Háború a szomszédban: húsz éve kezdődött a délszláv vérengzés

Szlovéniai tíznapos háború (1991)

Az úgynevezett tíz napos háború Szlovénia függetlenségének kikiáltása után tört ki. A jugoszláv kormány nem tudta elfogadni Szlovénia függetlenségét és az elszakadása után alig néhány órán belül megjelentek a Jugoszláv Néphadsereg páncélosai az országban. A harcok június 27-től július 6-ig tartottak. A háborúban közel hatvan ember vesztette életét.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Fegyveresek Pakracban - 1991
[/caption]

Milan Kučan, Szlovénia későbbi elnöke, a háború kitörésekor Ausztriába utazott, hogy a nyugati hatalmaktól kérjen segítséget. A nyugat félt, hogy a háború átterjedhet Közép-Európába, ezért az osztrákok és az olaszok csapatokat állítottak fel a határon. Magyarország is megerősítette határátkelőit. A belgrádi vezetés rövid időn belül kivonta csapatait Szlovéniából és Horvátországba csoportosította át.

Horvátországi háború (1991-95)

Június 25-én Horvátország is önálló állam lett. A horvátországi szerbek nem akartak a Tudjman-vezette Horvátországban élni, ezért a jugoszláv néphadsereg és a helyi szerb kisebbséggel együtt elfoglalta az ország nyugati részét, ahol kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot. Több város elpusztult, a legvéresebb harcok Vukovárnál volt, ahol 2000 horvát katona és civil halt meg, 22 000 ember elmenekült. A szerb katonák a vukovári kórházból elhurcoltak 294 embert (főként sebesülteket), lemészárolták őket és tömegsírba temették.

1992 elején tűzszünetet kötöttek. Az ENSZ békefenntartók jelenléte ellenére a harcok rövidesen újra kiújultak. 1995-ben a horvát hadseregnek sikerül visszafoglalnia az ország nyugati felét és rövidesen Boszniában is véget értek a harcok.

AZ 1995-ös horvát hadjárat, az ún. Vihar hadművelet során a horvát nacionalista miniszterelnök Franjo Tudjman és Ante Gotovina tábornok katonái több szerb falut felgyújtottak. A hadjárat augusztus 4-7 tartott. Ezalatt a horvát katonák körülbelül 2000 szerb civilt mészároltak le. A háborúban húszezer ember halt meg, és több mint 200-300 ezer ember menekült el otthonából.

A boszniai háború 1992–1995

A balkáni háború legszörnyűbb szakaszának nevezhetjük, közel 97 000 ember vesztette életét. Az áldozatok kevesebb mint felét kitevő civilek 83%-a muszlim, 10%-a szerb és 5%-a pedig horvát nemzetiségű volt. Pusztán vallási és etnikai hovatartozásuk miatt gyilkoltak meg több ezer embert. A háborúban résztvevő mindegyik náció hallatlan kegyetlenkedéseket követett el a másik kettő polgári lakossága ellen.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] ZSU-57-2 önjáró légvédelmi gépágyú Eszéken - 1991
[/caption]

A srebrenicai mészárlás a boszniai háború egyik legvéresebb eseménye volt. A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot végeztek ki. A bűncselekményt, Ratko Mladić vezetésével, a Szerb Köztársasági Hadsereg hajtotta végre.

Háború Koszovóban (1998-1999)

A túlnyomórészt albán lakosság a déli szerb tartomány, Koszovó függetlenségét akarta elérni, ezért a 90-es évek végén megalakította a Koszovói Felszabadítási Hadsereget, akik terrorista akciókat hajtottak végre szerb célpontok ellen. Slobodan Milošević (1997-ben választották meg az új Jugoszlávia elnökévé) 1998-ban csapatokat küld a térségbe, hogy verjék le a lázadást.

Miután 1999 elején Belgrád elutasította a Rambouillet békemegállapodást a NATO bombázni kezdte Szerbiát 78 napon keresztül. A szerb csapatok kivonultak Koszovóból, majd ENSZ békefenntartók vették át a felügyeletet. 2008 februárjában kikiáltják Koszovó függetlenségét.