Közélet

2015.07.28. 16:51

Knoch János szerint a kis cégeknek vannak lehetőségeik

Knoch János és cége 1986 óta foglalkozik a bőr­kézműipari termékek készítésével. Beszélhetne hát nekünk a múltról, az elmúlt majdnem harminc évről is – de ezúttal inkább a jövőről kérdeztük a cégvezetőt.

Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló)

– Kezdjük azzal, ami kapcsán sokan megismerték a cég nevét: hogyan kerültek kapcsolatba a Rolls-Royce­-szal?

– Egy német partnerünkön keresztül jutott el hozzánk az angol cég. Elkészítettünk egy referencia­anyagot, amely tetszett nekik. Csörgött a telefon, szóltak, hogy eljönnének konkrétumokról beszélgetni. Megérkeztek egy hétfő délután, egyeztettünk, majd azt mondták, hogy akkor ebből a termékből kellene hat darab, mikorra tudnám előállítani. Azt válaszoltam, hogy csütörtökre. Leesett az álluk: nem gondolták volna, hogy ilyen gyorsan, ilyen minőségben tudunk dolgozni.

– Merthogy itt szó sincs sorozatgyártásról?

– Abszolút nincsen szó. A Rolls-Royce esetében egy tizedmilliméternyi eltérés sem lehet. A bőrtokot a Phantom nevű modellhez, extra felszerelésként kínálják: az I­Podot a bőrtokokkal együtt a kesztyűtartóba szerelik. Itt nem lehet olyan, hogy egy picit lötyög, de jó lesz így is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy meg tudtunk ennek felelni, három év alatt háromezer darabot szállítottunk le az angoloknak.

– A kis cégek esetében a sikeresség egyik összetevője tehát az igényes, pontos munka. És még mi?

– Szakértelem, elhivatottság, kitartás. A kisebb cégeknek sok nehézséggel kell szembesülniük, de minden megoldható, ha megvan hozzá a kitartás. És még egy fontos: hinni abban, hogy az igényességre mindig lesz kereslet.

– Biztosan lesz?

– Én maximálisan hiszek ebben. Mondok egy példát: a rendszerváltás idején nagyon sok pécsi kis cég is úgy döntött, hogy beszállítója lesz valamelyik multinak, akár azon az áron is, hogy háttérbe szorítja, vagy akár fel is adja a saját profilját. Ez működött is egy ideig, hanem aztán egyszerre megjelentek a még a magyarnál is olcsóbb román vagy éppen kínai beszállítók, a magyaroknak pedig megköszönték a munkát. Akkor kellett volna újraindítani mindent – de ez sokaknak már nem sikerült. Meg kell maradni egyedinek, ez talán a legfontosabb.

– Nézzünk egy kicsit előre is: tényleg vannak lehetőségeik a kisebb cégeknek ebben a városban?

– A mi példánk is mutatja, hogy igen, vannak. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy a helyi cégeknek egymásra kell támaszkodniuk, egymást kell segíteniük. A lokálpatriotizmusnak igenis van helye a gazdasági életben. Ami gondot jelentenek, azok az önerős beruházások, tehát hogy egy-­egy fejlesztéshez igen komoly összegeket kell mindenkinek letennie. Igaz, ezek nagyrészt függetlenek a várostól, szóval inkább országos szintű problémák.

– Nincs is irigykedés? Merthogy ezt tipikus magyar betegségnek mondják sokan: irigykedünk a másik sikerére minduntalan.

– Én nem tapasztalom ezt, igaz, a konkurenciánkkal más a termékpalettánk. De az biztos, hogy ha hasonló lenne, akkor sem tennénk egymásnak keresztbe. A mostani gazdasági helyzet azoknak kedvez, aki az innovációt helyezi előtérbe, aki hajlandó fejleszteni és fejlődni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy az ember legalább azokkal jóban legyen, azokban bízhasson, akik a környezetében élnek, dolgoznak. Amikor én valamilyen fejlesztéshez keresek embert, akkor először az utcában, aztán a városrészben, aztán a városban, a megyében, az országban nézek körül – szerintem így, összefogással tud az utca, a városrész, a város fejlődni.

A reklámokat megspórolhatják

A cég alapítója, Knoch János, a Pécsi Bőrgyárban dolgozott hosszú évekig, a kísérleti műhelyben. Amikor megkezdődött a gyár privatizációja, akkor döntött úgy, hogy főállásban folytatja tovább az addig kereset­kiegészítésként folytatott tevékenységét.

– A cég sikeressége véleményem szerint nagymértékben annak köszönhető, hogy elégedettek a vevőink – tudtuk meg Knoch Jánostól. – A kisebb vállalkozásoknál az egyik kulcskérdés pontosan ez: ha a vásárló jó hírünket viszi tovább, az többet ér minden reklámnál. Őszintén mondom: mi semmit nem költöttünk erre az elmúlt években: egyszerűen a szájhagyományra hagyatkozunk.

A cég már jó ideje foglalkozik tanulókkal is – részben a saját utánpótlásuk miatt, részben azért, hogy ne haljon ki a szakma.

– Sajnos, egyre kevesebben jönnek hozzánk – árnyalta a képet Knoch János. – Pedig Pécsett ezt a szakmát maximálisan támogatni kellene, hiszen nagyon komoly hagyományai vannak a bőrre koncentráló könnyűiparnak a városban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!