Kultúra

2014.04.24. 16:49

„Sokkal igazabb zenekar lettünk” – interjú a 30Y-nal

Folyamatosan érkező új dalok, videóklip, klubturné, és mindez csak a kezdet: óriási lelkesedéssel kezdte a koncertszezont a tavalyi évben kicsit elcsendesülő és az egyik tagjától elbúcsúzó 30Y. A dalírás örömét újra felfedező Beck Zoliék most úgy érzik, hogy új zenekaruk van.

bama.hu (forrás: PTE Zenélő egyetem)

<extra>- Túl vagytok egy Szentimentálé éven, amikor egyáltalán nem is adtatok klubkoncerteket és fesztiválokon sem igazán léptetek fel, ősszel pedig elhagyta a zenekart Gradvolt Endre (Endi) gitáros. Mi volt előbb: a Szentimentálé, vagy ez a válság?

Beck Zoli: Nem azért vágtunk bele a Szentimentáléba, mert válságban voltunk. Azért volt fontos nekünk a Szentimentálé –  személy szerint főképpen nekem –, mert olyan dalok gyűltek össze, amiket egyébként a zenekar nem nagyon játszott a koncerteken. Szerettük őket, csak valahogy nem fértek a többi dal közé. Amikor gondolkodtam, hogy merrefelé lehetne indulni, akkor jött, hogy ezeket a több év alatt keletkezett dalokat foglaljuk össze egy lemezen. A Szentimentálé első dala még 1999-ben született, Papával írtuk egy szál zongorára, úgy, hogy akkor még híre-hamva se volt a zenekarnak. Ennek lett volna ez az ünnepe, és persze egy kis lekussolás is, mert belefásultunk addigra a  „minden tavasszal és ősszel klub, minden nyáron fesztivál” körforgásba. Elfáradtunk – és beleuntunk magunkba. Ez a megállás adott időt arra, hogy gondolkodni tudjunk arról, mit jelent számunkra aktuálisan az, amit 30Y-nak nevezünk. Képesek vagyunk-e újraértelmezni a magunk számára úgy, hogy azt igaznak halljuk?

Ilyen tekintetben problémásak vagyunk, mert mi nem nagyon tudunk úgy zenekart csinálni, hogy az a zenekar nincs valójában. Ez nekünk nem megy úgy, hogy eljátsszuk a dalainkat és köszönjük, megyünk tovább, megint keresünk egy kis pénzt, aztán megint, és zenélünk, csak mert zenélünk. Az ilyen zenekar számunkra nem létező. Akkor van, ha képesek vagyunk még dalokat írni, és képesek vagyunk örömünket lelni abban, hogy játszunk. Ez alatt a felszabadult örömöt értem, nem mondjuk a hírnévhez kötődőt; azt, hogy zenélünk, és benne tudunk lenni a dalokban. Ezekre a kérdésekre választ kellett adnunk, és ez csúszott össze időben a Szentimentáléval. Az, hogy most itt beszélgetünk és megy a tavaszi turné, azt jelenti, hogy elég jó válasz született.

- Milyen a légkör most, hogy négyen vagytok? Hogyan érintette a bandát zeneileg Endi kiszállása?

BZ: Onnan kezdjük inkább, hogy amikor ezek a válaszok megszülettek, akkor a közösségi válaszok mellett megválaszoltuk az egyéni kérdéseinket is. Az egész tavalyi évet ennek szenteltük a koncertek mellett, sokat beszélgettünk. Endi a filmes ügyei felé fordult, arrafelé kezdtünk el mozogni, hogy a saját kreatív útját tudja járni.

Másfelől ki kellett találni, hogy a 30Y milyen úton akar járni. Az volt a kérdés, hogy ezeknek az embereknek van-e alkotói értelemben annyira mélyen köze egymáshoz, és megvan-e az a bizalom, ami kell ahhoz, hogy ez a dolog simán guruljon. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor ezek a dalok úgy is dalok, hogy eljátszom egy dobozgitáron, meg úgy is dalok, ha ketten, vagy akár tizenheten játsszuk. Az inkább csak technikai kérdés, hogy az eredeti dinamikából mit őrzünk meg, vagy hogyan tudunk átértelmezni egy dalt más módon. Ami evidens, hogy sokkal szikárabb lett a hangképünk. Az atmoszférikus gitározás leszűkült, és csak ott maradt meg a dalkeretekben, ahol ez a dal szerves része. A dal alapelemeihez sokkal inkább közelítő történet ez. A veszprémi koncertünkön például azt mondták azok a kedves emberek, akik régóta követik a zenekart, hogy sokkal érdesebbek és a zúzósabbak a számok, inkább már-már olyan, mintha egy punk-rock zenekar lennénk. Akik kevésbé mélyen követnek minket, azokat inkább az érdekli, hogy játsszuk-e a kedvenc dalaikat és jót tudnak-e bulizni. Igen, jót tudtak bulizni.

Hogy technikailag is megválaszoljam a kérdést: a hangszerelés alapvetően most trióban épül fel; vagy zongora-dob-basszusgitár vagy dob-basszusgitár-gitár adja a triót. És a negyedik, amelyik kimarad, az az atmoszféra, a dal színeit adja. Így sokkal több szerepe van az éneknek, és mivel a zenekar száz százaléka énekel, nagyon meghatározóak lettek a vokálszólamok is. Voltak helyek, ahol úgy éreztük, hogy a gitárnak fontos a szólamszerepe, de nem mint gitárszólam, így ezeket a szólamokat énekkel oldottuk meg. Az énekben a többszólamúság hangsúlyossá vált. Vagy ezeket az atmoszférákat átvette még a zongora is egy csomó helyen, vagy a különböző billentyűs hangszerek. Inkább ez a fajta játék forgott ebben, mintsem Endi sajátos gitárjátékának a helyettesítése sok-sok együtt töltött év után. Mondhatni most visszavonultatjuk a mezét nagy tisztelettel.

- Tehát marad így a felállás, nem tervezitek egy újabb tag bevételét?

BZ: Nem, mert nem hiszem, hogy ezen múlik. Ez nem az a zenekar, ahol cserélhető csavarok a tagok, és ha holnap összeveszünk az öcsémmel, akkor attól kezdve más dobol, bagy modjuk más énekel. A zenekar tagjai maga a zenekar, akik együtt csinálják a dolgukat. Végeredményben sokkal igazabb zenekar lettünk, igazabb dalokkal, mint két éve, mert egy elemeltebb történetet kell színpadra vinnünk.

- A tavasz egy néhány dalt tartalmazó EP megjelenését is magával hozta. Miért választottátok ezt a formátumot? Nem gyűlt volna össze a közeljövőben teljes lemeznyi anyag?

BZ: Összegyűlt volna, sőt, de nem akartuk előrerohanni. Hegyekben állnak a dalötletek, ez körülbelül 30-35 számhoz való zenei anyagot és ötletet jelent. Ezeket elkezdtük csinálni, de nem akartunk türelmetlenek lenni. A 2012-es demotivált évben el is fáradtunk bizonyos értelemben, még akkor is, ha jó néhány nagyon jó koncertet játszottunk. Belülről viszont annyira kevés volt bennünk a motiváció, hogy nagyon leszűkült a repertoár, most szeretnénk ezt a két-három évvel ezelőtti szintre hozni, amikor egy-egy turnészakaszban 30-40 dal forgott. Heti 2-3 próbával és a hétvégi koncertekkel megy a zenekar, és így szinte állandóan együtt vagyunk.

Másik oldalról pedig nem akartuk elkapkodni az ügyet, és amennyi dal magától összeállt, az lett az EP. Nem akartunk lemezszerződést sem kötni, nem azért, mert bármelyik kiadóval problémánk lett volna, hanem nem gondolkodtunk már a hagyományos kiadói szerkezetben. Szerettük volna, hogy ezek az EP-k folyamatosan és ingyenesen elérhetők legyenek. Ez sokkal nehezebben lett volna kivitelezhető egy nagylemeznél, mert az a zenekarra is hatalmas költséget róna.

Végül pedig összeraktunk egy kedves produceri csapatot, úgy, hogy megkerestük azokat a barátainkat, akiknek ismerjük és szeretjük a munkáit, és megkértük őket, hogy gondolkodjanak velünk együtt. Nagyjából ez úgy történt, hogy ők demo változatokat és sávokat kaptak, ezzel mi megmutattuk, hogy mit gondolunk a dalokról, és megkérdeztük, hogy ők mit gondolnak. Sőt olykor azt az arcátlanságot csináltuk, hogy nem is kaptak egyben dalt, csak hangsávokat, így nem ismerték a zenekar elképzeléseit, csak a sávokat. Azt mondtuk, hogy tolják össze őket és meséljék el, hogy mit jelent nekik ez. Így egy nagyon izgalmas diskurzus alakult ki, amiből sok ötletet megtartottunk, sokat nem, és volt, hogy olyan gondolatokat indítottak el bennünk, amiből végül megszületett az adott dal. A végső hangképet a sok-sok ötletből Ligeti Gyuri alakította ki az Ádival, miközben minden barát részben producer az elkészült anyag kapcsán. Így nagyon gyorsan tudtunk haladni és nagyon sokat tanultunk magunkról másoktól. Ennek az az egyik marha nagy előnye, hogy senki nem szabja meg, hogy mennyi dal lesz a következő EP-n. Ha akarjuk három dal, vagy egy, az is lehet, hogy csak egy refrén. Tényleg, miért ne lehetne mondjuk  hetente egy refrén. Szóval értitek; marha nagy a mozgástér.

Hát ezekért használjuk az EP formátumot. Valamikor májusban jön a következő, és szeptemberben a harmadik. Azt tervezzük, hogy az EP-k végig ingyenesek és nyilvánosak lesznek. Tulajdonképpen ezek a csomagok dokumentálják is a zenekart, mutatva, hogy hol tartunk. Ez meg vagy érdekli az embereket vagy nem.

- Miközben a 30Y szünetet tartott, Zolinak és Zazának megjelent egy közös lemeze, és több koncertet is adtatok ebben a felállásban. Most, hogy a 30Y újra teljes erővel pörög, terveztek még valamit a Beckek formációval, vagy ez ennyi volt?

Beck Zaza: Az az igazság, hogy ezt sem terveztük. Nem nagyon volt tudatosság ebben az egészben egészen odáig, amikor egyszer csak ki nem gurult ez az összes dal a teremből, és abból már evidensen a Beckek következett. Szóval nem úgy ment, hogy „figyelj Zoli, csináljunk valamit együtt”, „mit? céget?”, „ne, céget azt ne”, hanem teljesen esetlegesen alakult. Nincs külön tervünk vele, csak talán egy-két megkeresésünk, ami a Beckekhez kötődik. A Beckeknek soha nem az volt a célja, hogy külön zenekar legyen, persze szívesen játszunk úgy is egy programot, de a turnéba valószínűleg nem fog beleállni. Ezt a lelki összeborulás szülte inkább, nem az egyéb zenei kreativitás kiélése. Abból született, hogy összefutottunk a próbateremben, mert mindketten oda menekültünk akkoriban Zolival. Átlendített ez mindkettőnket sok mindenen.

- Hogy érzitek, merre megy tovább a zenekar?

Varga Ádi: Rengeteget próbálunk, rengeteget zenélünk, új dalokat csinálunk. Illetve ennek az egész újraéledésnek a magja megtörtént már tavaly nyáron, amikor Zoli inkább csendes magányában írt dalokat, mi pedig együtt hárman a próbateremben.

Zaza: Igen, valahogy úgy történt, hogy ahogy Zolival is összeugrottunk, nyáron úgy ugrottunk össze mi hárman.

Ádi: Aztán már úgy mentünk le, mintha az életünk múlna rajta.

Zaza: Úgy érzem, hogy mostanra értünk meg. Mindenkiről el tudnám mondani ezt az érési folyamatot, például Ádi ahhoz képest, hogy állítása szerint világ életében nem tudott basszusgitározni, most elég szépen csinálja és élvezi is. Engem eddig az sem érdekelt, hogy hogyan szól a dobom, be se tudtam hangolni, (nem mintha most menne, csak néha szerencsém van) mégis elkezdett érdekelni, hogy mi és hogyan szól. Ezek mellett pedig hatalmas zenei tér nyílt meg mindenfelé azzal is, hogy négyen vagyunk és nincs folyamatos gitár a zenénkben. Ráadásul egyfajta tiszta lap érzés lengi körül a zenekart, ha akarod, ha nem.

Ádi: Úgy állunk az adott dalhoz, amit az éppen igényel. A jövő pedig szerintem az, hogy ezt csináljuk és folytatjuk így, amíg adja a lendület.

Zaza: Van egy új zenekarunk, most így érzem. Jönnek a következő EP-k és folyamatosan koncertezünk.

A cikk a PTE Zenélő Egyetem programja keretében jött létre. Bővebb információ: https://www.facebook.com/zeneloegyetem?fref=ts

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!