Közélet

2012.11.12. 15:31

Rátgéber László elsőként a Balokányt tenné rendbe

A város legismertebb kosáredzője, Rátgéber László úgy véli: a megyeszékhely a közösségi élményeket biztosító helyekben erősödhetne – folytatjuk a Pécs jövőjéről elkezdett interjúsorozatunkat.

Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló)

– Ha megkérdezzük, hogy mit változtatna meg azonnal Pécs városában, ugye, az első válasza az lenne, hogy megtízszerezné a szabadtéri kosárlabdapályák számát?

– Ez inkább a második lenne.

– Mi az első?

– A Balokány rendbetétele. A szívem szétszakad, amikor arra járok. Egy szép park, a város centrumától nem messze – és mégis úgy néz ki, mint aminek nincs gazdája. Szerintem minden pécsi eljátszott már a gondolattal, hogy mit csinálna ott, ha megnyerné a lottóötöst.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „A pécsiséget nem lehet erőszakkal megteremteni”
[/caption]

– Ön mit csinálna?

– Egy sport- és turisztikai központot. Jól fel lehetne futtatni azt a területet, mehetnének sétálni a családok, kosarazhatnának a gyerekek. Azt gondolom, hogy egy város képét meghatározza, hogy a sportolásra mennyi lehetőség van. A kormányzat döntése értelmében immáron mindennap van testnevelésóra az iskolákban. Ez jó – ám e mellé kellenének szabadtéri pályák is. Pécsett sok ilyen van, de sokkal több kellene még. Ezen felül egy multifunkcionális csarnok is jól jönne, amely aztán aranyérmekkel hálálná meg a felépítését.

– És mi kellene még?

– Víz, nyilván. Csak hát nem olyan egyszerű egy folyót ide kanyarintani. Éppen ezért lehetne a Pécs környéki tavakat jobban felfuttatni. Orfűről is kevés szó esik, pedig óriási lehetőségeket rejt. Ezt az is bizonyítja, hogy a Fishing on Orfű fesztiválnak tökéletes házigazdája immár évek óta.

– Moszkvában és Isztambulban is élt. Milyen volt ezekről a helyekről hazajönni?

– Furcsa, mondjuk így. Először szellemvárosnak tűnt Pécs – hihetetlen volt, hogy nincs tömeg, nincs dugó.

– De hát ez jó, nem?

– Dehogynem. Csak az a baj, hogy néha azt érzem, ezt sokan nem ismerik fel. Szóval hogy Pécs néha olyan akar lenni, mint egy világváros. Ez pedig nem jó: minden városnak megvan a maga ritmusa. Pécs ritmusa egy nyugodt, békés ritmus – ehhez kellene végre mindenkinek idomulnia. Szóval mindannyiunknak le kellene lassulni már egy kicsit. Mi még jó ideig nem leszünk sem ipari, sem mezőgazdasági fellegvár – ha pedig ezt felismerjük, akkor nyugodtan átnyergelhetnénk azokra a területekre, amelyekben még vannak lehetőségek – a kultúrára, a tudományra és a sportra.

– Az M6-os autópálya azért mégiscsak közelebb hozta Pécshez a lehetőségeket, nem?

– Persze, közelebb – de nem úgy látom, hogy egymást lökdösnék félre a gigacégek, miközben a pécsi lehetőségekért küzdenek. Érdekes ez az autópálya: tény, hogy megszenvedtük, amíg nem volt – ugyanakkor azzal, hogy elszigetelt minket a fővárostól, össze is rántotta a várost. Korábban az nem volt egy működő mondat, hogy felugrom Pestre, színházba – egy ilyen akció hosszú, autózással eltöltött órákat jelentett a hatos úton. Most? Beszállok a kocsimba, és két és fél óra múlva ott ülök a Vígszínház nézőterén. Amíg nem volt autópálya, addig elsősorban itt kerestünk szórakozási lehetőségeket, s sokkal jobban magunkénak éreztük a helyi művészetet, vagy éppen a sportot.

– Ennyire fontos, hogy magunkénak érezzük?

– Ez a legfontosabb. A pécsiséget nem lehet erőszakkal megteremteni. Az megszületik magától – de a születéshez kellenek közösségi élmények. Az pedig helyekhez és eseményekhez kapcsolódik. Kell sok kávézó, sok buli, sok találkozási pont – és ezeken a helyeken kellenek események, amelyek összerántanak minket, amelyekre még évek múlva is emlékezni fogunk.


Szorosabb kapcsolat a környező településekkel

Rátgéber László szerint mind Moszkvában, mind Isztambulban megfigyelhetőek voltak olyan tendenciák, amelyek Pécsett is érdekesek lehetnek.

– Moszkva és Isztambul óriási kiterjedésű város, a környező települések nagy részét magukba szippantották. Nálunk ennek nincs hagyománya, legalábbis intézményesített keretek között: a Keszüben, Kozármislenyben élők legtöbbje Pécsett dolgozik, a gyerekek itt járnak iskolába, a pénzüket itt költik el – ám mégsem pécsi lakosok. Ez egy érdekes helyzet. Azt gondolom, hogy a városnak a jelenleginél sokkal szorosabbra kellene fűznie a kapcsolatot a környező településekkel – ám ebbe beleértem Orfűt, sőt, még Villányt, Siklóst is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!