A hanyatlás kora, vagy földi Paradicsom?

Pécs török kori történetét tartja, aki az Irem kertje című könyvet veszi a kezébe. És ha van affinitása a történelemhez, nem is teszi le a korabeli metszetekkel illusztrált szép kötetet. Pécs története a hódoltság korában alcímet viselő könyv az időszakot nem a város 1543-as tartós török uralom alá kerülésétől, hanem 1526-tól tárgyalja, amikor az ellenséget védtelenül, ellenállás nélkül a falai közé engedő Pécset a mohácsi csatát követő napokban, szeptember elején elfoglalták időlegesen a törökök. (Leöldökölték az el nem menekült lakosság zömét, majd felgyújtották a várost.)

Pécs középkori története 1543 júliusában dicstelenül ért véget. Védői ekkor meg sem kísérelték az ellenállást a szultán óriási erőket felvonultató seregével szemben. A vezetők és katonák elmenekülése után az otthon maradt polgárok küldöttséget menesztettek a törökökhöz a város kulcsaival. Elterjedt a hír, miszerint a török vezérek annyira meglepődtek az üres városon, hogy cselt gyanították, és három napig megtiltották a katonáiknak a városba való belépést. Kászim szekszárdi bég Pécset legkésőbb július 5-én elfoglalta. Állítólag maga II. Szulejmán szultán is ellátogatott Pécsre július 6-án. A pécsieknek szerencséjük volt, mert a szultán jó hangulatban volt, és megtiltotta a város felprédálását. (Ezzel azonban már elkésett.) A szultán még azt is megkérdezte a pécsiektől, hogy kit szeretnének uruknak. A polgárok Kászimot nevezték meg.

Pécs török kora a keresztény kortársak szerint hanyatló időszak volt a város történetében. A moszlim szerzők – mindenekelőtt a jeles pécsi szülöttek – azonban a földi Paradicsomnak, „Irem kertjének” tartották. A kötet címválasztása is elárulja, hogy a szerző ez utóbbi minősítést tartja a valósághoz közelebbinek.

A szerző névjegye

Varga Szabolcs 1978-ban született. 2001-ben szerzett diplomát. 2008-ban védte meg a disszertációját. 2001 óta tanít a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán, ahol jelenleg docensként dolgozik az Egyháztörténeti Intézetben. Nős, két gyermeke van, Magyaregregyen él. Társszerzője a készülő Pécs nagymonográfiája harmadik, török kori kötetének.

A könyv lapjain olyan sokszínű város izgalmas élete elevenedik meg, amely a török félhold árnyékában több balkáni jeggyel gazdagodott – inkább, mint igazi törökkel – , és a falai között jól boldogult a hódoltság egyik legerősebb keresztény közössége. Az akkori város életéhez egyaránt tartozhatott a budai külvárosból felzendülő harangzúgás és a müezzinek éneke, a keresztény időszemléletet tükröző óratornyok és – az egyébként boszniai horvát származású – Kászim bég nevét viselő híres dzsámi. A Duna–Száva vonalától északra ez volt az egyetlen jelentős méretű moszlim imahely.

A török kori Pécset a kortársak igazi kereskedővárosnak tartották. A régió központjának számított. Nagy vonzerőt gyakorolt a balkáni iparosokra és kereskedőkre. Kezdetben a magyar lakosság száma sem csökkent. 1545-ben 529 háztartásban az ötös szorzóval 2695 magyar lakossal lehet számítani. 1552-ben már 552 keresztény családot írtak össze. A XVI. században a keresztény városrészek még viszonylag önállóan intézhették az ügyeiket. Ám a keresztény felekezetek egymás közti konfliktusaikat a kádi elé vitték. 1565-ben a török elöljáró például azért végeztetett ki egy reformátust, mert az kitépte a katolikus pap kezéből az oltáriszentséget, majd megtaposta.

1575 után Pécs a hódoltsági unitarizmus fellegvárának számított évtizedeken keresztül, miközben egyre inkább török vallási centrum is volt a régióban. A XIII. Gergely pápa naptárreformját a városban épp hogy megtelepedett jezsuiták először 1613-ban próbálták bevezetni. Az unitáriusok mellett még a magyar katolikusok is ellenük fordultak, és török bíróság elé vitték az ügyet. Iszkander pasa kitoloncolással járó ítélete végrehajtásától csak az éppen a városban járó Bethlen Gábor közbenjárására tekintett el. 1640-ban újra próbálkoztak a jezsuiták, és akkor Mehmed pécsi bég halálra ítélte őket, de a pécsi délszláv katolikusok váltságdíjat fizettek értük.

A XVII. században keresztény már nem élhetett a város falain belül. A budai kapun kívül, illetve a Malomszegnek nevezett északkeleti részen éltek keresztények. A Malomszeg a Tettye- patak mente volt, ahol 50 vízimalom működött. A török és balkáni lakosság a lakóházaikkal nem túlságosan sokat törődtek, viszont a vallási építkezések itt jelentősek voltak. Pécs török kori területén 11 dzsámi volt és tíz mecset.

A város visszafoglalója, Bádeni Lajos őrgróf 1686-ban azt írta Pécsről: „pompás középületei és a török mosék, a jól kövezett utcák, elég sok cserép tetőzet, a számtalan kút, forrás és csorgó kényelmet biztosítanak lakóinak”.

A város ekkor és ezzel tért vissza a keresztény Európához.