A zene, ami képes behatolni a csontig

– Tényleg máig visszavágyik Pécsre?

– Igen, mert most is pécsinek érzem magam, és ezt büszkén hangoztatom is. Talán túl fiatalon, alig húszévesen kerültem el innen, és emiatt ez a hiányérzet. Ráadásul a miénk egy nagy, összetartó család. A Mecseken van egy telkünk, egyszer tán visszatérünk, de most még nem.

– Otthon van az európai operaházak színpadán, és a munkával párhuzamosan született négy gyermeke. Hogyan tudja menedzselni mindezt?

– A gyerekek és a munka – mindkettő az életem része. Azt szoktam mondani, család nélkül nincs muzsika, és muzsika nélkül nincsen család. Mindkettő más koncentrációt igényel és mindkettő más feltöltődést ad. Már egyik nélkül sem tudom elképzelni, hogy ne legyen. Tény, hogy az élet szervezéséhez kell némi logisztika...

– Bizonyára kitüntetett nap, ha este fellép. Hogyan készül rá?

– Sose voltam izgulós fajta. Próbálok kicsit kikapcsolni, takarítok, főzök valamit. Mostanában igyekszem előbb ott lenni a koncert színhelyén, gondolatban félretenni a gyerekeket, és ehhez kell egy-két óra egyedüllét.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Család nélkül nincs muzsika, és muzsika nélkül nincsen család”
[/caption]

– Nagyon sok remek magyar muzsikus van, véli a zenerajongó. Belülről hogyan látja, milyen a honi komolyzenei élet?

– Szerintem is jól állunk tehetségek terén. De az is igaz, hogy zenére is kellene még pénz, nem csak a focira. Én szinte minden alkalommal megtapasztalom, milyen ereje van a zenének, milyenek azok a pillanatok, amikor a ruhán át a csontig képes behatolni.

Graztól Philadelphiáig

Megyesi Schwartz Lúcia mezzoszoprán énekesnő 1970-ben született Pécsett. A zenei alapokat a Mátyás Király Utcai Zeneiskolában, majd a Művészeti Szakközépiskolában sajátította el. A Magyar Állami Operaháznak ötödéves zeneakadémista korában lett tagja. Később Stuttgartban Hamari Júlia tanítványa volt. Énekelt Düsseldorfban és Philadelphiában, tagja volt Grazi Operaháznak is.