Rómeó egy kis vidámságra vágyik

[caption id="" align="alignleft" width="200"] A szakma szerint a Liliomban játszott a legjobban Köles Ferenc (Fotó: Bezdán K.)
[/caption] Azért is nagy szó ez, mert Köles Feri az „ifi”-ből, a Janus Egyetemi Színházból került a PNSZ-be, igaz, ezután a nagycsapatban nem sokat volt kispados, igazi gólvágónak szerződtették, a Rómeótól a Liliomig jónéhány főszerepet ráosztottak.
Ha pedig a tavalyi sikerdarab, a Liliom szóba került, erre a bemutatóra a fővárosi kritikusok is felfigyeltek, az itt nyújtott alakítása alapján többen is az ország legjobb férfiszínészének jelölték.
– Idén tíz esztendős a JESZ, így valójában az én színpadi tevékenységem is jubilál, hiszen magam is onnan számolom a színészi munkát. Pontosan az ezredfordulón, 2000-ben kerültem a PNSZ-hez,  és valóban nem panaszkodhatom, sorra kaptam és kapom a jobbnál jobb lehetőségeket – vázolja az eddig történteket a színházrajongó ifjú hölgyek kedvence.  –Nagy megtiszteltetés a díj, és ezúton üzenem a kollégáknak, én is szeretem őket, valamint bízom bennük. Mert itt kezd összeállni egy igazi csapat, ahol minden helyzetben egymás mellé állnak az idősebbek és a fiatalok, soha nem tapasztalni senki részéről gonoszkodást.

„Szeretem, ha ügyesen irányítanak a szakmában”, nyilatkozta korábban az ifjú tehetség, azóta viszont bebizonyította azt is, hogy igazi bandavezér, szakmai és szabadprogramban egyaránt a társaság szószólója, ugyanakkor kiváló összekötő is a korosabb generációk felé. –
A színház irányított műfaj – finomítja most az egykori álláspontot a színművész. Alázatosnak és mindig ugrásra késznek kell lenni. Ezen a pályán pedig csak az ötös lehet a cél, a négyes nem elfogadható eredmény. Társasági vezetőszerep? Tény, hogy szeretem szervezni az embereket. Talán itt élem ki a művelődési menedzseri végzettségem. A hév, a természetesség és a jó debreceni alapok az egyetemi színjátszásban egykor több díjat eredményeztek, s bár a készenléti tűz megmaradt bennem, ez már a nagyszínházi sikerekhez nem lenne elég. Meg kellett tanulnom a nagyszínpadon kifejezően beszélni, és mindig akad valami ellesni való technika az idősebb kollégák tarsolyában is. Ez a díj egy kicsit azt jelenti számomra, hogy belenőttem a kőszínházi elvárásokba.

Köles Ferenc kezdetben az abszurd drámák iránt különösen lelkesedett, ezekből azonban a PNSZ-ben töltött hat esztendő során szinte semmi sem került terítékre.
– A JESZ- korszakban sok ilyen feladatom volt, azért rohant meg eleinte a nosztalgia, de ma már  inkább úgy fogalmaznék, hogy vígjátékhiányom van, éhes vagyok a színpadi agyament hülyéskedésekre. Mostanában ugyanis elsősorban az olyan szerepek találnak meg, amikor – némi túlzással – feltépett erekkel félmeztelenül ordítom ki a világfájdalmam egy asztal tetején. Vázolja a megoldást is:
– Már próbáljuk a Senákot, ami egy kortárs, minden eddiginél földszagúbb darab, kellő humorral, úgyhogy nagyon várom a bemutatót.

A lányok kedvencéről tudni illik, hogy nyolc esztendeje erősen elkötelezett a magánéletben: azóta él ugyanis együtt kedvesével, Várnagy Kingával.
– Jól eső érzés a lányok szimpátiája, de nem megyek utána az ilyen kihívásoknak.  Kinga egyébként már ugyancsak játszik a PNSZ-ben, az Ördögökben, de emellett a Bóbitánál, és az Árnyékszínházban is aktív. Én pedig olykor visszajárok a JESZ-be, most például A nagy Romulusban kaptam szerepet. És persze már engem is megérintett a rendezés szele. A Pécsi Országos Színházi Találkozón nekem mindig bejönnek az olyan csapatok, mint a Krétakör, a Pintér Béla Társulat, vagy a Bodó-féle produkciók. Egy ilyen közösen kimunkált előadásban, amelyben improvizációkkal tetézik a saját nyelven születő produktumot, én is szeretnék aktív résztvevő lenni. Ilyen volt például Pécsett az Albérleti színjáték, igaz, még csak gyerekcipőben. Hát az efféle darabok nagyon hiányoznak. Szólóban viszont semmiképp nem próbálkoznék a rendezéssel, ám a már említett csapatmunkába nagy kedvvel vetném bele magam.