Nem csúszott a Sligovica, Pezsgő lett az album címe

„Véletlenül kerültem a filmek világába, rocksztárként, barátságból írtam meg a Cigányok ideje zenéjét. Aztán a háború kényszere Párizsban újra a filmek felé fordított, mindemellett nem tartom magam filmzeneszerzőnek, az utóbbi tíz évben már nagyon kevés filmben dolgoztam. Zenekarban sem tervezem mostanában Emir Kusturicával a közös zenélést, mert én már túl vagyok azon a rockon, amit ő Pécsett is bemutatott az együttesével” – mondta el Goran Bregovic a pécsi koncertje előtt újságírói kérdésekre válaszolva.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Megtelt a Dóm tér Bregovicék koncertjére
[/caption]

A Dunántúli Naplónak arról is beszámolt, hogy a pécsi koncerten új lemezének, az Alkoholnak nem csak az első részéből, a Sligovicából (szilvapálinka), hanem a készülő második részből is beválogatott néhány nótát. Az év végén megjelenő összeállítás eredetileg egy vonóskoncert lett volna Három levél címmel, melyet élőben már fel is vettek Rómában.

„Aztán meghallgattam, és megpróbáltam inni hozzá, ám ez egyáltalán nem sikerült” – mondja Goran Bregovic. Így Pezsgő lesz a címe a még alakuló második résznek, amely nagyon fog majd hasonlítani a Sligovica hangulatához.

Az Alkohol duplalemez ugyanis azért született, hogy lehessen hozzá mulatni. Magyarázatképp, mint egy zenei ars poeticaként pedig hozzátette: „Én Szarajevóból, egy olyan területről származom, ahol nem létezik klasszikus zene. Amikor Monteverdi az operáit írta, a mi környékünkön egyetlen hangszer létezett, az is egyetlen húrral. Mifelénk a zenének mindenkor az volt a célja, hogyha megszólal, az emberek jól érezzék magukat. Ezeknek a daloknak is úgy képzelem el a jövőjét, hogy a hölgyek az asztalon táncolnak, a férfiak dugdossák a papírpénzeket a zenészeknek, s mindenki jókedvű.”

„Minden új dalom filmzene, a hozzájuk tartozó képek pedig a közönség fejében forognak”

Goran Bregovic fergeteges bulit csapott szombat este a Bazilika előtt, és a zeneművészről kiderült az is, hogy vidám muzsikájának jelentős nemzeti hagyományai vannak.

– A Bijelo Dugme együttessel indult a világhírnév, Kusturica filmjeivel folytatódott. Nem lesz már több filmzene?
– Baráti alapon kerültem a film világába, és rocksztárként írtam az első filmzenémet. A háború miatt Párizsba kerültem, ott viszont a filmzene volt az egyetlen esély a további munkára. Mindemellett nem tartom magam filmzeneszerzőnek, az utóbbi tíz évben már nagyon kevés filmben dolgoztam. Ma is azt gondolom, hogy minden új dalom filmzene, a hozzájuk tartozó képek pedig bennem és a közönség fejében forognak.

– A balkáni kultúra nagykövetének tekinti magát ?
– Nem képviselek semmiféle kulturális ágat, mindig szubkulturális vonalon mozgom. Az elmúlt 8 évben 5 millió lemezt adtam el, de ritkán szerepeltem a tv-képernyőn. De a zeném olyan, mintha mindenütt otthon lennék. A zene egy csoda, amit az Isten ránk hagyott, és ebből szeretnék egy szeletkét megmutatni.

– A Pécsett is hallható Alkohol, legutóbbi lemeze a világzene és a jazz határán mozog?
– A Sligovica része született meg tavaly, és az album második lemezeként írtam egy vonóskoncertet, amit Rómában fel is vettünk. Aztán meghallgatva rádöbbentem, hogy erre lehetetlen mulatni. Így most Pezsgő címmel az elsőhöz hasonló változaton dolgozom. Olyan területről származom, ahol nem létezik klasszikus zene. Amikor Monteverdi az operáit írta, a mi vidékünkön még egyetlen egyhúros hangszert használtak. Felénk a zene funkciója az, hogy az ember igyon rá, és jól érezze magát. Ha sikerül a „Pezsgő”, úgy képzelem a további sorsát, hogy a hölgyek az asztalon táncolnak rá, a férfiak meg dugdossák a papírpénzt a zenészek zsebébe és mindenki mulat.

Hatezer fős nagy mulatság

Szombaton este 20 órakor, a Goran Bregovic koncert előtt úgy fél órával megfagyott a vér a szervezők ereiben, hiszen alig 1500 ember téblábolt a Dóm téren a Wedding and Funeral Orchestrára várva. Igaz korábban órákon át ömlött az eső, s még ekkor is bármikor megnyílhattak újra az égi csatornák.

Ám az istenek úgy látszik kedvelik ezt a muzsikát, mert újabb eső már nem jött, mi több 30 perc alatt annyian érkeztek, hogy a kezdésre már mintegy hatezren figyelték, hogy mit is takar ez az esküvői és temetési zenekar elnevezés. Bregovic időben kezdett, két énekesnővel, négy fúvóssal és egy dobos-énekessel, Alen Ademoviccsal (aki annyira hasonlít Bregovicra, hogy akár a fia is lehetne, kitűnő hangjával, előadókésségével és küllemével pedig pillanatok alatt elnyerte a legtöbb hölgynéző tetszését) fergeteges buliba kezdett.

A közönség lassan oldódott, a számok jórészét nem ismerve, ám hamar kiderült mindenki számára, ez a koncert a zene élvezetéről, az önfeledt mulatásról szól. Olyannyira, hogy temetési dal mindössze kettő került be a repertoárba, ugyanakkor a két órás parti végén már együtt énekelt a sokadalom a délszláv gitárossal.

Gas, Gas, Ederlezi és Mesecina

A „Bregovic Band” igazi rajongói – a közönség soraiban szép számmal akadtak szerbek és horvátok – eleinte megütközve fogadták a kamaraprodukciót, ugyanis a zenekar eredeti méretében a pécsi létszámánál négyszer nagyobb, és tízegynéhány fős kamarakórussal is kiegészül. Ám hamar bebizonyosodott, ez a kis csapat is képes élettel megtölteni a Dóm teret, a hangerő és a hangulat ugyanis sokkolta az egybegyűlteket. Az első ismerős dal az Uderground tangó volt, aztán Bregovic operájából, a Carmen with a Happy Endból is előkerült három dinamikus balkáni nóta.

Majd sorra jöttek az Alkohol lemez pörgős vidám dallamai, melyhez trombiták és harmonika varázsolt mediterrán hátteret. No meg Bregovic hamiskás mosolya, amint a levegőbe csettintve táncra perdült, s mulatósra vette a figurát. A Gas, Gasra már tombolt a publikum, a Cigányok ideje lassú filmdalát, az Ederlezit – Ruzsa Magdi a Megasztár vetélkedőn nálunk is népszerűsítette – pedig sírós csend, majd dübörgő taps fogadta, míg a zárószámot, az Undergroundból a Mesecinát úgy fújta a tömeg, hogy Bregovic kedvet kapott egy pohár whiskyhez s még 20 percen át bulizott hatezer fős közönségével. Utóbbi a koncertzáró Kalasnyikov alatt be is lett vonva a produkcióba: magyarul kellett kiáltani - szigorúan ironikusan - azt, hogy "támadás".

– Én minden körülmények között szarajevói vagyok, vagyis fel kell készülnöm arra, hogy időnként rossz híreket kapok otthonról. Remélem, hogy ez a rossz időszak most már elmúlt, de mifelénk folyamatosan cserélődik a pesszimista és az optimista hangulat, miután nincs egyértelmű határvonal a nálunk keveredő katolikusok, pravoszlávok és muzulmánok között. Most éppen az optimizmus idejét éljük. A Nemzetközi Egyetemi Kultúrhét Balkánnal foglalkozott, így elvárható, hogy kicsit mélyebben is értékeljem a jelenlegi boszniai helyzetet. A háborúnak vége és minden jó ilyenkor. A mi népünk az önök területén át menekült Európa országaiba, amiben a közreműködést ezúton is köszönöm. Ismerve a történelmet, hosszú távon azonban nem tudunk optimistán a jövőbe tekinteni. Ma úgy látom, Európa tartogat számunkra is valami jót, ami talán jobb lesz, mint amit Bosznia-Hercegovina megélt az Osztrák–Magyar Monarchia idején.

– Én minden körülmények között szarajevói vagyok, vagyis fel kell készülnöm arra, hogy időnként rossz híreket kapok otthonról. Remélem, hogy ez a rossz időszak most már elmúlt, de mifelénk folyamatosan cserélődik a pesszimista és az optimista hangulat, miután nincs egyértelmű határvonal a nálunk keveredő katolikusok, pravoszlávok és muzulmánok között. Most éppen az optimizmus idejét éljük. A Nemzetközi Egyetemi Kultúrhét Balkánnal foglalkozott, így elvárható, hogy kicsit mélyebben is értékeljem a jelenlegi boszniai helyzetet. A háborúnak vége és minden jó ilyenkor. A mi népünk az önök területén át menekült Európa országaiba, amiben a közreműködést ezúton is köszönöm. Ismerve a történelmet, hosszú távon azonban nem tudunk optimistán a jövőbe tekinteni. Ma úgy látom, Európa tartogat számunkra is valami jót, ami talán jobb lesz, mint amit Bosznia-Hercegovina megélt az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Megtelt a Dóm tér Bregovicék koncertjére -->