POSZT: beindult a forgatag - videóval

Két napot vett el eddig az úgynevezett mediterrán nyár az idei Pécsi Országos Színházi Találkozóból, ami persze rendben folyt a zárt helyszíneken, de a rutinos posztolók tudják jól, a fesztivál sava-borsa a belvárosban való vegyülésben, meg az esti kiülésekben rejlik. Szombatra aztán időleges üzemzavar állt be az esőcsináló gépekben, mert egész nap jó idő volt. Szerencsére mára sikerült megjavítani a szerkezeteket, így végre ismét esik. Ennyit a szomorú vasárnap délelőttökről.

Node vissza a boldog, napfényes órákhoz. Szombat délután már fesztiválszerű tüneteket kezdett mutatni a POSZT, a Sétatéren emberi jelenlét nyomaira is bukkantunk, és a megviselt Dante kert is lassan magára talált. Első célpontunk azonban nem ez, hanem a Széchenyi tér, ahol idén is jelentős kedvezménnyel csábítanak minket aljas módon könyvvásárlásra, plusz még esetenként érdekes beszélgetéseket is hallhatunk. Laár András pénteki jelenését az aznapi esedékes özönvíznek hála elbuktuk, de semmi gond: most épp Stefan Gates Gasztronauták című könyvéről folyik a csevej.

A Gasztronauták egyébként egy kihagyhatatlan könyv, hiszen ki nem álmodozott volna arról, hogy a szomszédból készít vacsit, avagy felhasználja főzésre náthájának végtermékét. Mindezt és még többet megtudhatunk ebből a remek könyvből, a következő bemutatandó kötet, a Kafka levese pedig (végy egy csipetnyi Gregor Samsát) arra szolgáltat példát, hogy milyen vicces dolog is híres írók stílusában recepteket írni.

Mi sem természetesebb, mint hogy ezután vacsorázunk, kihagyva Magyarország egyik legrosszabb írónőjét, akiről annyit véletlenül megtudunk, hogy új regényével tényleg beérett. Ami azt illeti, a kényszeresen kanalat hajlítgató Uri Gellert is kihagyjuk, a Sétatér környékére helyezve át harcállásunkat. Itt sincs azonban hosszan maradásunk, hiszen kilenckor kezdődik a Bóbitában az Udvariatlan szerelem című, az idei Pécsi Egyetemi Napokat már megjárt előadás, amelyet most remélhetőleg sikerül rendben végignézni.

Már ha beférünk, ugyanis a sikamlós témájú előadás igencsak sok embert vonz, legalábbis a Bóbita befogadóképességéhez viszonyítva. A nézők egy része már már csak az eredetileg gyerekekre szabott ülőpárnákon kap helyet, de a végén azért mindenki elfér. Az Udvariatlan szerelem eredetileg egyébként egy pikáns, sok esetben obszcén jellegű középkori verseket tartalmazó antológia, amely már önmagában igen érdekes, és még inkább azzá teszi a szellemes, mondhatni ihletett előadás.

A fiatal, még színművészetis színészek kitűnően használják ki a versek beszédhelyzeteiben rejlő lehetőségeket, a zenés feldolgozások meg pláne jól sikerültek. A könnyed mégis vaskos előadás megérdemelten arat óriási sikert ötperces vastapssal. Ezután még sikerül pár szóra elkapni a darab rendezőjét és egyben a kötet egyik fordítóját, Győrei Zsoltot, majd némi elhajlongó magatartás után a katasztrófavédelmi sziréna andalító zenéjére hazafelé vesszük az irányt. Ja, és szeretnénk jókívánságainkat kifejezni annak a jófej egyénnek, akinek sikerült felgyújtania egy kukát a Petőfi utcában és egyben reményünket kifejezni, miszerint pár napon belül leszárad a keze.

Jó Medárd napi ázást ma minden kedves posztolónak.