Magyaros gitárszóló a blues őshazájából

Ültek a földön, az ablakban, de még az asztalokon is múlt pénteken a Billentyű Kocsmában ifjabb Katona Tamás koncertjén. Ennyi ember bluesbulin jó ideje nem fordult meg Pécsett, és a hatalmas érdeklődés most sem annyira a műfajnak szólt, mint inkább az előadónak, a csodagyerekként induló pécsi gitárosnak, aki három éve már Amerikában tépi a húrokat.

Tomi ugyanis már kilencesztendősen ott szólózott a színpadon, aztán játékban megerősödve nekiindult a tengerentúlnak, hogy a blues őshazájában, annak is legjelentősebb zarándokhelyén, Texas-Dallasban próbálja ki magát. Most pedig hazatért, hogy bizonyítsa, a külföldi vendégjáték mekkorát lendített a pályafutásán. A bluesgitárost arról faggattuk, hogy mi történt az elmúlt három évben odakint.

– Csak három hétre érkeztem, és Budapesten, valamint Pécsett adtam egy-egy koncertet – számolt be az itthon történtekről, majd gyors áttekintést adott az amerikai esztendőkről is. – Dallasban élek, zenei ideálom, Stevie Ray Vaughan városában, akinek a hatására, no meg édesapám, Katona Tamás gitártanításának köszönhetően belekezdtem a muzsikálásba. Hatéves voltam, amikor Stevie meghalt, de a játéka azóta is minta számomra. Ezért is mentem Dallasba, folytatva azt az utat, amit ő nem tudott végigjárni.

2007 óta vagyok kint. Eleinte beálltam jamelni, majd saját bandám lett, jól ismerik már a nevem. Időközben megnősültem, igazi szerelmi házasság ez, a párom egy fellépésemen figyelt fel rám, hamar megtaláltuk a közös hangot. Hogy miben más a dallasi és a magyar bluesjáték? Nos, hihetetlen energiával játszanak, szívvel, alázattal, szeretettel, mindent a közönségért. Megjegyzem, azon nem lepődik meg senki, hogy magyar vagyok, arrafelé természetes, hogy mindenki a világ valamelyik távoli részéből származik.

Az időbeosztásomat illetően együttesemmel hetente három koncertet adunk. Hétvégén mindig játszunk, hét közben pedig jam sessionokat vezetünk. Rendesen meg lehet élni ebből az USA-ban. Kis klubokban lépünk fel, ahol a tévékből folyamatosan ömlik az amerikai foci meg a NASCAR autóversenyek, mindemellett észre tudjuk vetetni magunkat. Közben készülnek az új szerzeményeink is, 2011-re tervezzük egy album megjelentetését. Azt azért tudni kell, hogy kint sincs kolbászból a kerítés, a popról, a celebekről szól minden műsor, a bluesban extrákat kell letenni a színpadra, ha figyelmet akarunk. A rockot például rendre becsempésszük a koncertjeinkre, mindemellett igyekszünk az arany középúton egyensúlyozni. A lelkünket viszont nem adjuk el, mindig megmaradunk blueszenésznek.  

Mészáros B. E. -->