Szeged vs. Pécs: a fáraók lenyomták Da Vincit

Mindkét kiállítás hatalmas installációval hívta fel magára a figyelmet április közepétől, és míg Pécsen a Sforza-ló, addig Szegeden két 10 méteres, közel 1 tonnás szobor hirdette a helyi múzeumok nagy ambícióit. A hasonlóságok ezzel nagyjából véget is érnek, de különbségek egymás mellé állítva ugyancsak tanulságosak lehetnek.

A szegedi kiállítás ötlete 2005-ben merült fel először, de aztán lekerült a napirendről. A 2014-es eredeti darabokat is bemutató kiállítás-sorozat szervezési feladatainak 2013 tavaszán, azaz egy évvel korábban állt neki a szakmai stáb. A Magyar Narancs információi szerint Pécsen gyakorlatilag a muzeológusok, művészettörténészek kizárásával született döntés az eredeti darabokat nélkülöző, utazó összeállítás befogadásáról és csak 1-2 hónappal a megnyitó előtt tudták meg, hogy miért is kell az állandó kiállításokat lebontani.

A bejelentéstől kezdve a Janus Pannonius Múzeum gazdasági vezetője, Magyar Attila és a polgármester is 120 ezres remélt látogatószámról beszélt, pedig manapság a fővárosi közönségcsalogató tárlatok is nehezen produkálnak hasonló számokat. A látogatószám nem is feltétlenül reális becslés eredménye volt, hanem ennyi érdeklődő tette volna nullszaldóssá a több mint 200 millió forintos költségvetésű projektet. Áprilistól novemberig (ami az eredeti tervekhez képest plusz egy hónapot jelent) 65 000 látogató volt kíváncsi a Da Vinci-kiállításra és ennek több mint 90%-a volt fizető vendég. A jegyárak rendkívül bonyolult konstrukció szerint alakultak és többször módosultak, de a legolcsóbb jegy 500 Ft, míg a legdrágább 3000 Ft volt. Bár a zárás után két hónappal sincsenek pontos számok, az egész sok tízmillió forintos buktának tűnik, amit városi költségvetésből, végső soron az adófizetők fognak majd kipótolni.

Szegeden A fáraók Egyiptoma egy áprilistól decemberig tartó kiállítás-sorozat volt, három, egymást követően megnyitott tárlattal és összesen 114 ezer látogatót vonzott. A jegyek kedvezményesen 490, teljes áron 890 Ft-ba kerültek. A költségvetése több mint 30 millió forint volt, viszont összességében nem csak az árát hozta vissza, de 10 millió forintos nyereséget is termelt az intézményeknek.

A pécsi kiállítás országos marketingjét egy budapesti ügynökség a Well Pr támogatta. A cég 20 millió forintos megbízást kapott a kiállítás népszerűsítésére, ebből futotta plakátokra, elektronikus és nyomtatott médiában megjelent hirdetésekre, weboldalra. A szegediek csak saját stábbal dolgoztak, külön marketingkeretük nem volt. A sajtókapcsolataikat használták, a helyi médiában fizetős és barteres hirdetéseik voltak.

A Janus Pannonius Múzeum – amelynek élére lassan 2 éve nem sikerül új igazgatót találni – hamarosan újabb nagyszabású kiállítást jelent be, amelynek részletei egyelőre nem nyilvánosak.

Mérleg számháború után

Számháborúval került két vidéki kiállítás is az országos hírfolyamba 2014-ben: az egyik a legdrágább vidéki kiállítás, a másik a legnagyobb látogatószámot produkáló vidéki kiállítás-sorozat címet érdemelte ki. A kultúrában egyáltalán nem biztos, hogy matematikával kell meghatározni valaminek az értékét. Viszont kevés objektívebb mutató van, ezért érthető az az igyekezet, ahogy az intézmények látogatószámokkal próbálják a teljesítményüket mérni. Sajnos a pécsi kiállítás kitűzött célja azaz, hogy legalább nullszaldós legyen, láthatóan nem sikerült. Az EKF-hez köthető nagyobb pécsi kiállítások (Bauhaus, Nyolcak) szakmai sikerének megismétlését sem egy bérelt vándorkiállítástól kell várni. De, ha sem jó számokat, sem szakmai teljesítményt nem tud felmutatni egy kulturális termék, akkor kérdéses, hogy milyen szempontból nevezhető sikeresnek.

Gűth Ervin (Dunántúli Napló) -->