Tiltott dalok Cseh Tamástól

A CinePécs V. Moveast Filmfesztivál kísérőrendezvényeinek egyik leglátogatottabb műsorszáma volt az a szombat esti film,  amivel Cseh Tamásra emlékeztek, majd a vetítés után a Cseh Tamás-dalok szövegírója, a 39 éven át volt szerzőtárs, az örök barát, Bereményi Géza író mesélt mára múlttá, sőt, legendává vált kapcsolatukról. Az első pillanattól az utolsóig.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A filmfesztiválon Bereményi Géza emlékezett Cseh Tamásra
[/caption]

- Egy lánytól hallottam először a nevét. Arról beszélt, hogy volt egy társaságban, és elkezdte sorolni, kik voltak ott. Ez, meg az, meg amaz, meg a Cseh Tamás, és még Z is. Nekem megütötte a fülemet az idegen név, ki az, ez a Cseh Tamás, kérdeztem. Azt felelte, egy nagyon zárkózott, gátlásos fiú. De csak ennyit. Utána még egyszer hallottam a nevét emlegetni, és valaki azt is mondta, hogy gitározik.

Aztán nem sokkal később egy nagyobb társasággal ballagtunk a Kossuth Lajos utcán, már késő este. Az Úttörő Áruház előtt jártunk, amikor szemben, a Puskin Mozi előtt lefékezett egy taxi és kiszállt belőle valaki. Észrevett bennünket, köztünk is Szentjóbi Tamást, akinek átkiáltott, hogy hová, hová. Szentjóbi mondta, hogy a Diófába, az egy éjjel is nyitva tartó kocsma volt. Erre ez a fiú közölte, hogy várjunk, kifizeti a taxit és jön velünk. Cseh Tamás volt az, akivel együtt ültünk aztán azon az estén a Diófában. És én egyszer csak azt mondtam neki, hogy szeretnék neki dalszövegeket írni. Hogy bizonyítsam rátermettségemet, előhúztam a zsebemből akkoriban megjelent első kötetemet, tessék, itt van, itt látható rajta a fényképem, író vagyok. Nem nagyon hatódott meg tőle, rögtön azt felelte, hogy nem szokott olvasni, mert a könyvek mindig felzaklatják. Szóval jól egymásra leltünk: egy ember, aki ír és egy ember, aki nem olvas… Ettől függetlenül megbeszéltük, hogy holnap felmegyek hozzá, és megpróbálunk valamit összehozni.

El is mentem a Vízivárosba, az Iskola utca 35.-be, ahol lakott. Aludt, egyáltalán nem várt, de persze beengedett. Tényleg csak három könyve volt, azok is mind indiánosak, Amerikából kapta őket. Aztán elővette a gitárt, és kértem tőle papírt és tollat, mert azt persze nem vittem magammal. Eljátszott egy dallamot. Ez a legjobb? -  kérdeztem. Nem, van egy másik is, mondta. Két dallam volt akkor mindössze. De aznap még megírtuk az Ócska cipőt.

Aztán lementünk a Városkapu presszóba, ahol egy Tündike nevű pincérlány dolgozott. Elkezdett dobálni kockacukorral. Tamás mondta, Tündike, ne csak a Gézát dobáld, hanem engem is. Erre én azt mondtam neki, hiszen téged dobál, csak engem talál el. Ezt hívják a pszichológiában csúsztatásnak. De ezt a Tamás nem értette. Egyébként  szövegekre is mindig azt mondta: nem érti. Nem érti, csak érzi. Aztán akkor értette meg őket, amikor eljátszott egy-egy számot a közönségnek, és az ő reagálásuk hatott rá, szóval, így, érdekes módon, ilyen gellerrel lett az övé is a szöveg.

Ám anélkül, hogy a magam érdemeit akarnám itt fényezni, Tamásnak nagyon kellettek ezek a szövegek. Ő állításokat énekelt, ez illett hozzá. Amikor egyszer Erdélyben járt, úgy konferálták fel: itt van Cseh Tamás, az igazmondó.

És hogy mi történt az elmúlt két hónapban, Cseh Tamás halála óta?

- Talán a legfontosabb, hogy Tamás elmenetele után, és erre például most, ennek a filmnek a nézése közben döbbentem rá, én is közönség lettem. Eddig állandóan figyeltem, értékeltem, sokszor mint egy őrmester, mondtam, hogy mit kellene csinálni, mi a jó, mi nem. Most át tudom már adni magam a daloknak, még azt is mondhatnám, most kezdem csak tudni, milyenek is ezek a dalok igazából.

És egy jó hír a Cseh Tamás-Bereményi rajongóknak a végére.

- Volt egy sereg, legalább huszonöt dal, ami én letiltottam. Mert nem voltak jók, vacakok voltak, és túlzóak is, sokféle értelemben, még erkölcsi értelemben is. Tamásnak volt egy barátja, akihez egyszer elment. Lementek a pincébe, ez az ember bevilágította, és egy kis kamerával felvette, ahogy Tamás énekel. Ő meg, mivel ezek a dalok a tiltásom alatt voltak, akkor megragadta az alkalmat, hogy mégis elénekelje őket.

Ez az ember most eljött hozzám, elhozta a felvételt. Bevallom, bőgtem, amikor megnéztem. Csodálatos az egész. Úgyhogy most itt be is jelenthetem, hogy ezek hamarosan meg fognak jelenni Tiltott dalok címmel. Ez a jó hír a mai estén – búcsúzott a közönségtől Bereményi Géza.