Tragikus évforduló: kilenc bányász halt meg

– Emlékszem, reggeles műszakba mentem dolgozni Bétára – meséli N., aki akkor mindössze 17 éves volt. – A buszmegállóban álltak az asszonyok, sírtak. Mindenkitől az kérdezték, vajon az ő férjük, fiuk életben maradt-e. De hírzárlat volt, szinte semmit sem lehetett tudni. Nekem az volt a szerencsém, hogy előző este inkább egy lánynak csaptam a szelet, és nem mentem be dolgozni. Ha bemegyek, én is meghalok.

Elnémult telefonok

1991. augusztus 9. – egy pénteki nap volt. Este hét órakor érkeztek az első hírek, hogy Komlón, a Mecsek Szénbányák Béta aknai üzemében valami nagy baj van. Robbanás történt, többen megsérültek, meghaltak, még keresik a túlélőket. A bányatelefon vonalainak használhatatlansága miatt fontos információk nem álltak a rendelkezésre, csak a mentők adhattak némi tájékoztatást. Másnap aztán jöttek a hírek, de milyenek…

Két vájár és egy csillés azonnal meghalt. A szerencsétlenség során emellett öten életveszélyes, ketten súlyos, egy fő pedig könnyebb sérülést szenvedett. Az életveszélyes állapotban lévő bányászok teste nagy százalékban megégett, a forró levegő és a szénporszemcsék belélegzése miatt sérültek a légútjaik. Mindannyiukat a pécsi Honvéd Kórházban kezelik.

Mindenki segített

A hírre az egész ország megmozdult. Az ipari és kereskedelmi minisztérium közbenjárására a legmodernebb lélegeztetőgépeket és egyéb gyógyászati segédeszközöket vitettek Pécsre az ország minden részéből, a családokat több szervezet pénzzel támogatta. A sok segítség ellenére augusztus 15-én két bányász elhunyt a kórházban, majd őket több bajtársuk is követte. A bányaszerencsétlenség halálos áldozatainak száma végül kilencnél állt meg. Ez volt a legsúlyosabb baleset a komlói szénbányák történetében.

Begyulladt a szén

Hogy pontosan mi okozta a tragédiát, sokáig vizsgálták. A szakértői vélemények szerint a sújtólégrobbanás egy elgátolt öregműveletből, azaz egy lezárt bányaüregből indult ki. Feltehetően a lefejtésre nem kerülő szén öngyulladása volt a gyújtóforrás, míg az égéshez szükséges oxigén a két fejtés határán, a szellőztetést biztosító nyomáskülönbségből származott.

– A csapatvezetőnk egy faragatlan ember volt, de valószínűleg megmentett sok életet. Mindig ragaszkodott hozzá ugyanis, hogy a vájatok falát vízzel lemossuk – idézi fel N. – Ha ezt nem tettük volna meg, a szénpor begyullad, és sokkal több bányász veszik oda.

A sújtólégrobbanást szenvedett bányaszintet a baleset után végleg kivonták a termelésből. Akkor talán még csak kevesen sejtették, hogy pár éven belül nemcsak ott, de mindenhol leáll majd a munka, és a bányát örökre bezárják…