Metálos főgonosz, de olykor verseket ír

– A kórista fiúnak mi hozta a nagy kiugrást?

– Az ezredfordulón végzett színészként tértem vissza a szülővárosomba. Tény, hogy aztán kilenc évig voltam a tagja a színházi kórusnak, mert csak ott volt státusz, de szóló énekes szerepeket szinte minden nagyobb zenés előadásban kaptam. A Harmadik Színházban közben mesehősként is felfedeztek, két éve pedig a PNSZ-ben is hivatásos színész vagyok.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Götz Attila: „Isten helyet csinált a szép arcomnak”
[/caption]

– Azért ilyen öblös hanggal kevesen rendelkeznek a színpadon.

– Kint voltam Bécsben meghallgatáson, s azt mondták a hangomra, hogy baritenor. Csak néztem, hogy miféle birkának titulálnak? Nos, ez egy musical hangfaj, baritonális mélységekkel, tenorális magasságokkal.

A szerepről viszont lemaradtam, mert úgy fogalmaztak, túlzottan „ukrános” a német akcentusom.

– A héten ott lesz a Harmadik Színház felújított Örkény-emlékjátékában. Megváltozott a darab?

– Egy szereplő kicserélődött, de minden a régi, egy évszázad cirkuszi porondján kerül színre az író keserédes életműve. Eleinte csak nevetgéltünk az ironikus gondolatokon, de amikor összeállt az egész, akkor már sírtunk a színpadon.

– Nem zavarja, hogy többnyire a főgonoszt alakítja?

– Talán mert nem vagyok az a vékony arcú, csillogó szemű bonviván. A tesztoszteron megritkította a hajkoronámat is, bár én úgy mondom, Isten helyet csinált a szép arcomnak.

– Milyen a pódiumtól eltávolodva Götz Attila?

– Rocker, akit a kaland érdekel és nagyon szeretek élni. De van lírai énem is, egy kötetnyi versem vár kiadásra. A hobbim pedig a Trabantom. Puritán a külső, de belül gyári minden, Honda-ülések, tiszta etanollal járok. Szóval harap a gép és a gazdája is.