Mamut fekszik Zók határában

[caption id="" align="alignleft" width="323"] Jó állapotban lévő őskori mamutleletet találtak Zók határában. Világszenzáció lehet, ha bebizonyosodik, hogy az állatot az itt élt emberek ejtették csapdába a jégkorszak idején. Erre pedig van esély, hiszen a zóki várhegy ősidők óta lakott vidék.
[/caption]– Az állatot baleset érte, vagy csapdába esett – vélekedik a kutatás vezetője, dr. Konrád Gyula, a PTE Földrajzi Intézet Földtani tanszékének vezetője. A gyapjasmamut-maradvány kora 10-18 ezer évre tehető, az utolsó jégkorszak táján élhetett, és világszenzáció lesz, ha bebizonyosodik, hogy az itt élő emberek ásták a vermet az elejtésére. Ennek bizonyítása csak céleszközök segítségével lehetséges, de reménykeltő, hogy a terület bizonyítottan ősidők óta lakott volt.

– A nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére folytatott kutatás kapcsán kezdtünk a lelettel foglalkozni – tudtuk meg a tanszékvezetőtől. – A föld alatti laboratórium helykijelölő kutatómunkája során ugyanis a tágabb térség földtani viszonyait is értékeljük. A lelet preparálását most kezdjük, melyhez egy különleges amerikai ragasztóanyagot várunk, mely összefogja a szétmálló darabokat.

A mamutmaradványt addig a hallgatók, a kutatók és a környékbeli vadászok felváltva őrzik, de a kerttulajdonosok is vigyáznak a rendkívüli értékre.

A leletmentés még hónapokat vehet igénybe, és várhatóan az egyetemi gyűjteményt gyarapítja az összeillesztett mamutmaradvány. Mint kiderült, mamutfogakat, agyardarabkákat az elmúlt egy-két évszázadban sokfelé és nagy számban találtak az országban, de igen ritkán marad meg egyben a koponya és az agyar.

Erről a vidékről viszont már a XIX. század közepén is hivatalos írás jelent meg püspöki jóváhagyással, melyben kiemelik, hogy „Szent-Erzsébet mellett, közel Sz. Lőrinczhez az úgynevezett Elefántvölgyben 1828 óta igen számos mammuthcsont találtatott. Berks úr, a pécsi bányászati kerületnek igazgatója többet megvizsgált közülük, és úgy találta, hogy azok az elephas americanus vagy a mammuth obioticum mastodonte maradványai. Pécsváradon a kővé vált ostrea edulisból egész telep van, szinte ollyan találtatik Kékesd és Fazekasboda határában is.”

Tény az is, hogy az ország egyik legjobb állapotú és legnagyobb mamutleletét Pécsbányán tárták fel az 1920-as évek végén, és a mostani zóki is a kiemelkedően nagyméretű maradványok közé tartozik.

Speciális ragasztóanyag és gipszpakolás

Pálffy Hajnalka, akinek a szakdolgozati témája a a mamutlelet feldolgozása, beszámolt az ezután következő lépésekről. Most a különleges amerikai ragasztóanyaggal átitatják a kövületet. Az agyar ugyanis már centrálisan és hosszában is kezd széthullani. Ezt követően gipszpakolást kap a maradvány, majd a gipszággyal együtt kiemelik a löszkőzetből. Az újabb munkafázis: már laboratóriumi környezetben az alsó felét is preparálják a speciális ragasztóanyaggal. A lelet ezután kiállítható. Mindez azonban néhány hónapot vesz igénybe.

Pécsbányai az egyik legjelentősebb hazai lelet

A magyarországi mamutleletek sorában az első igazán nagy feltűnést egy zalaegerszegi feltárás keltette, amely 1910 körül egy teljes mamutcsontvázat hozott felszínre. Ám még ezt a fantasztikus állapotban előkerült őskori maradványt is felülmúlta az a lelet, melyet az 1920-as évek végén Pécsbányán találtak. Ennek az állatnak a csontozata ugyanis több mint 75 százalékban megmaradt. Az említettek mellett jelentős méretű mamutmaradványt sikerült kiemelni 1949-ben Mátraderecskén, majd később Dunaföldváron is.

Az idei esztendő csúcsévnek számít mamutkutatási szempontból, hiszen júniusban a Veszprém melletti Csajágon egy fiatal állat és borja tetemét találták meg, de Hatvannál, Jobbágyiban is előkerült egy mamut. A baranyai Zókon pedig most egy jól fejlett állat koponyáját lelték meg. Itt az újdonság, hogy ez az állat balesetet szenvedett, így a környezetére is következtetni lehet.

Nem árt azonban megjegyezni, hogy már az 1890-es években is volt egy baranyai mamutszenzáció, akkor Beremend térségében találtak csontokat.

A felmelegedés és a táplálék eltűnése lehetett a kihalás oka

Nem tudjuk pontosan, mi volt az oka, hogy a mamutok kihaltak. Eltűnésük okaként első helyen az éghajlat felmelegedését szokták említeni. De nem biztos, hogy önmagában ez elégséges magyarázatot ad a pusztulásra. Alaszkában vagy Szibériában ma sincs éppen meleg. Ráadásul akkoriban is voltak enyhe periódusok, de ezeket túlélték a szőrös testű mamutfélék. A kihalás oka bizonyára összetett volt. A gyapjas mamut ismereteink szerint különleges növényzetű élettérben, a tundra-sztyeppen élt. Ezt a pleisztocén időszaki vegetációtípust elsősorban fűfélék és alacsony cserjék jellemezték, s a tundra és a sztyepp növényei foltszerűen nőhettek egymás mellett. A tundra-sztyeppek azonban fokozatosan eltűntek, ma sehol sem találunk ilyent a Földön. A mamut számára önmagában sem előnyös erős nyári felmelegedés tehát az eredeti ökoszisztéma megszűnését okozta. Ez nyilván nemcsak a tápláléknövényzetet érintette, hanem az egész élőlényegyüttest, amelyben a mamutnak is megvolt a sajátos szerepe. Túlélési esélyeit tovább csökkentették az ember egyre népesebb vadászhordái.

Az idei esztendő csúcsévnek számít mamutkutatási szempontból, hiszen júniusban a Veszprém melletti Csajágon egy fiatal állat és borja tetemét találták meg, de Hatvannál, Jobbágyiban is előkerült egy mamut. A baranyai Zókon pedig most egy jól fejlett állat koponyáját lelték meg. Itt az újdonság, hogy ez az állat balesetet szenvedett, így a környezetére is következtetni lehet.

Nem árt azonban megjegyezni, hogy már az 1890-es években is volt egy baranyai mamutszenzáció, akkor Beremend térségében találtak csontokat. A felmelegedés és a táplálék eltűnése lehetett a kihalás oka Nem tudjuk pontosan, mi volt az oka, hogy a mamutok kihaltak. Eltűnésük okaként első helyen az éghajlat felmelegedését szokták említeni. De nem biztos, hogy önmagában ez elégséges magyarázatot ad a pusztulásra. Alaszkában vagy Szibériában ma sincs éppen meleg. Ráadásul akkoriban is voltak enyhe periódusok, de ezeket túlélték a szőrös testű mamutfélék. A kihalás oka bizonyára összetett volt. A gyapjas mamut ismereteink szerint különleges növényzetű élettérben, a tundra-sztyeppen élt. Ezt a pleisztocén időszaki vegetációtípust elsősorban fűfélék és alacsony cserjék jellemezték, s a tundra és a sztyepp növényei foltszerűen nőhettek egymás mellett. A tundra-sztyeppek azonban fokozatosan eltűntek, ma sehol sem találunk ilyent a Földön. A mamut számára önmagában sem előnyös erős nyári felmelegedés tehát az eredeti ökoszisztéma megszűnését okozta. Ez nyilván nemcsak a tápláléknövényzetet érintette, hanem az egész élőlényegyüttest, amelyben a mamutnak is megvolt a sajátos szerepe. Túlélési esélyeit tovább csökkentették az ember egyre népesebb vadászhordái. Jó állapotban lévő őskori mamutleletet találtak Zók határában. Világszenzáció lehet, ha bebizonyosodik, hogy az állatot az itt élt emberek ejtették csapdába a jégkorszak idején. Erre pedig van esély, hiszen a zóki várhegy ősidők óta lakott vidék. -->