Ritter Attila szerint Pécs városa nagy lehetőségek előtt áll

– Hosszú ideje igazgató már a város egyik legjobb iskolájában. Indokolt a kérdés: változtak a fiatalok az elmúlt években?
– Szerintem nem. Az egyik évzáró beszédemben olvastam fel egy szöveget, ami arról szólt, hogy ezek a mostani fiatalok mennyire könnyedén veszik az életet, nem tisztelik a munkát, sem az idősebbeket, nincs bennük felelősségérzet, és így tovább. A végén megkérdeztem a diákokat, hogy szerintük mikor született ez az írás. Megdöbbentek, amikor elmondtam, hogy az ókorban, Görögországban. Folyamatosan halljuk azt, hogy a fiatalok ilyenek, meg olyanok, de valójában pontosan ugyanúgy viselkednek, mint a korábbi generáció tagjai. Kihasználják a lehetőségeiket, ennyi.

– Azért kérdeztem csak erre rá, mert a város jövője nagymértékben attól függ, hogy milyen az ott élő fiatalok jövője. Vagy másként: van­-e egyáltalán a fiataloknak jövője Pécsett?
– Ebből a szempontból nincs ok az aggodalomra. Induljunk ki abból, hogy a mostani gimnazisták között is sok tehetség van, s közülük többen itt képzelik el a jövőjüket, nem akarnak mindenáron külföldre vagy éppen Budapestre menni. Én úgy látom, szeretik ezt a várost, és nem érzik úgy, hogy menekülni kellene innen. És szerintem nem is kell.

– Merthogy?
– Merthogy Pécs nagy lehetőségek előtt áll. Amikor elkészült az autópálya, mindenki örült neki. Aztán mikor kiderült, hogy nincs nagy forgalom rajta, és nem hozott automatikusan befektetőket, mindenki azt mondta, hogy na, ezzel sem jutott előrébb a város. Szerintem azonban ez tévedés. Az autópálya a jövőnek szóló befektetés, s előbb­utóbb, ahogy rögzül mindenkiben, hogy mennyire megkönnyíti a logisztikát, érkezni fognak a befektetők is. A fiatalok is ebben bíznak – hogy amikorra ők végeznek az egyetemmel, már lesz itt elég sok nagy cég.

– Inkább itt, mint Győrben vagy Székesfehérváron?
– Igen. Szerintem ezek az említett helyek telítődni fognak, s akkor új városok után kell nézni. Itt jövünk mi a képbe: az autó­pályának és persze a már átadott ipari parkoknak köszönhetően helyzeti előnyünk lesz sok más városhoz képest.

– Azért azt jól gondolom, hogy ön szereti ezt a várost, ugye?
– Így van. De szerintem ezzel mindenki így van, aki mondjuk egy májusi napon sétál egyet a Széchenyi téren, gyönyörű napsütésben, találkozik sok mosolygós emberrel, illetve megérzi a hársfák illatát – olyankor mindenki biztosan azt gondolja, hogy ez itt egy gyönyörű hely. Én egyénként Kozármislenyben lakom, reggel, amikor felkelek, akkor azonnal látom Pécset. Ez különben egy jó dolog lenne: mindenkinek jókedvet hozna, ha néha láthatná ezt a várost kívülről, nem benne élve. Aki Harkány felől jön ide, pláne ha este, éjszaka, annak biztos, hogy megdobban a szíve: gyönyörű ez a város, igenis legyünk büszkék rá.

– De erre a büszkéség­érzésre azért még rá lehetne erősíteni...
– Sőt, rá is kellene. Pécs még mindig jó hely a köztudatban, talán Eger ilyen még – ha mondjuk egy konferencián valakinek azt mondom, hogy Pécsről jöttem, azonnal irigykedni kezd. Nem megbántva a miskolciakat, de szögezzük le: nekik lényegesen nehezebb a helyzetük. A város feladata az, hogy ezt az egyszerű szlogent, miszerint Pécs egy jó hely, felerősítse, s ne csak a reménybeli turistákban, hanem az itt élőkben is elültesse, rögzítse. A jogos büszkeséget kell tudatosítani – sokkal jobb lenne ez a város, ha mindenki büszke lenne rá.