Faluvégi pályáról a Roland Garrosra - Besence, a teniszfalu

Besence Pécstől tán harminc kilométerre van, de nagyon messzinek tűnik. Főképp lehetőségekben, az itt élők számára. A puszta tények: 45 ház, 126 lakos, 90 százalékuk munkanélküli.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A legkisebbek is örömmel ragadnak ütőt Besencén. Az önfeledt játék egy boldogabb világ ígérete (fotó: Laufer László)
[/caption]

Nem csoda, hogy a helybéli polgármester, Ignácz József minden lehetőséget megragad, amivel egy kicsit felrázhatja a települést. Még 2007-ben hozta létre a Gondoskodó Falu fejlesztési programot, amivel aztán mindenhová ezerrel pályáztak, bármire, csak jöjjön egy kis pénz. Így történt, hogy 2009-ben jött a nagy ötlet, a falvanként megszerezhető 1,5 millió forintból teniszpályát hoznak létre.

Ennyi pénzből nem futotta volna, de megegyeztek Nagycsánnyal, ha abban az évben odaadják az 1,5 milliójukat, jövőre visszakapják, és lehet valami nagyot álmodni. Így lett meg 2009 végén a pálya, ahol 2010-ben a pécsi Huszár Károly, azaz Kari bá irányításával már verte is a labdát ifjú és idősebb egyaránt.

És jöttek a filmesek, hogy megmutassák a valót

Ám ahogy ez lenni szokott, nem mindenkinek tetszett az ötlet, többek között az egyik népszerű szórakoztató műsor sztárjai is jókat derültek a besencei teniszélet rovására. Ekkor jött az ötlet a Laokoon Film Artsnál, hogy meg kellene örökíteni, mire is jutnak a helybéliek a tenisz révén. Kovács Kristóf rendező érzi a perspektívát, és nem csak a filmét.

– Azt szeretnénk megmutatni a falubeliek által, hogy el lehet jutni Besencéről a tenisz által akár messzire is. Már tavaly is érezhető volt a változás, ha végigmentünk az utcán, a nyitott ablakokon hallatszott a tévéből a teniszlabdák pattogása és mondta a szpíker, hogy 30-40. Ha a következő hetekben megalakul a Besencei Tenisz Klub, szeretnénk, ha indulnának a harmadosztályú bajnokságban, és a film ott érne véget, hogy egy besencei sportoló megnyeri első meccsét.

– Tény, hogy teniszkedvelő falu lettünk – mosolyog Ignácz József is a délutáni szünetben, amikor Kari bá is pihen egyet. – De ennél sokkal fontosabb, hogy ennek az egésznek hosszú távú hozadéka lesz. Itt nyáron a gyerekek és a felnőttek is legalább egy hónapon át strukturált keretek között létezhetnek. Kicsit olyan mint egy tábor, és ez jó. A felnőttek is jönnek, még azok is, akiknek van munkájuk.

Odakint a pályán egy percre sincs megállás

Három órakor kezdődik a kissrácok edzése. A legkisebb tán háromévesen lóbálja a hatalmas ütőt. Van, aki mezítláb futkos a salakon, nem telik edzőcipőre.

A tizenegy éves Bóka Bálint már juniornak számít. - Két edzés is van naponta. Kari bá szerencsére nem túl szigorú, de futni, azt kell. De ha ő nincs itt, akkor is szoktunk minden este teniszezni.

A kérdésre, mire viszi ütővel a kezében, egyértelmű a válasz. – Olimpiai bajnok leszek!

A pálya menti fa hűvösében pihenő Bogdán István is lelkes. – Ez egy tökéletes gondolat. Lefoglalja a falu hetven százalékát és egyben kitűnő edzés is. Egy-két gyerek meg igencsak jó, ki tudja, mi lehet belőlük?

A kérdésre, hogy ő maga próbálta-e már, így felel. – Persze, de elég küzdelmesen megy a korom miatt. Nem vagyok épp egy Nadal, de Federer se.

Közben Kari bá guggoló járásra rendel egy legénykét. – És közben gondolkozz el, hogy hülyéskedsz vagy komolyan veszed! – Majd odaszól a háló túloldalán álló kiskölöknek: – Üssed, főnök!