A magasházi panoráma szögezte Pécshez Koszta Gabriellát

– Hogyan, miért jött át Magyarországra annak idején?

– Bár elég jó helyem volt a Temesvári Színháznál, mert akkoriban Taub János rendezett sokat, egy idő után nem volt más kiút számomra, mint eljönni. A magyar Filmgyárba mindig hívtak, de sosem engedtek ki, mondván „nem teljesítettem a normámat”, nem adhatnak szolgálati útlevelet. Végül névházasság révén sikerült eljönnöm, de ez is évekbe telt. Aztán 1977-ben itt álltam állampolgárság, minden nélkül. De fiatal voltam és azt mondtam, ha itt sem lesz jó, megyek tovább.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A fordításban is csak azt csinálom, amiben örömömet lelem
[/caption]

– Pécsre mikor toppant be?

– Rövid budapesti és szolnoki munkák után szerződtem ide, Sík Ferenc csábítására 32 évvel ezelőtt. És itt volt Bódis Irén is, aki egy kitűnő színésznő, vele korábban már játszottam is. Itt oldódtam fel igazán, mert már nem akartam semmit sem bizonyítani, csupán újra játszani.

– És bár a színészekre jellemző a vándorélet, maradt.

– Ugyan voltam három évet Veszprémben, de visszajöttem. Hozzátartozik, hogy a Magasház 22. emeletén laktam, és reggel, ha kinéztem, láttam az egész várost. Úgy éreztem, nem tudok elmenni innen. Elvégre néhány kivételtől eltekintve minden vidéki színház egyforma, de Pécs meg a legszebb város.

– Bár nem hagyott fel teljesen a színészettel, inkább fordít manapság. Hogyan függ össze a kettő?

– Egyrészt a fordítás is olyan, hogy csak azt csinálom, amiben örömömet lelem, ezért nem is nagyon tudom munkának felfogni. Filosz nem vagyok, tehát aktív olvasóként végzem a dolgom. Másrészt úgy érzem, fordítani nagyon is színészetközeli állapot, hiszen itt is valakinek a szerepébe bújok bele, csak közben nem néznek.

Kortárs drámákban bizonyított

Koszta Gabriella 1948-ban született az erdélyi Gyulakután, 1970-ben kapta meg színészi diplomáját. Temesváron játszott, majd áttelepülése után dolgozott a Filmgyárban, Szolnokon, Veszprémben, de főképp Pécsett. Az utóbbi években főként a Pécsi Harmadik Színházban láthattuk kortárs darabokban játszani. A mai román irodalomból Adamesteanu és Florina Ilis műveit ültette át magyarra. Férje Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó vezetője.