A Filharmonikusok szürke eminenciása: akkor vesszük észre, ha nincs ott

– Hogy értékeli az elismerést?

– Úgy látom, nagyon jó társaságba keveredtem. Többek között Gyermánné Vass Ágit és Bart Istvánt említeném, a zenekar egyedüli Liszt-díjasait. Vagy Durczy Istvánt, hiszen ő ötven éve aktív tagja az együttesnek.

– Már hét éve kiszállt a zenekarból. Ilyen embert próbáló hatvan fölött ezen a hangszeren játszani?

– Azért döntöttem így, mert minden koncert erőteljesen eszi az ember idegrendszerét. Londonban egyszer megmérték a fúvósok igénybevételét hangverseny közben, és az derült ki, hogy a rájuk háruló stressz olyan szintű, mint a berepülő pilótáké. Érzem azonban a hosszú évek hatását a tüdőmben is, mert olykor légszomjjal küszködöm.

– Nézzük egy kicsit a fagottot, melyre a kívülálló nem mindig figyel fel a zenekari hangzásban.

– Úgy tartják, a fagott a zenekar szürke eminenciása. Amikor szól, észre sem vesszük, de ha nincs a zenében, akkor nagyon hiányzik. Igen sokszínű a hangja, a hangterjedelme pedig a fúvósok közül a klarinét után a legnagyobb. A barokk korszaknak az egyik legfontosabb hangszere volt, Vivaldi például a 37 fagottversenyt is írt.

– Ön is elhelyezett néhány mérföldkövet a honi fagottművészetben.

– Amire leginkább büszke lehetek, hogy elindítottam és szerkesztettem a fagottosok újságját, és megalapítottam a Magyar Fagottos Társaságot. De ami számomra ennél is többet jelent, az a Weidinger Imre Országos Fagottverseny, mely több mint másfél évtizeden át Pécsre hozta a hangszer legnagyobb magyar tehetségeit.

– Közel négy évtized a pécsi zenekarban. A nagy zenei találkozások közül kiket emelne ki?

– Lamberto Gardellit mindenképp. Aztán Frankl Péter zongoraművészt, aki az ezredforduló előtt játszott itt, és a koncert végén külön gratulált a közreműködő fúvósoknak. Én pedig arra hívtam fel a figyelmét, hogy van Mozartnak egy kitűnő zongoraversenye gyönyörű fagottszólóval, s egy évvel később, amikor újra Pécsre érkezett, már ezt a darabot játszotta. Mondhatnám Várdai Istvánt is, aki már 14 esztendősen olyan színvonalon játszott egy jótékonysági hangversenyünkön, mint napjainkban, amikor a világ legjobbjai közé tartozik. Vagy Kovács Kolost, aki az általános iskolában osztálytársam volt, és én kísértem zongorán a Ki mit tud?-on.

– Mit csinál a ráérő fagottművész?

– Azért nem tettem még le végleg a hangszert, játszom az Ércbányász Fúvószenekarban, és időnként a Szent Mór-iskola fuvolaegyüttesével is.

Későn kezdte, de aztán belelendült

Zseni Nándor 1947-ben született Kelebián. Kétéves kora óta pécsi, a Mátyás király utcai általánosba járt, ahol Ligeti Andor irányította a komolyzene felé.

Nyolcévesen kezdett zongorázni, s már nyolcadikos volt, amikor a fagottal közelebbről is megismerkedett. Elvégezte a szakiskolát, 1970-ben a Zeneművészeti Főiskolát, majd 1992-ben a Zeneakadémiát is. 1968 és 2007 között játszott a Pécsi Szimfonikus Zenekarban, majd Pannon Filharmonikusoknál. 1984-től 2004-ig tanított a pécsi Zeneművészeti Főiskolán.

Felesége Farkas Zelmira, a Pécsi Szimfonietta hegedűművésze, fiuk, Attila (44) informatikus, lányuk, Andrea (42) a PTE MIK dékáni hivatalában dolgozik, s négy unokájuk van.