Mikor a felújított Széchenyi teret megláttam, „felsikítottam”

– Negyedszázada foglalkozik városfejlesztési kérdésekkel. Mi a pécsi konklúzió?
– Éltem a város legkülönbözőbb részein, legutóbb a pálos templom mellől költöztem el egy csoronikai nyaralóba. Azért, mert itt van kert is. Mert minden szál pipitér, minden szentjánosbogár üzenetet hordoz számunkra. A városfejlesztés problémái közül pedig számomra a természetes környezet a legfontosabb.

– Milyen Pécs zöldképe?
– Azt gondolom, hogy a városban növelni kell a zöldfelületeket és fel kell javítani a meglévő zöld területek minőségét, mert a magánkertek és közterületek nagy része jelenleg inkább ökológiai sivatagnak tekinthető. Az általános kép az, hogy van egy kis pázsit, meg egy-két fás növény egyenformára nyírva. Ehelyett biológiailag sokszínű növényzetet kellene telepíteni. A zöld tudatosságnak el kell érnie azt a szintet, hogy az emberek a házi kertjükben is azt érezzék, a Földanya egy része, csak azért van az ő nevükre bejegyezve, mert nekik kell érte vállalni a felelősséget, megőrizni a teremtés egy darabkáját.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Hogy a magánkerteket ne a betonozott részek uralják, meg a színes térkővekből kirakott virágminták. Hogy virágok, gyógy- és fűszernövények, zöldségek, gyümölcsfák kapjanak inkább itt helyet, s visszatérjenek a madarak, a sünök a kiskertekbe. Valami olyasféle magánerős változásra gondolok, amiről egyik tanítványom számolt be. Ők a Tettyén laknak, s a család imádja a galambsalátát. Amihez ritkán és drágán lehet csak hozzájutni, hát minden évben fölszednek egy sor betonlapot, s ezt vetnek a helyére.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] „Olyan fákat keresnék, amelyek jó illatúak és bírják a városi klímát”
[/caption]

– Mi hasznunk a zöldből?
– A növényvilág biztosítja számunkra az egészséges légkört, javítja a mikroklímát, csökkenti a felforrósodást, fokozza a páratartalmat. Javítja a közérzetünket, hangulatunkat.

– Hol kellene hozzányúlni a városhoz?
– Ha rajtam múlna, a felújított közterek lennének az elsők. Akár a gránit egy részét is felszedetném, és sokkal több fát ültetnék. Ilyenkor mindig Berlin jut eszembe, ahol igazán boldogok a helyiek, amikor virágzik a hársfa. Olyan fákat keresnék, amelyek jó illatúak és bírják a városi klímát. Mikor a felújított Széchenyi teret megláttam, „felsikítottam”. Igen, a régi fákat le kellett cserélni, de ne lepényfára, aminek körömméretű a levele és semmi árnyéka sincs! No, és nem is pálmafákra, mert az idegen a várostól.

– Azt mondják, Pécs mediterrán város.
– A mediterrán hangulat arról szól, hogy mindig virágban van minden, és teraszélet zajlik a házak között és fölött. A Ferencesek utcájában felmerült például hogy a házfalakon található kampók, melyek egykor a villamosvezetéket rögzítették, új sodronyt kapnak, és futónövényekkel árnyékoló lugasként fog funkcionálni. Sajnos, az ilyen ötletek rendre eltűnnek a süllyesztőben. Zsalugátereket felrakva a nyári hőség ellen, és felfuttatva virágos növényekkel úgy két fokkal csökkenthetnénk a lakásokban a nap melegét. Belső kertekben pedig szőlőlugasok, borostyán, vadszőlő adhatnának hűs pihenőhelyeket. Az is elgondolkodtató, hogy nincs a városban egyetlen olyan vendéglő sem, amelynek a szabadtéri részén lugas lenne. A növényzetnek hihetetlenül erős a hangulatjavító hatása, márpedig ez nagyon ránk férne a mindennapjainkban.