Közösséget is épít a gesztenyesütés

Sokaknak a forralt borral és az adventi vásárokkal együtt a sült gesztenye is hozzátartozik a tél romantikájához. Pécsett is kapható már a tűzről pattant finomság, de új formában jelent meg, a hétvégén először állította fel standját a Király utca elején egy civil vállalkozás. Hogy mi ebben az újdonság? Aki náluk vásárol, az egy közösségi programot támogat, a pénzével visszaadhat a magáért tenni akaró közösségnek. A gesztenye, a sütő és az árusok is Pécsbányáról érkeznek, itt találta ki egy civil csapat, hogy a jobb sorsra érdemes gesztenyeliget köré igazi márkát, helyi értéket lehetne építeni. Megalakult az Ezeréves Gesztenyés Szociális Szövetkezet, akik gondozzák a fákat és megszervezték az értékesítést.

A kis fekete sütőkocsi csábító illatokat ereget a sétálóutcán, a belsejében gázpalack fűti a sütődobot a piruló gesztenyék alatt. Tucatnyi ember összefogása és csaknem egyévi munka kellett ehhez, a sütőt például egy pécsbányai autószerelő építette. Másokra a szedés, a válogatás vagy a bevagdosás feladata jutott.

Az áruskocsi ezentúl naponta kitelepül a Király utcába, csak a vasárnap lesz szünet. Később pedig a főtér adventi vásárán kínálják majd a helyben sütött csemegét. Újabb, a város más pontjain felbukkanó sütőstandokat is terveznek – fontos tudni, hogy mindegyik sütőhely három embernek ad munkát.

Egyikük a 18 éves Kitti, akivel a Király utcai standnál beszéltünk. Ő úgy fogalmazott, értékes munkatapasztalat lesz neki a gesztenyeárusítás, ami a konyhai kisegítő tanulmányaihoz még passzol is, és szerencsére az esti iskolás időbeosztásával is összefér.

És hogy rákaptak-e a pécsiek a helyi gesztenyére? Nos, az első napra kihozott 10 kiló alig három óra alatt elkelt, többnyire tízdekás zacskónként. De van még bőven a pécsbányai raktárban, így a helyiek és a Pécsre látogatók is jó ideig örülhetnek a város új gasztronómiai színfoltjának.

Ezerévesnél is idősebb a liget

Az Ezeréves Gesztenyés a Mecsekben őshonos szelídgesztenye-erdők maradéka, hasonlóan a zengővárkonyi, pécsváradi és hosszúhetényi ligetekhez. Míg a bánya működött, a telep szívében népszerű kirándulóhely volt, a rendszerváltás után azonban pusztulásnak indult. Hozzájárult ehhez egy világszerte taroló gombás kéregbetegség is, ami a fák 90 százalékát elpusztította. A városi tulajdonú, részben újratelepített területen most mintegy 200 fa él, a Pécsbányai Kulturális Egyesület 2011 óta gondozza a ligetet. Tavaly kezdték a termés begyűjtését, idén öt és fél mázsát adtak a fák. A gesztenyést a városi környezetvédelmi alap évente 500 ezer forinttal támogatja, ez fedezi a gombabetegséget kordában tartó oltásokat.

Gesztenyelisztben is gondolkoznak

A pécsbányai kezdeményezés a NESsT nevű civil szervezet és a Badur Alapítvány közös társadalmi vállalkozásfejlesztő pályázatán nyert fődíjat. A gesztenye köré épülő, szociális szövetkezeti formában működtetett vállalkozásra 1,8 millió forint pénzügyi támogatást nyertek el. A társadalmi vállalkozás már rövid távon is 14 helyi lakosnak nyújt jövedelmet, közös célt is adva a településrésznek. Azt is tervezik, hogy a saját gesztenyéjük értékesítése után a környékbeli termelőket is összefogják, hogy a következő lépést is helyi alapanyagból oldhassák meg.

A pályázatból ugyanis gesztenyelisztgyártásra alkalmas kis üzemet is létesítenének, ezzel a sültgesztenye-szezonon kívül is bevételt tudnának generálni.

Verseny az olasszal, spanyollal

A szelídgesztenye többfelé is megterem Európában, idehaza a Mecsek az egyik hagyományos termőterülete a speciális talajviszonyokat igénylő növénynek. A termés októberben szokott megjelenni a helyi piacokon, idén 600–700 forinttól árulták az apróbb szemek kilóját, a nagyobbja 900 környékén megy. A helyi gesztenyének komoly konkurenciát támaszt a dél-európai import, amelynek kilója 2000–2500 forintos áron kapható az őszi hónapokban. Kínából is érkezik termés előfőzve, konyhakészen csomagolva – ez a sütés és pucolás munkáját megspórolja. A mecseki termést a helyiek mégis nagyobb becsben tartják, mivel az import gesztenye hiába nagyobb szemű és egységes méretű, de gyakran ízetlennek bizonyul.