A pécsi előadás a Kritikusok Díját is begyűjtötte

Amikor a pécsiek szó szerint legmagasabb színművészével találkoztam, éppen átszellemült arccal trillázott egy méretes ötlyukú furulyán, melyet Kovács Márton, a színházi zene elismert személyisége hozott neki.

– Sajátosan indult a kapcsolatom ezzel a hangszerrel, mondja Zayzon Zsolt. – Apám, aki néprajzkutató, folktáborok szervezője, ifjúkoromban nagyon féltett attól, hogy belőlem is „diszkópatkány” lesz. Próbált rávezetni a népzene rejtelmeire, de eleinte nem sok sikerrel. Aztán középiskolás koromban jó menekülési lehetőségnek látszott, hogy amikor egy nagy buli után illumináltan hazaértem, a Hol voltál? kérdésre önkéntelenül rávágtam: táncházban. Elmaradt a letolás, viszont a következő héten már nem fogadta el a magyarázatot, mert ők azon az estén tényleg ott voltak a táncházban. Innentől kezdve kénytelen voltam én is eljárni, a lépegetős moldvai körtánc meg jó esélynek tűnt a lányokkal való ismerkedésben, így aztán hamarosan berántott magával ez a hangulat. Megtanultam furulyázni is, de mire átléptem volna az amatőr szintet, felvettek a színművészetire, ott pedig inkább a gitártudásomat csiszolgattam.

Balikó Tamás aztán a határon túliak kisvárdai fesztiválján figyelt fel a tehetséges színművészre, s 2005 őszén Pécsre csábította.

– Egyáltalán nem bántam meg, hogy idekerültem. Voltak ugyan vészmadarak kezdetben, de évről évre jobb lett a csapat. Herczeg Adriennék megérkezésével pedig összeállt egy olyan társaság, amelyik előadás után is együtt maradt, örülve egymásnak, a közös alkotásoknak. Megjegyzem, a színházigazgatónak is nagy érdeme, hogy ez a társaság összetétele, de a véletlen és „Moha”, Mohácsi János is hozzátett ehhez adalékokat. Ha pedig Moha szóba került, nos, ő nagyon odafigyel az emberekre. Kiküszöböli a látványos hibáinkat, a személyünkre építi a szerepeket. Nem egy adott játékot követel meg, mint a legtöbb rendező, inkább a darabot igazítja az egyénségünkhöz. Öszszességében tehát a próbák és az előadások is társulati hangulatban formálódnak, s mindennek ez lett az eredménye.

Bizony nem kis fegyvertény, hogy a POSZT legjobb előadását hozta össze a csapat az Istenítélettel (a PNSZ történetében először), tegnap pedig az ország összes színházi előadásából az évad legjobb darabja címet is begyűjtötték, méghozzá a kritikusok szavazatai alapján. Budapesten, a Thália Színházban átadott elismerés fényét tovább emeli, hogy egymás után kétszer megelőztek mindenkit, hiszen legutóbb a Képzelt beteg hozta el ezt a címet, s olyan még nem volt, hogy vidéki színház a kritikusoknál ismételjen. A darab férfi főszereplőjének Zayzon Zsoltnak, különös elégtétel ez, mert azt nem sokan tudják, hogy a POSZT-on a társulat, Herczeg Adrienn és Pál András díjai mellett neki is sokáig állt a zászló, a legjobb férfi főszerepért végig versenyben volt Gyabronka Józseffel, és csak az utolsó körben szorult a második helyre.

– Így utólag is úgy gondolom, nincs okom a képzeletbeli ezüstérem miatt panaszkodni. Itt volt a fővárosi társulatok színe-java, ebben a mezőnyben Top10-ben lenni is nagy dicsőség – fogalmaz erről Zayzon Zsolt.

A csíkszeredai fiatalember, aki Marosvásárhelyen tanulta ki a színészmesterséget, rövid összevetést is adott a határon túli és a pécsi színjátszásról.

– Nem lehet általánosítani az erdélyi szánházakat illetően. Ott is van két kiemelkedő társulat, a sepsiszentgyörgyi és a kolozsvári, a többi pedig próbálkozik a nyomukba érni. A sepsiszentgyörgyi egy Bocsárdi-műhely, vagy betagozódik az ember, és akkor élvezi a játékot, vagy csalódottan távozik. A kolozsvári pedig az erdélyi Katona József Színház, aminek a szellemiségével „magányos harcosként” lehet leginkább azonosulni. A pécsi lét érdeme az, hogy itt műhely is van meg társulati élet is, nagyon jó munkákat csinálunk egy olyan csapattal, amelyik baráti kört is alkot.

Radnóti naplója és megzenésített versei

Zayzon Zsolt folyamatosan kapja a főszerepeket, most mégis belevágott egy Radnóti-összeállításba, melyet a Kultúrházak éjjel-nappal program keretében mutattak be a múlt hétvégén. A műsor keletkezéséről, céljáról, tartalmáról így összegzett a művész. Ez nem az én vágyaimat tükrözi, egy felkérésre született meg az emlékest. Ha magam választok, akkor nagyon szeretnék egy Kovács András Ferenc-műsorral előállni. Nem csak azért, mert a barátom. A szatmárnémeti születésű erdélyi költő köteteit ugyan többnyire Magyarországon adják ki, mégis kevesen ismerik, inkább csak a magyar irodalmi elit, Spiró György, Esterházy Péter gyakran hangoztatja a nagyságát, bravúros nyelvhasználatát. Persze nincs semmi bajom Radnótival sem, végigolvastam most a teljes életművét a Sound-World Music zenekar felkérésére. Ők ugyanis egy Radnóti-vers megzenésítésével bejutottak az országos vetélkedés legjobb 15-ös mezőnyébe. Eredetileg Pál Andrással számoltak, de végül én ugrottam be helyette. Nem tartom még véglegesnek ezt a műsort, hiszen csak két hetünk volt rá, és szinte kizárólag a naplójára támaszkodtunk. Szóval lehetne az összeállítást fontos versekkel bővíteni. Így is jól követhető azonban a műsor szerkezete. Az első blokk arról szól, amikor még Radnótinak volt humora, s nagyon intenzív szellemi tevékenységet folytatott. A másik rész Fannival kapcsolatos, a zárás pedig a munkaszolgálati időket taglalja. Ezt a műsort tehát bővíteni fogjuk, s úgy visszük el baranyai gimnáziumokba, mert már több helyről is kaptunk meghívást a bemutatására.