Balikó Tamás visszalépett a pályázattól

A szakmai bizottság keddi meghallgatásával folytatódott a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóválasztása. Erre e megbeszélésre Moirát, a jeligés pályázót nem hívták már be – tudtuk meg Hoppál Pétertől, aki az önkormányzat nevében (Meixner András volt a másik önkormányzati voksoló) szavazott is itt a jelöltekről. Hoppál Péter a kulturális bizottság elnökeként beszámolt az újabb fejleményekről is.

A kulturális bizottság ugyanis szerda délelőtt zárt ülésen döntött: Rázga Miklóst ajánlja a képviselő-testület felé a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójának. A 27-i ülésen Balikó Tamásról is szavazni fognak – ez a döntés Meixner András indítványára született, aki az eddigi igazgató 18 évi munkáját ismerné el így, és a bizottság a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Balikó Tamás azonban időközben - Mácsai Pálhoz és Rudolf Péterhez hasonlóan - visszalépett a pályázattól.

A Dunántúli Napló a lemondás okairól és jövőbeli terveiről kérdezte a jelenlegi színházigazgatót.

– Mi módon és miért történt ez?

– Szerdán előbb szóban, majd reggel 9 órakor írásban is elküldtem a visszalépésem Páva Zsolt polgármester úrnak. Azért, mert olyan politikai előítéletnek vagyunk kitéve, ami a demokratikus, egyetemes emberi „közlekedésrendészetben” tűrhetetlen. Fölháborítónak tartom, hogy mielőtt összeült volna a kulturális bizottság és a képviselő-testület, az önkormányzat sajtónyilvánosan letette a voksát az egyik jelölt mellett, érvként kiemelve, hogy az operaénekes társ a kormányzópárt országgyűlési képviselője. Etikailag mindezt az összes pályázó nevében kikérem magamnak.

– Fog még ezután a Pécsi Nemzetiben rendezni vagy játszani?

– Biztos, hogy nem. Nincs bennem bosszúvágy, dac, vagy rátartiság, de én akkor tudok valahol dolgozni, ha komfortérzésem van, ha lelki, zsigeri, érzelmi harmónia jön létre bennem. Az elmúlt egy év tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy erre itt évekig nem lesz esélyem.

– Miért, mik voltak ezek a sérelmek az elmúlt időszakban?

– Hogy kommunikációs rövidzárlatot alakított ki velünk szemben a fenntartó, egy üvegbura alatt ténykedtünk, semmiről nem tájékoztattak bennünket semmilyen formában. Másrészt tűrhetetlen beavatkozások érték a belügyeinket, kezdve attól, hogy egy gyengébb tagozatvezetőt fel akartam menteni, egészen odáig, hogy a megspórolt bevételünket nem oszthattuk ki a roszszul kereső munkatársainknak. Feleslegessé vált a színházvezetés, mert a fenntartó kézi vezérléssel felülbírált mindent.

– Ha nem Pécsett, akkor hol találkozhatunk a színész-rendező-igazgatóval?

– Elképzelhető hogy a siklósi szabadtéri játékokat tervező cég ügyvezetője leszek. Van megkeresésem fővárosi teátrumtól is rendezőként és színészként egyaránt. Most is játszom az Operettszínház Abigéljében, Koldusoperájában, a Tháliában pedig egy főszerepre készülök. Emellett a PTE-n kineveztek a művészeti tanszéken docensnek, Marosvásárhelyen pedig a rendezői szakon is vezetőtanárként számítanak rám.

– Mit üzen az itt maradó kollégáknak?

– Én csak jót kívánok nekik és a színháznak is, az életem legfontosabb részét jelentette az itt eltöltött idő. Szomorúan és aggodalmasan látom viszont a folyamatot, mely nem pécsi specifikum, hanem az országos pozícióosztogatás eredménye.

M.B.E. (Dunántúli Napló) -->