Közélet

2015.07.26. 19:50

Magabiztosságot, pálinkát és jó időt vinne haza a thaiföldi cserediák Pécsről

Zene, hegedű, lovak – ezek voltak azok a hívószavak, amelyek miatt a thaiföldi Pitchapa Siwachartchoovong (akit az egyszerűség kedvéért mindenki June­nak szólít) magyar középiskolába jött tanulni. Nem mindennapi élményeiről mesélt nekünk.

Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló)

– Mióta van Magyarországon?

– Tavaly augusztusban jöttem, és most fogok hazatérni. Az AFS nemzetközi diákcsere alapítvány segítségével utazhattam ide, s tanulhattam itt végig egy tanévet. Azért választottam ezt az országot, mert mindenképpen az enyémtől teljesen eltérő kultúrát szerettem volna megismerni. Magyarország híres a zenéjéről, a hegedűseiről és a lovas kultúrájáról. Azonnal úgy éreztem, hogy mindez pont nekem való.

– Mennyire sikerült megtanulnia magyarul?

– Őszintén szólva, úgy érzem, hogy a hallás és olvasás utáni szövegértésem egész jó, de a beszéd és az írás nehezebben megy, mert a magyarban túl sok az igekötő meg a mindenféle toldalék. Úgy öt-hat hónap után, decemberben-­januárban éreztem, hogy mindenkit kezdek jól érteni.

– Voltak nehézségei az iskolában?

– Néhány osztálytársammal nem nagyon jöttem ki, mert állandóan összehasonlítgatták, hogy ők hogyan tanulnak, meg én hogyan tanulok. Én mindig elmondtam nekik, hogy nem értek minden tárgyat a nyelvi nehézségek miatt, és hogy nem is elsősorban a tanulás miatt vagyok itt, hanem mindazért a tapasztalatszerzésért, amit egy diákcsere jelent.

– Mik a legnagyobb különbségek a magyar és a thai iskola között?

– Szerintem az ebédszünetben van a legnagyobb különbség. Thaiföldön minden iskolában pontosan délben kezdődik az ebédszünet, ami egyórás, nem csak tízperces, és valódi ebédet eszünk, nem csak szendvicset. Ide kapcsolódik, hogy az első kulturális sokk is az iskolában ért, rögtön az elején: tényleg megdöbbentett, amikor az osztálytársaimat először hallottam nagyon hangosan és látványosan tüsszenteni, mert Thaiföldön mi igyekszünk ezt csendben és diszkréten csinálni.

– Miben más a magyar középiskolások viselkedése, mint a thaiföldieké?

– Tizenegyedikben a legjobb angolos osztályba jártam. Mindenki nagyon keményen tanult, de néha úgy éreztem, hogy az osztálytársaim nem fogadnak szót a tanárnak, és egyáltalán nem törődnek vele, mit kér. Egyszer még az igazgatónak is írtak, hogy nem szeretik a matektanárt, és egy másikat kérnek. Thaiföldön ilyet nem csinálhatunk. Tiszteletben kell tartanunk a tanárokat és az iskolai szabályokat.

– Sikerült barátokat szereznie hazánkban ezen hónapok alatt?

– Mindenkivel próbáltam jóban lenni az osztályban, de sajnos elég sokan nem is beszéltek velem a minimális köszönéseken kívül. De más osztályokban nagyon kedvesek voltak velem, például a kilencedikesek, meg a tízedikesek. Szerintem a thaiföldiek sokkal kedvesebbek és barátságosabbak, mint a magyarok. Ha egy cserediák jön hozzánk Európából, vagy bárhonnan máshonnan a világból, akkor vele mindenki szeretne beszélni, és segíteni neki. Nálunk tényleg mind a háromezer diák, aki az iskolánkba jár, megismerkedik a cserediákkal. Persze az egész ismerkedést a közösségi média is felgyorsítja.

Előkerült a 110 faktoros naptej is

– Már a gyerekek kicsi kora óta rendszeresen jönnek hozzánk külföldi diákok az iskolájuk szervezésében, és a mi gyerekeink is gyakran mennek más országokba. June volt az első, akit hosszabb távra befogadtunk – meséli Fuchs Ágnes, pécsi fogadó szülő. – Május első hetét a horvát tengerparton töltöttük June­-nal és kedvenc AFS­-es thaiföldi barátnőjével, akit szintén June­-nak hívnak. Első nap, amikor kirándulni indultunk egy enyhén napsütéses reggelen, érdeklődve figyeltük, hogy tetőtől talpig kenik magukat 110 faktoros naptejjel. Az első döbbenet után (ekkora faktorú naptejet még nem láttunk) mondtuk nekik, hogy ennyire talán nem fog égetni a nap. Ekkor elmagyarázták, hogy nem az égés ellen kenik magukat, hanem a barnaság ellen. Thaiföldön ugyanis nem divat barnának lenni. Amióta June nálunk van, a nap mosolygással kezdődik. Amint megjelenik a konyhában, vagy a nappaliban, és meglát valakit a családból, mosolyog és köszön. A másik érdekes jellemző, hogy állandóan fényképezkedik (szelfi elég nagy arányban). Ez általában nagyon jellemző az ázsiaiakra. Többször kérdezte is, hogy mi miért nem csinálunk képeket hozzá hasonlóan, folyamatosan.

Már százévesek

A nemzetközi diákcsere­programok szervezésével foglalkozó American Field Service (AFS) 1990 óta működik Magyarországon, világszerte tavaly ünnepelte alapításának 100. évfordulóját. A világszervezet eddig több mint kétezer magyar diák csereévét, és ugyanennyi külföldi diák magyarországi tartózkodását szervezte meg. Akik külföldi diákot fogadnának, az AFS budapesti irodájában, megyei önkénteseinél, vagy az www.afs.hu oldalon tájékozódhatnak. A fogadó családoknak az AFS támogatást nyújt, ami a diák utazási költségeit, iskolai étkezését, biztosítását, gyógyszereit fedezi.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!