Tízezrek keresték fel a mohácsi Busójárást, köztük Áder János államfő

Az már a busójárás nyitó napjától érezhető volt, hogy hatalmas az érdeklődés a télűző népszokás iránt, szombaton például már annyian voltak a mohácsi utcákon, mint máskor farsangvasárnapokon, vasárnap  mégis minden előzetes várakozást felülmúlt a tömeg. A szervezők nyolcvanezer vendégre számítottak – bár a tömeg létszámát megbecsülni nem egyszerű, elképzelhető, hogy voltak ennyien, sőt, talán még többen is.

Az viszont biztos, hogy a busók és más jelmezesek soha korábban nem voltak annyian, 1100-an, mint idén. Ez azt jelenti, hogy néhány év alatt megduplázódott a számuk, vagyis azóta, hogy a télűző népszokás az emberiség szellemi örökségének a része lett, nem csak a busójárás iránti „külső” érdeklődés nőtt meg, hanem a mohácsiaké is, nemzetiségtől függetlenül. Mohácson iskolai tananyag a népszokás története, de a beöltözés természetesen nem kötelező senki számára, azt örömmel és önként teszik az erre vállalkozók.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A lányok idén sem úszták meg (fotó: Laufer László, Dunántúli Napló)
[/caption]

A busójárás főbb helyszínein, a főutcán, a Deák és a Széchenyi téren, valamint a Sokác-révnél déltől hömpölygött az emberfolyam. A busók délutáni felvonulásakor és az esti máglyagyújtáskor gyakorlatilag „beállt” a város, moccanni is alig lehetett.

Vasárnap Áder János köztársasági elnök és felesége is a város vendége volt. Megtekintették a tavaly elkészült busóudvart, a Sokác-révnél a maszkások dunai átkelését, valamint az államfő részt vett a busók avatási ceremóniáján is.

A „civileknek” is rengeteg látnivalót kínáltak a szervezők a hagyományos programok mellett: többségében ingyenes kiállításokat, bemutatókat, koncerteket. A népművészeti vásárban minőségi volt a kínálat, a kitelepülő vendéglátósok pedig a hadtápról gondoskodtak. Utóbbi kapcsán egy észrevétele azért többeknek is akadt: az árak mintha kissé „túlképzettek” lettek volna – azonban ez sem volt akadálya annak, hogy az utcákon és a szórakozóhelyeken késő estig, netán hajnalig tartson a vigalom.

Az idei busóavatáson nemcsak az új busókat képviselő legfiatalabb busót, hanem Áder Jánost és Szekó Józsefet, Mohács polgármesterét is busóvá avatták. A tiszteletbeli busók pedig megkaptak minden felszerelést, ami a télűzéshez kell: maszkot, bundát, nadrágot, kereplőt és buzogányt.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Szekó József polgármester is megkapta a busóbundát
[/caption]

Húshagyókedden koporsóégetéssel zárul a télűzés

A busójárás hagyományosan húshagyókedden ér véget, és hétfőn is rendeznek még programokat. Bár ezekre az eseményekre várhatóan már jóval kevesebben érkeznek, de aki lemaradt a vasárnapi programokról, vagy kíváncsi a busójárás másik, talán bensőségesebb arculatára, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia Mohácsra.

Hétfőn délután egy órakor megkoszorúzzák a Sokac-kör Táncsics Mihály utcai székházánál a legendás mohácsi énekesnő, Kersics Anka emléktábláját, majd a busók házról-házra járnak a Kóló téren és a környező utcákban.  

Kedden a maszkások délután fél háromtól gyülekeznek a Kóló téren, három órakor a megszokott útvonalon elindulnak a főtérre, ahol a Zora Néptánc Együttes ad műsort, Menyhárt Éva sokác népdalokat énekel, majd a város tamburásai zenélnek. A máglyát, rajta a telet jelképező koporsóval fél hatkor gyújtják meg.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Busók érkeznek csónakjaikkal a mohácsi busójárásra (fotó: MTI)
[/caption]

1783-ban írtak először a busójárásról

Mohács messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A legenda szerint a helyi sokácok furfangos ősei a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.