2012.02.14. 16:54
A legtöbbet Janusról beszélgettünk...
Boda Miklós egész életében Itália bűvöletében élt, és sajátos megfejtést adott a Búcsú Váradtól című versre.
Akár író is lehetett volna, hiszen valaha, kollégistaként szobatársa volt Ágh István, majd Bella István; irodalmi esten lépett fel Tandori Dezsővel. Még lapunknak is munkatársa volt, egy év erejéig: ezt úgy értékeli, hogy nem érezte magát elég élelmesnek az újságírói munkához. Maradt inkább a könyvtárak biztonságában, és érdeklődése egyre inkább az itáliai kultúra, azon belül is Janus Pannonius felé fordult.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] Kipróbálta az újságírást is, de végül az itáliai kultúra felé fordult (fotó: Löffler Péter)
[/caption]
– Janusszal kapcsolatban sok a félreértés. Egyrészt főképp ifjúkori pikáns verseiért imádják, sőt, az a tévhit is kering, hogy ezeket papként, netán püspökként írta, holott bizonyosan nem. Ami engem elkezdett izgatni, az a Magyarországon művelt költészete. Amikor 1975 után átkerültem a Megyei Könyvtárba, ott volt Csorba Győző, aki remek Janus-fordító is volt. Mi taga-dás, többet beszélgettünk Janusról, mint a könyvtár dol-gairól...
Mivel több évszázad távolából zajlik a mai kutatás, nem könnyű újszerű megállapításokat tenni, és ha mégis, azt élénk vita kíséri. Boda Miklós elő tudott rukkolni egy ilyennel.
– Hosszas elemzés után arra jutottam, hogy egyik leghíresebb műve, a Búcsú Váradtól voltaképp nem Janus búcsúja, hanem Vitéz Jánosé, akit a király érsekké nevezett ki, és a patronált költő az ő nevében vesz búcsút.
Boda Miklós másik szenvedélye gyerekkorától kezdve a fotózás. Több, mint huszonöt olaszországi útja, ösztöndíjas időszaka is dokumentálva van – kiállítása még a héten látható az ANK Művelődési Házában:
– Bár nem fotózó turistának tartom magamat, tény, hogy utazás közben ihletett állapotba kerül az ember. Már digitális gépet használok, de ma is „készre” akarom komponálni a képet, és nem manipulálni.
Fél évszázada itt
Boda Miklós 1934-ben született Zalakoppányban. A gimnáziumban Bertha Bulcsu osztálytársa volt. Az ELTE-n szerzett diplomát, 1961-ben költözött Pécsre. Előbb az egyetemi, majd a megyei könyvtárban dolgozott. Jeles Janus Pannonius-kutató, számos publikációval. Idegenvezetéssel, fényképezéssel is foglalkozik. Nős, felesége is könyvtáros; három gyermekük és kilenc unokájuk van.
Méhes Károly (Dunántúli Napló) Kipróbálta az újságírást is, de végül az itáliai kultúra felé fordult (fotó: Löffler Péter) -->