Kultúra

2009.07.20. 01:54

Túléltük a világvégét - Hegyalja, 4. nap

Alaposan átszervezte a zárónapot a vihar, ami a sátrakba húzódó fesztiválozókban nem okozott kárt. A kavarás ellenére is tarolt a Basement Jaxx, de az Ignite és a NOHA miatt is érdemes volt kitartani.

H. A.

A tudósító is csak ember, emberi korlátokkal. Tokajról valahogy Pécsre kell érkezni, közben sehol egy billentyűzet, illetve ami van, az egy lemerült akkumulátoros notebook tartozéka, azon pedig aljzat nélkül macerás gépelni. Az utolsó nap összegzése tehát kicsit megkésve, de annál alaposabban. 

Arról már hírt adtunk, hogy a hazai fesztiválszíntéren ismét a legegyedibb megoldások bajnoka a Hegyalja a három órás készültségi fesztiválszünettel. A nagyszínpad át is költözik az A38 sátorba, a Basement Jaxx már fedett helyen aprítja a négynegyedeket a párafelhős levegőbe.

Személyes ízlés tartott távol tőle, a végét sikerült csak elcsípnem. Szerencse, hogy a kínos jelzőt megspóroltam a Faithless DJ-setjétől, mert így itt pardon nélkül gombostűre lehet tűzni. Hogy a mai napig mi tud izgalmas lenni a standard ütemes puffogásban, amit dallamok sem mindig támogatnak meg, helyenként beszáll egy gitár vagy fúvós, és minderre egy női ének rakja fel a pontot - rejtély. House mjúzik, állítólag, annak viszont kicsit eklektikus, minden másnak azonban túl fájóan sablonos. Különösen az ütem mellé kikevert elektronikus alapok, szőnyegek. Alig vártuk hogy a Jaxx elhúzzon a színpadról.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Basement Jaxx az A38 sátorban (fotó: Hegyalja Fesztivál)
[/caption]

Hogy aztán odaállhasson a Machine Head melletti második titkos favorit - a nemzetközi legénységű, ám német Noise Of Human Art. Breakbeat, dnb, balkán, latin és természetesen az elektronika - a NOHA zenéjét talán így lehetne a legjobban körülhatárolni. Délután melegítettek volna Barabás Lőrincék előtt, most övék a megtiszteltetés hogy az utolsó hangszeres fellépők közt búcsúztassák a jubileumi Hegyalját. Meghálálta a csapat a jól megérdemelt rivaldafényt - a slágeres törtütemek ugyancsak egy sátornyi embert mozgattak meg, bár értelemszerűen nem annyit, mint az előttük "remeklő" house-vagányok. Külön dícséretet érdemel Minerva Diaz Perez, a zenekar énekesnője, aki hangja mellett káprázatos szemeivel is letaglózta a közönséget - annak férfitagjait legalábbis.

A DeWalton mindeközben már véget ért az Ignite. Na ők az a zenekar, akiket otthon alig ismer valaki, egyike a sok hc-bandának az Egyesült Államokban, itt meg világsztárok. Naná, mert magyar a frontember. A kondibolond, Mátyás királyos tetoválásokkal hivalkodó Téglás Zoli tört és akcentusos magyarral szól a közönséghez, amiből néha kikerekedik valami vicces. "A gyűlölet ellen kell tennünk, a hazugság ellen, ami ott van az emberekben minden fucking hol." - hangzik el két nóta közt, majd jön a dallamos hardcore punk.

A sátor dugig, persze hogy ezrek kíváncsiak Téglásra, aki a koncert végén a közönségbe vetődve énekli hogy "éljen a magyar szabadság, éljen a haza", az egykori Kossuth Rádió szignáljának dallamai pedig gitáron szólalnak meg a háttérben. Utánuk Blind Myself, kicsit botladozó hangosítással. Mellettük nagyjából ekkor ér véget Mátyás Attila magánszáma, és hangol a 30Y. Hajnali egykor.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Blind Myself a Hegyalján (fotó: Hegyalja Fesztivál)
[/caption]

A vihar elkerülte a várost és a fesztivált, pár esőfolt azonban otthagyta a nyomát, hogy ne mondhassuk: idén csak Tokaj úszta meg hogy elázzon. A bortermelők közül valaki azonban szerződést köthetett az istenekkel - még a lezárt színpadok mellett is azt mondhatjuk, ilyen mák a világon nincs, mint amivel Tokaj túlélte a szombati világvégét. Közönség jócskán maradt, néhányan vissza is fordultak, a show folytatódhatott tovább. Egy időben csupa nagyágyúval - Blindék után Superbutt majd Insane, miközben Zoliék után a PASO állt színpadra, egy időben a NOHÁval.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Színpadon a PASO (fotó: Hegyalja Fesztivál)
[/caption]

Ilyenkor az ember rossz esetben nem tudja, hova igyekezzen, ezért inkább választ egy színpadot és utoljára még kibulizza magát. Az utolsó este minden probléma ellenére veszett jól sikerült, már csak a hangulat miatt is. Meg hát folytatódott a zsebwoodstock, csúszkáló pacskerokkal és homlokig sáros metálosokkal.

Innen már csak egy teendő van - túlélni az egyhangú hazautat is, aztán vágni a centit a következő fesztiválig - két hét vagy egy év múlva.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!