Bátor lemez lett a Dicsőség - Beck Zolival beszélgettünk

– Mennyire tudjátok az ünnepi időszakot összeegyeztetni a turnézással?

– Ebben már van rutinunk, ezért karácsonykor mindig picit megállunk, a két ünnep között viszont játszunk. A szilveszter aztán ismét a pihenésé, így 31-én otthon leszünk, a feleségemmel és a lányunkkal társasozni fogunk. Végre egy nyugodt este otthon.

– 2014-ben az új dalaitok kisebb csokrokban jelentek meg, most miért választották újra a nagylemez formátumot?

– 2010-ben volt utoljára új dalokkal megpakolt nagylemezünk, a Városember, azt követte a 2012-ben a Szentimentálé, amin sok év, sokféle dala szerepelt. 2014-ben ezért azt gondoltuk, hogy szinkronba kell hozni magunkat és a hallgatókat az új dalokkal. Nem akartunk kivárni egy nagylemez készítéséhez tartozó hosszú procedúrát, ezért jelentek meg kisebb csoportban a számok. Amint kész volt néhány, felvettük egyből őket és már játszottuk is. Ezzel szemben most viszont azt gondoltuk, hogy használjuk ki az időt és hogy saját stúdiónk van: ha megíródott egy dal, akkor azzal még bőven el tudtunk szöszölni.

– Hova helyezed a Dicsőséget a zenekar életművében?

– Nem nevezném konceptlemeznek, mégis egyféle világot beszélnek el ezek a dalok. Nem csináltunk még ilyen bátor lemezt, ráadásul a munkametódusunk alapvetően megváltozott. Amikor egy-egy dalvázlat elkészült, rengeteg időnk volt vele foglalkozni. Az első klipes dalnak, az Elsőre című szerzeménynek négy-öt verzióját is rögzítettük, és mindig azt éreztem, hogy valami még hibádzik. Ilyen esetekben le tudtuk bontani nullára, majd újra felépítettük, ha az adott dal épp azt kívánta meg. Másrészt most azt a módszert alkalmaztuk, hogy ha valakinek volt egy jó ötlete, akkor megmutatta a másik hangszerén. Így például írtam én is egy-két dobkottát, amin megmutattam Zazának, hogy képzelem el az adott dal lüktetését. Aztán van olyan dal is, amit a Zaza énekel. Ha nem a saját hangszeredhez nyúlsz, másképp viszonyulsz a zenéhez, és ez újfajta zenei felfedezést is jelent. Ez is hallatszik a lemezen, ezek a játékok termelték ki a sajátos megszólalását a daloknak.

– Tavaly egy karrier összegző válogatással jelentkeztetek, mely nagy siker lett. Fontos még számodra, hogy mennyi lemez fogy?

– Nem nagyon számoljuk, hogy mennyi albumot adunk el, de a best of korongról fontos visszajelzés volt, hogy platinalemez lett. Egyébként a példányszám nem izgalmas, hanem sokkal fontosabb, hogy a zenekar még mindig közlésképes. Sokkal fontosabb, hogy a Dicsőség lemezhez kapcsolódó turnét vidéken és Pesten is teltházzal tudjuk játszani. Jó látni, hogy a zenekar közönségének életkora megszélesedett. Rengeteg 16-17 éves van a koncerteken és sokan olyanok is, akik az ő szüleik lehetnének. Közhelyként hangzik, de tényleg így van: a 30y közönsége inkább közösségként működik. Az emberek a dalainkon keresztül keverednek dialógusba egymással. Zenekart csinálni épp az ilyenek miatt jó.

– Legutóbb az X-Faktorban a Pécsről induló Vince Aliz hivatkozott rád, hogy ha magyar szöveget ír, akkor Beck Zolitól merít inspirációt. Egyre többször hallani, hogy ez vagy az a szöveg olyan beckzolis.

– Jó dalok nélkül nincs jó dalszöveg. Olyat még nem hallottam, hogy a dal rossz, de a dalszöveg jó. Ezeknek közösen kell valami közlést létrehozni, és a dalszöveg a dalban mutatja meg a maga erejét. Én örülök neki, hogy ezek szerint van ilyen saját nyelvünk nekünk is. Létre tudnak jönni beszélt dalszövegírói nyelvek. Bérczesi Robi, Lovasi nyelvhasználata is ilyen: különös, egyedi, és egy saját világot rajzol ki. A magyar popzenei hagyomány alapköve, hogy a dalszövegek esetében jóval magasabbra tett poétikai elvárás jelenik meg, mint az angol nyelvű dalszövegek esetében. Sok fiatal srác meg lány küldi el a saját dalszövegeit, és megkérdezik, hogy mit gondolok róla. Ez azért jó érzés.

– Nagyjából lement a lemezbemutató turné, a pécsi állomás van vissza. Mivel készültök?

– A pécsi turnézárásnak mindig van egy különlegessége, ugyanis marha nehéz volt megtanulni jól játszani otthon. Egy időben Pécsen adtuk a legrosszabb koncertjeinket. Ezúttal nem vendégzenekar lesz, hanem egy vendég Bodó Márton személyében, akivel sok alkotói projektünk volt korábban. Nagyon szeretjük, ahogy a bakeliteket pörgeti, így ezt a koncertet is ő vezeti fel, és a koncert után is ő játszik. Egy tőlünk távoli zenei műfaj jelenik meg így az estét keretbe foglalva, amely mégis rokon a mi világunkkal.

Zenét a közoktatásba!

A Beck Zoltán által vezetett Zenélő Egyetem 2012 tavaszán indult, és azóta is nagy sikerrel fut a PTE-n. Több pillére van: a hagyományos kurzusok mellett a ZEN-session nevű programban a hallgatók együtt is zenélhetnek egy pécsi klubban. Létezik egy Nyitott stúdió nevű foglalkozás is, ahol a hallgatók bepillanthatnak a zenei felvételek háttérmunkáiba. Ezeken túl tíz iskolában egy kísérleti program is elindult azzal kapcsolatban, hogy a popzenét hogyan tudják integrálni a közoktatásba. Jövő nyáron pedig egy nemzetközi zenei tábort is szerveznek a ZEN keretein belül.

Dömötör Géza -->