Egyre bővül a pécsi marcipánvilág

Száz kiló anyagból kétszáz órán át gyúrták, formázták például Elvis Presley kétméteres alakját, de Vuk története is látható, és különleges mexikói kaktuszok is virágoznak a vitrinekben. Történelmi nagyjaink arcképcsarnoka pedig olyan festményeken látható, melynek a vászna és a kerete is marcipán.

Szabó Károly Aradról került az ausztriai Puchbergbe, és 55 esztendei kinttartózkodás után ,1990-ben tért vissza Magyarországra. Csepelre telepítette át Európa-hírű marcipánüzemét, s azóta hazánkat is ellátja különleges édességremekekkel, no meg marcipánból formált mesejelenetekkel, szobrokkal. Pécsett, a Király utcai tárlatban a dzsámit, a Bazilikát és a Nemzeti Színházat is köbméteres nagyságú cukorkompozícióba öntötte, s mint a cukrászmestertől megtudtuk, 15–20 esztendeig nem kell tartani a remekművek összeomlásától, mert olyan speciális alapanyagot sikerült kikísérleteznie. A nagy melegben sem kell védeni ezeket az életképeket, mert a hőtől megkeményednek és még stabilabbak lesznek – háromesztendőnként viszont restaurálásra szorulnak a műalkotások.

Az osztrákok már bánják, hogy elengedték Karcsi bácsit, mert a 80 esztendős szakembernek a marcipán hazájában sem akadt párja, mi több, egész Európában nincs a pécsihez és a szentendreihez hasonló méretű tárlat – a pécsi múzeumban már félszáz vitrinben sorakoznak a különleges alkotások, míg a kontinens más bemutatóhelyein legfeljebb ötödekkora a felhozatal. Hogy miért Pécs lett a múzeum helye? Nos, az osztrák ipartestület elnöke többször járt itt, s annyira megtetszett neki a város, hogy Szabó Károlyt 65 éves szakmai jubileuma alkalmából megkereste, és osztrák segítséget ígért neki, ha itt nyitja meg második magyar marcipánmúzeumát. Ami Pécset illeti – még van mit pótolni, fogalmaz Szabó Károly. Hátrányban vannak ugyanis a gyerekek, a sok jeles építmény és történelmi emlék itt túlsúlyba került, ezért a jövőben az ismert mesealakokat álmodják inkább marcipánba.