Kultúra

2010.05.06. 17:07

Ősbemutatóval rukkolt elő Vincze János a Harmadik Színházban

Sultz Sándor Mal'haba című tragédiájával Vincze János azt a vonulatot viszi tovább, amit valaha a Csirkefejjel kezdett el, majd az utóbbi években a Háy-darabokkal teljesített ki.

Méhes Károly

Éppen ezért a legnagyobb kérdés az előadás láttán, hogy ez a sor meddig folytatható, egyáltalán folytatható-e? A Mal''haba bizonyos értelemben a fent említett művekhez van tapasztva, mintha azoknak lenne valahányadik, minden esetre sokadig felvonása. A hely és téma: magyar falu vagy kisváros valamikor a rendszerváltás után, teljes anyagi és – ami amúgy ebből nem feltétlenül következne – lelki és erkölcsi nyomor. Munkanélküliek, alkoholisták, nyomorékok, kallódó fiatalok jelennek meg a színen ezúttal is, és bár, ahogy az kell, felcsillan némi remény arra, hogy hátha jobb lesz, ez természetesen nem következhet be, nem a happy endről szól az élet (ez a fajta bizonyosan nem).

A kevésbé ismert Sultz Sándorról már a tájékoztató is azt írja, hogy méltatlanul nincs elismerve és szorul háttérbe, azonban a Mal''haba ezt az ítéletet nem igazán írja felül. Sultz irodalmi nyelve, még akkor is, ha tudjuk, hogy a színház nem irodalom, messze elmarad például Háy Jánosétól, a szlengje, a laza dumája egyáltalán nem olyan éles, ütős, inkább erőltetett – sokszor nem is tudnak vele mit kezdeni a színészek, de azért persze mondják.

Maga a cselekmény több Kék fényre vagy – amint a darabban el is hangzik korfestő hívószóként – Mónika Show-ra elég lenne. Érdekes módon a sok súlyos tett és tény (gyilkosság, öngyilkosság, rablás, leütés, vérfertőzéssel való vádaskodás, börtön) ellenére az egész alapvetően felszínes marad. A szereplőket alig-alig ismerjük meg, csupán azt, mi a rossz bennük, mitől szenvednek és, hogy a nyomorukat kinn próbálják leverni.

Ez alapvetően a Sultz-darab hiánya, ám Vincze János sem tud vele nagyon mit kezdeni. Kétségtelenül, működnek a toposzok, megvan a jó kis színpadképünk, csak most az előző bemutatókhoz képest nem balra van a vacak kerítés, hanem szemben, a budi meg jobbra. Az, ami Vincze mára klasszikussá lett rendezésében, a Kvartettben (200 előadás 13 év alatt) tényleg egy korról való teljesen hiteles és máig ható pillanatfelvétel, a Mal''habában sok esetben inkább egy lerágott csont továbbrágcsálása.

Az anyagi-testi-lelki nyomor mikrovilágának tablóját ismert figurák alkotják. Az együttlakó generációk, a méregkeverő, de ugyanakkor ezzel együtt is valamiféle régi tartást képviselő öregasszony (Bódis Irén), tolószékes, gügye férje (Krum Ádám), feleséggyilkosság vádjával 17 évet leült fiúk, János (Német János), továbbá az ő lánya (Stubendek Katalin), annak férje (Bánky Gábor), valamint az ő közös lányuk, Szilvi (Fischer Lilián). Ez a família, ahol nagyjából mindenki utál mindenkit, és hozzájuk jön még egy többnyire rajtuk élősködő bűnözőpáros, Titusz (Köles Ferenc) és Gubacs (Fischer Norbert). És megjelenik a két orosz vagy ukrán bérgyilkos is, kitenni a pontot a darab végére.

Az egésznek ott kellene fordulnia, hogy a börtönből szabaduló János más emberként tér vissza, már-már jézusi pózban, ám röpke fél nap alatt annyi hazugsággal és fertővel találkozik saját családja körében, hogy inkább fogja magát, és kisétál a színről.

Megoldás nincs, jönnek a gyilkosok, és Szilvire, aki maga lehetne a frissesség és fiatalság, egy halott fiúval a karjaiban hull rá a sötétség. Az üzenet megvan, de ez önmagában még (vagy már?) kevés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!