2010.04.08. 14:27
Múltidéző: Te kisleány, ne bánkódjál...
Bányászat, szén- és uránbányászok. Szénporos tekintetek, aknák, bányászok. Volt, ami virágzott a múltban.
A fáma szerint a ma elfogadott formája 1880 körül alakulhatott ki, ezt énekelték-éneklik a mecseki bányászok, de érdekes módon ez a himnusz nem csak a miénk, hanem szlovákul is ugyanezt éneklik a Felvidéken. Még ma is. Ennyit az egyre ritkábban (többnyire a temetések idején) felhangzó dal múltjáról a képek mellé, melyeket a mi vidékünkön sokan a szívükbe zárnak, és olykor azt kérdezik, hogy mi lett Zobákból, István-aknából?
Hiszen mára nem maradt több, mint a járadék és az emlék. Emlékezés a férjre, apára, testvérre, barátra, a közös együttlétekre, köztük a fergeteges bányásznapokra. Öltönyben, nyakkendő nélkül, a zakóra kihajtott fehér gallérral, kézben a pohárral.