció, esetleg a köpenyviselet. Napjainkban az állami iskolák egy részében ajánlott ugyan, de egyáltalán nem kötelező az egyenruha, más iskolák csak az ünnepi alkalmakkor követelnek meg valamilyen formaruhát.

Román és lengyel előírások

A szomszédos Romániában több helyütt is kezd újra teret hódítani az iskolák vezetősége által előírt uniformis. Bár egyes román szakértők úgy gondolják, az extrém öltözködés rendszerint csak olyan múló hóbort, amit ki kell próbálni, de ha tiltják, akkor állandósul. Lengyelországban 2007-től kezdődően a „fegyelem növelése érdekében” kötelező minden 16 éven aluli diáknak formaruhát viselnie, határozott az állam. A kormánypárt elnöke szerint ugyanis véget kell vetni az iskolai divatbemutatóknak. A politikusok a törvény megváltozásától azt is várják, hogy a gyerekek így majd jobban odafigyelnek a tanórákon.

Távol-Kelet itt is az élen

Az iskolai egyenruha a világ más részein nem a múlt rendszer egyik mumusa, hanem az évszázados hagyomány része. A történelméből és politikai berendezkedéséből fakadóan egyenruhát viselő Kína mellett Japán mutat különös vonzalmat az iskolai formaruhák iránt. Az uniformist már egyes óvodák is kötelezővé teszik, az iskolában pedig elképzelhetetlen, hogy valaki így jelenjen meg. Nem meglepő, hogy a felkelő Nap országában találhatók a legkülönbözőbb egyenruhák: a színek főleg hagyományosak, de a kiegészítők terén végtelen a kínálat: sapkák, csákók, kendők, sálak és övek jelképezik az egyes tanintézményeket.

Az érintettek véleménye:

Frank Adél divattervező, 1999 óta a Mensa HungarIQa tagja. Ide azokat veszik fel, akiknek az intelligenciája az emberiség felső két százalékába tartozik. Terveit nem szívesen teszi közzé, mondja, mindig is a kész ruháit mutatta csak be. Magyarországon egyelőre nem túl gyakori a középiskolákban az egyenruha, de Budapesten, néhány exkluzív tanintézményben már újra megjelentek. Nyugat-Európában viszont, különösen Angliában igencsak szemet gyönyörködtető látvány – véli.

Gábriel Róbert, a Pécsi Tudományegyetem rektora, mint „lajosista” szülő jó kezdeményezésnek tartja az egyenruha bevezetését. Többször tapasztalta meg már külföldön, például New Yorkban, hogy nemcsak a magán-, de az állami iskolákban is bevált gyakorlatról van szó, amely jó tervezés esetén igen csinos is tud lenni. Óriási előnye, magyarázza, hogy egyértelműen függetleníti a diákokat a divatőrületektől. A gyerekek pedig örömmel és nem kis büszkeséggel viselik.

Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész gyermeke a Nagy Lajosba jár. Nincs ellenére az egyenruha viselete, persze nem mindegy, teszi hozzá, hogy a divat világtrendnek milyen mértékben felel meg. Az biztos, magyarázza, hogy a közösségépítésnek kiváló eszköze lehet, fokozza a diákok közti összetartást, és egy jó színvonalú iskola esetén akár megtiszteltetésnek is veheti a diák, hogy viselheti. Persze körültekintőnek kell lenni, mert válhat a nevetség, a gúny tárgyává is.

Gábriel Róbert, a Pécsi Tudományegyetem rektora, mint „lajosista” szülő jó kezdeményezésnek tartja az egyenruha bevezetését. Többször tapasztalta meg már külföldön, például New Yorkban, hogy nemcsak a magán-, de az állami iskolákban is bevált gyakorlatról van szó, amely jó tervezés esetén igen csinos is tud lenni. Óriási előnye, magyarázza, hogy egyértelműen függetleníti a diákokat a divatőrületektől. A gyerekek pedig örömmel és nem kis büszkeséggel viselik.

Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész gyermeke a Nagy Lajosba jár. Nincs ellenére az egyenruha viselete, persze nem mindegy, teszi hozzá, hogy a divat világtrendnek milyen mértékben felel meg. Az biztos, magyarázza, hogy a közösségépítésnek kiváló eszköze lehet, fokozza a diákok közti összetartást, és egy jó színvonalú iskola esetén akár megtiszteltetésnek is veheti a diák, hogy viselheti. Persze körültekintőnek kell lenni, mert válhat a nevetség, a gúny tárgyává is. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!