Az „ősgonoszból” mára humánus öregapó lett

Az elismerésről a színészek titkos szavazással döntenek, és az elmúlt évadban nyújtott legjobb teljesítményt jutalmazzák. A díjat Az arany ára péntek esti kőszínházi bemutatóján adták át.

– Ez a PNSZ-ben a tizedik évadom, vagyis a XXI. századot a pécsi teátrumban töltöttem, előtte pedig Kaposváron és Debrecenben voltak jobb, rosszabb éveim – vázolja az előzményeket a színművész. – Hogy jól döntöttem-e, amikor itt letelepedtem? Nos, a színházi szerződés szakmai elkötelezettség, hogy hol lakunk, az pedig emberi. Az életemben most jött el, hogy szeretnék valahol gyökeret ereszteni, mindemellett lehet, hogy jövőre az lesz a névjegyemen: „Pécsett élő színész”.

Magyarázatot is ad hozzá, miként kezeljük ezt, kiemelve, hogy eddig elégedett volt szakmailag is, de most minden öszszekeveredett, a direktorválasztás körüli hercehurca, a színház állapota, a távozók sora és a velejáró rengeteg pluszteher a társulatban mindenkit megzavart.

– Nem értem én ezt a színházi létszámstopot, hiszen már húsznál kevesebb nálunk az aktív színész, ráadásul hatan nyugdíjasok, s pár éve még kétszer ennyien voltunk. A baj az, hogy nagy a feszültség a csapatban, rosszul reagáljuk le a politika által sugallt, vélt vagy valós üzeneteket, mindenki ellenséget lát mindenben.

Ottlik Ádám aztán már mosolyogva jegyzi meg, hogy Nívó-díja óta kicsit változott az ősgonosz besorolása, újabban az értelmiségi idős ember, a humánus öregapó bőrébe kell folyamatosan belebújnia. Az Ördögként ugyanis kiemelkedőt alakító színész idén a Gettóban, a Francia rúdugrásban, a Rudolfban lesz ilyen karakterben látható, de a kollégák megsúgták, várhatóan ráosztanak egy igazi szerepálmot is, Cipollát a Marió és a varázslóból.