A Gráciák új fellépőruhája pécsi műhelyben született meg

Három fiatal, klasszikus zenei képzéssel felvértezett tehetséges hegedűslány lépett másfél hete, az Örökség Fesztivál keretében a pécsi Színház téren a közönség elé. A pop-rock műfajában klaszszikus slágereket és saját számokat adtak elő. A Grácia zenekar akkor még a korábbi ruháiban zenélt, ám egy pécsi ruhatervezőnek köszönhetően hamarosan új kosztümben, hosszú fehér szaténban állnak színpadra.

Elisabeth Nardo tervezőnek nem ez volt az első „művészmunkája” – már ami a ruhák viselőit (is) illeti. Tervezett a jelenleg Németországban éneklő, de hamarosan a fővárosi Operaházba szerződő énekesnőnek, rendszeresen dolgozik a Pécsi Nemzeti Színház művésznőinek. Ami ezt a teátrumot illeti, alkotott fellépőruhát – igaz, egy divatbemutatóra – Stenczer Bélának, a számos nagy alakításáról, például a Svejk-szerepéről híres színművésznek – ami, tekintve a művész alkatát, nem lehetett kis feladat.

Elisabeth Nardo a művészek tekintetében is azt tartja szem előtt, amit általában a divat terén képvisel: A stílus érted van – és ebből nem hajlandó engedni sem irányzatoknak, sem pillanatnyi szeszélyeknek. A nő legyen nő, a férfi pedig férfi! Elborzasztó példaként mutatja az egyik olasz divatlap legújabb számát, amelyben a nők leginkább ókori múmiákra, a férfiak a „se hús, se hal” irányába tartanak. A klasszikus elegancia mindig beválik, és ez az, ami hozzásegítheti a sikerhez az embereket.

Ami a szabásokat illeti, a nők egyik legnagyobb ellenségének a csípőnadrágot tekinti. A hölgyeknél ugyanis háromféle alkat van: az alma, a körte és a homokóra. Miután a test idomul a ruhához, még a homokórából is lehet deformált alma vagy körte....

A színek tekintetében most a lila és annak árnyalatai korát élik a tervezők. De ez előtt sem muszáj feltétlenül meghajolni, lehet ezzel is kompromisszumot kötni, mondja Elizabeth Nardo.