Lovasi András szerint a popzene rendben van Pécsett

- Egy zenei lap azt írta, hogy Pécs Magyarország Manchestere, utalva ezzel arra, hogy rengeteg itt a jó zenekar, s pörög a városban a zenei élet. Tényleg így van? Ezen terület mellé egy nagy pipát tehetünk?

- Arra büszkék lehetünk, hogy több stílusban több élvonalbeli zenekarunk van immár folyamatosan tizenpár éve. Az is tény, hogy sokan zenélnek a városban, a próbahelyek tele vannak zenekarokkal, az egyetemen könnyűzenei kurzus indult, van sok kisebb-nagyobb koncerthely is most a városban. Inkább attól félek, hogy a következő pár év anyagi sanyarúsága romba dönti, elsorvasztja azt, amit sokan, hosszú időn keresztül felépítettünk. Éveken át talán még haszonélvezői is voltak a koncertek, fesztiválok az egyre érezhetőbb válságnak, mert az emberek nem tudtak messzire utazni, próbálták kevesebb pénzből jól érezni magukat. A Fishing on Orfű gyorsan növő népszerűségének az egyik oka  hogy 3-4 időtöltési lehetőséget kap az ember egy áráért.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Lovasi András szerint több stílusban is élvonalbeli zenekara van Pécsnek (fotó: Löffler Péter)
[/caption]

Nyaral egy hosszú hétvégén egy gyönyörű helyen, jó társaságban, napközben strandol, kirándul, este meg száz koncert megy le három nap alatt. Most azonban már végképp fogyóban az emberek pénze, a városban működő három fő koncerthelyszín (Zsolnay, Est Cafe, Uránia) vígan megélt volna egymás mellett mondjuk tíz éve, de a mostani helyzetben, úgy tűnik, nem bírja eltartani pusztán a jegybevételből a városi vásárlóerő a három helyszínt. Pedig milyen jó nekünk, fellépőknek, hogy van mind a három!

Szóval általánosságban azért elmondható, hogy a vidéki városokat nézve, a popzene a legjobb helyzetben Pécsett van. Örülök, hogy egyre többen észreveszik, hogy ez egy komoly érték, és talán büszke rá Pécs, de azért még lenne mit csinálni. Mondok egy egyszerű példát! Köztudomású, hogy sok külföldi fiatal tanul itt - ugyanakkor kifejezetten nekik szóló zenei program kevés van, vagy legalábbis én nem látom őket azokon a városi rendezvényeken, amik elvileg nekik is szólnának. Mondjuk legalább eltartják azt a pár belvárosi kocsmát, szórakozóhelyet, éttermet, amelyek szerintem nagyon hangulatosak, de nélkülük bajosan élnének meg.

- Tény, hogy sok drágább étterem gyakorlatilag belőlük él...

- Igen, múlt héten, egy szerdai napon átsétáltam a belvároson vacsoraidőben, és bementem egy pár helyre, és akkor döbbentem meg, hogy alig hallok magyar szót, se az utcákon, se az éttermekben. Hol vannak a pécsi polgárok, akik belakják, élettel töltik meg a belvárost, a Zsolnay-t, és a többi kulturális teret? Minden rendezvényen, ami nem ingyenes, már arcról ismerem azt a kb. ezer-kétezer embert, akinek egy része ott lesz - de hol a többi százakárhányezer? Jó negyven százalékuk létminimum alatt él, oké, ők felmentést kell kapjanak sajnos - de hol a többi? Hol vannak a gazdagok, hol vannak a filantrópok? Az Egyesült Államokat, illetve az ott lakókat sokszor emlegetjük, mostanság sokszor negatív előjellel.

Holott bőven volna mit tanulni tőlük például a városi, közösségi életről. Odaát a városban élők büszkék a településükre, és tesznek is azért, hogy minden jobb legyen. Ezzel szemben nálunk sokan, nagyon sokan szinte sehogy sem kötődnek Pécshez. Nem érdekes számukra, hogy hol áll a házuk: lehetne Komlón, Dombóváron, vagy Debrecenben, munka után hazamennek, bezárkóznak és nézik a tévét. A baj tényleg az, hogy minél gazdagabb itt valaki, annál inkább ez jellemzi. A pécsi felső ezer egyáltalán nem vesz részt az itteni életben. Nem adakoznak, nem segítenek, nincs színházbérletük, nem nagyon járnak meccsekre, nem borozgatnak a Sétatéren nyaranta, hallgatva valamilyen jó kis koncertet.

Vicces, de pl. a Fishingre jegyért, sosem azok hívnak fel, akiknek tudom, hogy nincs nagyon pénzük: azok valahogy spórolnak rá, és megveszik. Mindig a jól menő csávók keresnek, akik simán megengedhetnék maguknak, hogy támogassanak bennünket azzal, hogy kifizetik a jegyet. Valahogy ez is a gazdagság szimbóluma, vagy a VIP-életérzés része lett, hogy mindenhová ingyen megyünk be.

- Lehet, hogy így van, de miért lenne attól jobb a város, ha milliomosok, milliárdosok üldögélnének a gesztenyefák alatt? Jót tenne a városképnek?

- Nyilván nem ez a szempont. Hanem az, hogy részint erősödne a közösségi élmény, részint meg, akár tetszik, akár nem, ők példát mutatnak. Ha meccsre mennek, ha színházba, akkor az is elmegy, akinek kevesebb pénze van - mert rangot adnak az adott eseménynek a jelenlétükkel. Persze nem kell ennek jelentőségétől elájulni, de hogy legyinteni sem szabad rá, az egészen biztos. Pécsett hála istennek vannak lehetőségek a szórakozásra, a kikapcsolódásra.

- A lehetőségek egy része most a Zsolnay Negyedben központosul. Ez sokak szerint a város legszebb területe - aztán még sincsenek ott tömegek.

- Szerintem nagyon jó lett a Zsolnay, bárhol a világon büszkék lennének rá a helyiek. Talán  csak hagyni kell időt az embereknek, hogy felfedezzék. Azt senki sem szereti, ha kis túlzással ráparancsolnak, hogy márpedig tessék ide menni, ezentúl itt szórakozni. Meg persze pénz, megint az, hogy erre most nincs.
 
Uránváros a 70-es években modernnek számított

Lovasi András Pécsett született, s vannak gyermekkori emlékei az akkor még bőven formálódó megyeszékhelyről.

- Uránvárosban laktunk, s bár kicsi voltam, azért az megmaradt, hogy a belvárosban minden kopott, szürke, régi. Aztán később, már a nyolcvanas években, szinte egyik napról a másikra elkezdett szépülni, színek jelentek meg a házfalakon, érdekesebb házak épültek a foghíjtelkeken. Emlékszem pl. a Boldogság Házára, nekem ez tizenévesként nagyon tetszett. Aztán a rendszerváltáskor tényleg úgy éreztem, hogy az egész világ kinyílik, hogy vannak lehetőségek, hogy minden sokkal vidámabb, szórakoztatóbb lesz.

Sajnos most nem érzem ezt, pedig a város sokkal szebb, mint volt. Uránváros egyébként a 70-es években nagyon modern helynek számított - annak ellenére, hogy hát mégis csak egy lakótelepről (igaz, jó elrendezésű és élhetőnek tűnő lakótelepről) beszéltünk. A pécsi Kertváros akkor kezdett épülni, nem látszott még, hogy végül ilyen nagy lesz. Uránvárostól végül elszakadtam, később Patacson volt a próbatermünk, most nyáron visszamentem a régi utcámba, és a valamikor gyerekkel teli negyedben mindenhol nyugdíjas nénik laknak, a régen eladott lakásunk meg évek óta üres.